Miért?

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy milyen úton jutottam el a pornófilmek nézéséhez,és miért tartott ez ilyen sokáig. De azt hiszem ahhoz, hogy ezt megértsem, a kérdést fordított sorrendben kell megválaszolnom. Miért néztem mindez idáig felnőtt filmeket?

Az életemben semmi nem indokolta, hogy pornót kellene nézni. Gyönyörű feleségem van, akit immáron majd egy évtizede ismerek. Csodálatos alakkal, gyönyörű szemekkel, ráadásul annyi év után is fél perc alatt fel tudja ébreszteni bennem a szenvedélyt, és megad mindent a szexben is, amire szükségem van. Önmagammal sincs gondom. Az egom mindig is magas volt, minden problémát, hibát rendezni tudok magamban. Talán a szexuális teljesítőképesség terén volt néha önbizalomhiányom, hiszen a sok maszturbáció nem egyszer okozott.... Hát igen, kicsit szégyellem kimondani, de túl gyors voltam. Ezzel kicsit még ma is küzdök. De ez inkább okozat, mint ok, ráadásul feleségem olyan csodálatosan állt a problémához, hogy sosem éreztem az elégedetlenségét. (Pedig biztos az volt néha.)

Kezdődik a nehéz időszak

Régen írtam már, de ennek oka nem az aktualitás hiánya. Tavaszodik, jönnek a lengébb öltözetek, ráadásul mostanra az év eleji munkahelyi nyugalom is megszűnik már. Sok a munka, az időjárás is megvisel (tegnap pl. 2 front volt 1 napon belül), ilyenkor egyre nagyobb csábítást érezhetünk a visszaesésre. Az igazi próba még csak most jön. Ahogy már több kommentemben is írtam: akkor vagy igazán szabad, ha teljesen irányítani és uralni tudod önmagad. Ehhez azért egy kicsit magyarázatot adnék...

Egy hívő életében sosem jó az, ha saját magát állítja a megoldás kulcsának középpontjában. Én sem szeretnék ilyesmit sugallni. Imádkozom, hogy Isten csak akkora kísértésbe vigyen bele, amit még elbírok, és nem török meg. De azt is tudom, hogy a végső lépést tőlem várja, ezért kaptam önálló gondolatot és akaratot. Mivel az ő célja a fejlődés, így valószínű olyan kísértéseket fogok kapni, melyek hajszállal ugyan, de meghaladják a vélt erőmet. Olyan ez, mint egy edzés Mikor úgy érzed, hogy nem bírod már tovább, na akkor kell még egy kicsit csinálni, majd megpihenni. Eddig is ez történt. Jött a kísértés, azt hittem, hogy ehhez már kevés vagyok, de mégis kibírtam imával és odafigyeléssel. Utána pedig mindig kapok kis pihenőt! :)

Az első "leszokó" csoportra eddig nincs igazán jelentkező. E akár azt is jelenthetné, hogy kevés ilyen problémával küzdő ember van. De az oldal látogatottságából tudom, hogy ez nem így van, és sajnos egyre több olyan újságcikket olvasok, melyek statisztikai kimutatásai szintén ennek ellenkezőjét bizonyítják.

Akárhogy is, a munka folytatódik!

Spontán merevedés és kísértés

Napok óta először megint rám jött a kényszerérzet. De most nem filmnézésre, hanem az önkielégítésre. Spontán merevedéssel ébredni nem éppen kellemes, és ilyenkor az ember félig felajzva kel fel. Azoknak, akiknek van házastársuk, azt javaslom, rajta vezessék le a feszültséget. :) Azoknak kiknek nincs, kicsit nehezebb, de megoldható. Kell valami olyan elfoglaltság, ami eltereli a gondolatokat és az érzetet. Jót tehet a Biblia olvasása, a dicséretek hallgatása, esetleg közben egy is munka...

Persze bármelyik verzió is áll fenn, házastárssal vagy anélkül, imával kell indítani a napot. Az egyedül állóknak azért, mert az ő terhük így kicsit nagyobb, így fontos, hogy Istennel közösségben győzzék le a kísértést. A házasságban élőknek pedig azért, nehogy kizárólag önző szándékkal közelítsenek a társuk felé.

Magamról röviden

Még mielőtt bárki szóvá tenné, elárulom: én sem vagyok büszke tetteimre. Éppen ezért nem is kívánok a nagy nyilvánosság előtt egyelőre megjelenni, kitéve magamat és családomat atrocitásoknak. És nem, nem Saulus Pál a nevem...