Hogyan tovább?

Az elmúlt egy hét nagyon izgalmas volt. Biztosan sokan értesültetek róla, hogy a velvet felfigyelt a blogra egy rövid cikk erejéig (valószínűleg a korábban említett kritizáló blognak köszönhetően). Mindez azt eredményezte, hogy a cikk megjelenésének napján kb. 12 ezres nézettséget értünk el, emellett számos személyes levelet bejegyzését, és más oldalak savazását kaptam. Elég érzékenyen érintenek azok a megjegyzések, amik más helyekről származnak, de feleségem tanácsára már nem foglalkozom velük, nem is reagálok rájuk. Még szerencse, hogy ilyen helyzetekben ő mellettem van, nagyon kellenek a támogató szavai!

A viszontagságos idő ugyanakkor rávilágított arra, hogy a keresztény világnak - és ha lehet hinni a velvetnek, akkor a magyar társadalomnak különösképpen - nagy szüksége van a szexuális téren való iránymutatásra. Eszembe jutott, hogy a blog törekvéseit talán komolyabb szintre kellene emelni, elhatároztam, hogy beszélek róla egyik vezetőmmel, és esetleg ha egyetértenek, akkor ők is közreműködhetnének az itt megfogalmazott célok elérésében. Amint ezt a gondolatot kimondtam, hirtelen megváltoztak a dolgok. Hirtelen újabb, sokkal intenzívebb kísértést kaptam, mint az előtt. Ennek egyik kiemelkedő pontja volt, amikor egy régen látott, rám nagy hatást gyakorolt filmre kapcsoltam véletlenül. A film címe Boncasztal (Pathology), és nem ajánlom senkinek, hogy megnézze! Olyan beteg szexualitás van benne, amilyet én még életemben nem láttam, de a legfurcsább az volt, hogy alig bírtam elkapcsolni róla a tévét. Az is meglepett, hogy még a feleségemre is hatást gyakorolt egy pillanatig, kicsit megsértődött, amikor inkább aludni invitáltam. Azután beszélgettünk erről, és bizony rá kellett jönnünk, hogy ma már egy-egy film hihetetlen veszélyeket rejthet magában, így nagyon meg kell válogatnunk mit nézünk.

A nehézségek második hulláma az volt, amikor semmi sem jött össze. Most gyártjuk az ajándékokat, illetve a szabadság alatt néhány orvosi vizsgálatot is el akartam végeztetni (allergiateszt, ilyesmi), de az orvosok 1 hónapos szabadságra mentek (az összes általam keresett...), a ajándékok pedig nem pont úgy sikerültek, ahogy elterveztük. És ha mindez még nem lett volna elég, a héten kiderült, hogy az összes jól fizető maszek munkám kb. fél hónapot késik, ami anyagilag azért nem mindegy! Ezekre az eseményekre külön-külön még nem figyelnék fel, de hogy így egyszerre, és pont egy ilyen határozott cél megfogalmazását követően, bizony ez nem véletlen! Közben pedig a vezetővel való beszélgetést egyre csak halogattam, és gyengült bennem az elhatározás is.

Tegnap este lefekvéskor végiggondoltam a történteket. Azt tudtam, hogy a jó és hasznos ügy mindig nagyobb ellenállást kap, viszont bizonytalanságot éreztem. Kételkedtem magamban, és kételkedtem abban, hogy most Isten mellettem áll. Mint mindig, amikor bizonytalanságot éreztem, most is imával próbáltam rendet teremteni. Kértem Istent, hogy ha tényleg szükség van a blogra, vagy még annál is tovább kellene lépni, akkor adjon nekem több elszántságot, erősítse meg bennem a hitet, mert nélküle nem fog menni. Emellett kértem tőle, hogy adjon nekem erőt ellenállni a kísértésnek, mert nem szeretnék visszaesni.

Ma reggel már úgy ébredtem, hogy biztos vagyok a dolgomban, és beszélek, akikkel kell! Megkaptam a lökést, az elhatározást, már csak a tényleges tetteket kell mellé raknom. Csodálatos ez az érzés és tudom, hogy az Úrtól van. Hamarosan nagy változások lesznek! Azoknak pedig, akik megpróbáltak eltéríteni az útról - legyenek emberek, vagy szellemi lények - üzenem, hogy jól vagyok, és Isten segítségével ki fogok tartani bármit is sugallnak, mondanak, vagy tesznek!

Miért?

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy milyen úton jutottam el a pornófilmek nézéséhez,és miért tartott ez ilyen sokáig. De azt hiszem ahhoz, hogy ezt megértsem, a kérdést fordított sorrendben kell megválaszolnom. Miért néztem mindez idáig felnőtt filmeket?

Az életemben semmi nem indokolta, hogy pornót kellene nézni. Gyönyörű feleségem van, akit immáron majd egy évtizede ismerek. Csodálatos alakkal, gyönyörű szemekkel, ráadásul annyi év után is fél perc alatt fel tudja ébreszteni bennem a szenvedélyt, és megad mindent a szexben is, amire szükségem van. Önmagammal sincs gondom. Az egom mindig is magas volt, minden problémát, hibát rendezni tudok magamban. Talán a szexuális teljesítőképesség terén volt néha önbizalomhiányom, hiszen a sok maszturbáció nem egyszer okozott.... Hát igen, kicsit szégyellem kimondani, de túl gyors voltam. Ezzel kicsit még ma is küzdök. De ez inkább okozat, mint ok, ráadásul feleségem olyan csodálatosan állt a problémához, hogy sosem éreztem az elégedetlenségét. (Pedig biztos az volt néha.)

