2012. március 5., hétfő

Miért?

Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy milyen úton jutottam el a pornófilmek nézéséhez,és miért tartott ez ilyen sokáig. De azt hiszem ahhoz, hogy ezt megértsem, a kérdést fordított sorrendben kell megválaszolnom. Miért néztem mindez idáig felnőtt filmeket?

Az életemben semmi nem indokolta, hogy pornót kellene nézni. Gyönyörű feleségem van, akit immáron majd egy évtizede ismerek. Csodálatos alakkal, gyönyörű szemekkel, ráadásul annyi év után is fél perc alatt fel tudja ébreszteni bennem a szenvedélyt, és megad mindent a szexben is, amire szükségem van. Önmagammal sincs gondom. Az egom mindig is magas volt, minden problémát, hibát rendezni tudok magamban. Talán a szexuális teljesítőképesség terén volt néha önbizalomhiányom, hiszen a sok maszturbáció nem egyszer okozott.... Hát igen, kicsit szégyellem kimondani, de túl gyors voltam. Ezzel kicsit még ma is küzdök. De ez inkább okozat, mint ok, ráadásul feleségem olyan csodálatosan állt a problémához, hogy sosem éreztem az elégedetlenségét. (Pedig biztos az volt néha.)



Megpróbálok kicsit korábbról kutakodni. Szülők hozzáállása? Nos ami tőlük tellett, azt megtették. Biztos voltak hibák benne, de olyan túl nagy okot nem adtak a pornó iránti szenvedélyemre. Kaptam felvilágosítást, igyekeztek nyíltan beszélgetni velünk a szexről, úgyhogy ez nem lehet ok. Egyszer ugyan emlékszem, hogy nagybátyám hozott egy házi videót, a híres Csisztu Zsuzsa videót, ami akkora botrányt kavart. Na abba betekintést nyerhettem, de ezt sem érzem akkora lökésnek.

Emlékszem, hogy már kora gyerekkoromban megvolt a női test és a kielégülés iránti vágy... Azt hiszem megvan! Régen sosem mertem felmászni a kötélre és a rúdra az iskolában. Olyan általános iskola 3.-4. osztályos lehettem, amikor egyik nyáron egy hinta oldalsó oszlopán gyakoroltam. Beteges vagy sem, nagyon jó érzés fogott el, amikor az oszlophoz dörzsöltem ott lent, miközben másztam. Ez az első ilyen emlékem, amiről persze senkinek nem beszéltem. Aztán tudom, hogy a szüleimtől kapott könyvben olvastam a fityma húzogatásáról. Kipróbáltam, és szuper érzés volt. Innentől már maszturbáltam, persze titokban.

A sorokat visszaolvasva elég gáznak érzem most magam, de muszáj tovább írnom, hátha segít másoknak. Szóval a nők - mint tudjuk - gyönyörűek, és engem ez mindig nagyon érdekelt. Ahogy lehetett, leskelődtem. Leejtett ceruza az osztályteremben, helyezkedés a buszon, hogy a nyári melegben jó legyen a "kilátás"... Minél többet írok erről, annál inkább érzem, hogy mennyire nem vettem észre a folyamatot. Aztán egyszer találtunk egy pornóújságot a haverommal hazafelé, és én hetekig rejtegettem. Közben folyamatosan volt barátnőm - valahogy mindig be tudtam hülyíteni a lányokat, bár igazából szerettem őket, tehát nem játék volt, de mindig volt valaki. Így utólag már tudom, hogy ennek a szerelemhez semmi köze sem volt. De mindegy. A lényeg, hogy volt néhány lány, akivel szórakoztunk, kivel meddig jutottunk, de ez a téma mindig érdekelt. És ezt ők tudták is rólam. Talán ez volt az oka annak, hogy lefeküdni - szerencsére - egyik sem volt hajlandó velem. Olyan is volt, aki - miután szakított a barátjával - feljött, hogy mi lenne ha... De szerencsére ez sem jött össze. Nyuszi is voltam, meg valahogy Isten vigyázott rám.

Ekkor ugyan még nem néztem annyit pornót, de a nők nézegetése iránti vágy, és a maszturbáció folyamatosan jelen volt bennem. Valahogy így kezdődött. Amikor pedig végre saját lakásomban élhettem - még agglegényként - már semmi akadálya nem volt annak végleg a hatalmába kerítsen a szenvedély.

Ezt egyszerre szánalmasnak és tanulságosnak. Szörnyű, hogy vannak olyan filmjelenetek, melyek a mai napig beleégtek az emlékezetembe. Lehet, hogy pár éve láttam őket, de egyes pillanatokra pontosan emlékszem...

Most egy kicsit abbahagyom a gondolkodást. Egy következő bejegyzésem írása közben majd megkeresem az okot, ami ennyire csábít a pornó felé. De ezt most nem. Örülök, hogy végre látom a folyamatot, értem az összefüggéseket, és végre készen állok, hogy ha gyermekem lesz majd egyszer, akkor megóvjam ettől az átoktól. Valamiért azt érzem, hogy ez családi átok... Nem tudom miért. Pedig a felmenőimmel kapcsolatban nincsenek ilyen információim.