Rájöttél...

Bár a blogon már többször írtam, hogy megszűntek a nehézségek, eggyel viszont nem számoltam. Mindezeket még nem mondtam el még a feleségemnek. Terveztem, hogy majd elmondom, mégsem tettem meg. Hogy miért? A szégyenérzet miatt, és féltem, hogy mit okozok vele. Mosta azonban magától rájött, és így még rosszabb minden. Nem csak hogy eltitkoltam előle a problémát, de így még hazudtam is neki. Márpedig minden kapcsolat alapja a bizalom és az őszinteség. Ezt sikerült most tönkre vágni...

Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert olyan társat kaptam, aki még így is harcol értem, értünk, a kapcsolatunkért, hogy újra bízni tudjon bennem. Hosszú beszélgetéseken vagyunk túl, és lesznek is még biztosan. Igyekszik megérteni engem, én pedig igyekszek bizonyítani.

Sokat tanulok most. Rá kellett jönnöm, hogy az odafigyelésre nem csak ilyenkor van szükség, főleg, hogy én megkapom tőle mindig, de csak ritkán viszonozom. Azt hittem, hogy ha később mondom el, akkor könnyebb lesz, de csak azt sikerült így elérni, hogy még kevésbé bízik bennem. Előbb kellett volna, mindjárt az elején. Hogy legalább a bizalom megmaradjon.

Most jöttem rá, hogy ez a blog is egyelőre csak részben szolgálja Isten akaratát. Egyrészt segítség a sorstársaknak, másik részben engesztelő ajándéknak szántam, hogy a hibám mellé - majd amikor minden elmondok - mint jó pontot odatehessem. Mekkora sületlenség!

Mindezek ellenére a blogot írom tovább, mert tudom, hogy hasznos, és segít. És a házasságomért is most meg kell tennem mindent, hogy megmentsem. Ez most az első. Talán sokaknak fel sem tűnik - eddig nekem sem -, hogy a titkolózás alapjaiban rengeti meg a házasságot, mert a bizalom, az őszinteség és a nyitottság egymás irányába olyan alappillérek, amelyek a legnehezebb időkben is kitartanak. Ha ezeket elveszítjük, akkor összeomolhat minden.

Végre!

Néhány nap telt el csak ugyan, de már tudom, hogy Isten teljesen megszabadított! Hogy mitől ez a nagy változás? Kaptam egy levelet egy másik blogírótól, aki nagyon kedvesen, de megfogalmazott egy kritikát velem szemben. Az alábbiakat írta:

"A te bizonyságodba a mindennapi gyötrelmes küzdelem harc van, én a abba hiszek hogy Isten erős és hatalmas nagyobb a tisztátalanságnál és egy szempitalás alatt meg tud szabadítani Jézus ezért küzdött ezért szenvedett azért hal meg hogy mi ne szenvedjünk és ez kegyelem, ajándék, ingyen van szenvedés nélkül."

Ezek az egyszerű szavak rádöbbentettek, hogy annyi év után még mindig nem látok teljesen tisztán. Később megbeszéltük, hogy harcokat vívhat az ember, de Isten szabadítása valóban egy szempillantás alatt megy végbe. Hogy miért fontos ez? Mert amikor ezt a hatalmát elismered, őszintén megbánod a bűnt, amit elkövettél, és kéred a szabadulást, azonnal véget vet az egésznek. Tudni fogd mikor jött el ez a pillanat, mert olyan boldogságot és felszabadultságot érzel, amilyet még soha. Kérd Istent, hogy töltsön be Szent Szellemmel, hogy a megkötözöttség és a démonok által hagyott üres szívedet megtölthesse, nehogy ismét visszaköltözzenek oda a Sátán lényei. Ha ezek után pedig ismét jelentkeznek a kényszer jelei, akkor tudatosítsd magadban, hogy ezek már csak külső kényszerek, nem hathatnak rád. Ilyenkor elég, ha imádkozol, Bibliát olvasol, miközben hálát adsz Istennek és dicséred őt. Ezt utálják a Sátán csatlósai! Rövidesen eljön a pont, amikor az Ördög feladja, és hamarosan már nem gyötör tovább.

Csetlés és botlás

Most nagyon szégyellem magam! Már napok óta sikerült megállni a pornót és az önkielégítést, erre egy ilyen kis apróságon hagyom magam elcsábulni... Az index.hu oldalán szoktam olvasgatni a híreket. Mindig elolvasom a napi ajánlásokat és ennyi. Ennek van egy olyan része, ahol celebekről írnak stb, illetve a sexről is. Megjelent egy cikk, hogy nem tudom milyen Pornóvölgy... Nem tudom mi az... (Na persze!) Kattintok... És már ott is vagyok ahol nem kellene. Látom a leírást. Dokumentumfilm a Pornóvölgyről. Mi lehet az? Rákeresek a bemutatófilmre... Azonnal megjelenik előttem egy pornófilm... Ez bemutató? Persze már egy perce megy... Nem nem nem! Lekapcsolom. Megint buktam. Nem számít, akkor sem adom fel. Lenullázom a pornónélküli időszakot és újrakezdem. Menni fog! Mennie kell! Kérlek Uram, hogy segíts nekem előrébb látni. Kérlek tisztítsd meg a gondolataimat, hogy korábban észrevegyem az út, amin járok hová vezet!.

Önkielégítés nélkül: 5. nap
Erotikus képek nézegetése nélkül: 0. nap