Hogyan tovább?

Az elmúlt egy hét nagyon izgalmas volt. Biztosan sokan értesültetek róla, hogy a velvet felfigyelt a blogra egy rövid cikk erejéig (valószínűleg a korábban említett kritizáló blognak köszönhetően). Mindez azt eredményezte, hogy a cikk megjelenésének napján kb. 12 ezres nézettséget értünk el, emellett számos személyes levelet bejegyzését, és más oldalak savazását kaptam. Elég érzékenyen érintenek azok a megjegyzések, amik más helyekről származnak, de feleségem tanácsára már nem foglalkozom velük, nem is reagálok rájuk. Még szerencse, hogy ilyen helyzetekben ő mellettem van, nagyon kellenek a támogató szavai!

A viszontagságos idő ugyanakkor rávilágított arra, hogy a keresztény világnak - és ha lehet hinni a velvetnek, akkor a magyar társadalomnak különösképpen - nagy szüksége van a szexuális téren való iránymutatásra. Eszembe jutott, hogy a blog törekvéseit talán komolyabb szintre kellene emelni, elhatároztam, hogy beszélek róla egyik vezetőmmel, és esetleg ha egyetértenek, akkor ők is közreműködhetnének az itt megfogalmazott célok elérésében. Amint ezt a gondolatot kimondtam, hirtelen megváltoztak a dolgok. Hirtelen újabb, sokkal intenzívebb kísértést kaptam, mint az előtt. Ennek egyik kiemelkedő pontja volt, amikor egy régen látott, rám nagy hatást gyakorolt filmre kapcsoltam véletlenül. A film címe Boncasztal (Pathology), és nem ajánlom senkinek, hogy megnézze! Olyan beteg szexualitás van benne, amilyet én még életemben nem láttam, de a legfurcsább az volt, hogy alig bírtam elkapcsolni róla a tévét. Az is meglepett, hogy még a feleségemre is hatást gyakorolt egy pillanatig, kicsit megsértődött, amikor inkább aludni invitáltam. Azután beszélgettünk erről, és bizony rá kellett jönnünk, hogy ma már egy-egy film hihetetlen veszélyeket rejthet magában, így nagyon meg kell válogatnunk mit nézünk.

A nehézségek második hulláma az volt, amikor semmi sem jött össze. Most gyártjuk az ajándékokat, illetve a szabadság alatt néhány orvosi vizsgálatot is el akartam végeztetni (allergiateszt, ilyesmi), de az orvosok 1 hónapos szabadságra mentek (az összes általam keresett...), a ajándékok pedig nem pont úgy sikerültek, ahogy elterveztük. És ha mindez még nem lett volna elég, a héten kiderült, hogy az összes jól fizető maszek munkám kb. fél hónapot késik, ami anyagilag azért nem mindegy! Ezekre az eseményekre külön-külön még nem figyelnék fel, de hogy így egyszerre, és pont egy ilyen határozott cél megfogalmazását követően, bizony ez nem véletlen! Közben pedig a vezetővel való beszélgetést egyre csak halogattam, és gyengült bennem az elhatározás is.

Tegnap este lefekvéskor végiggondoltam a történteket. Azt tudtam, hogy a jó és hasznos ügy mindig nagyobb ellenállást kap, viszont bizonytalanságot éreztem. Kételkedtem magamban, és kételkedtem abban, hogy most Isten mellettem áll. Mint mindig, amikor bizonytalanságot éreztem, most is imával próbáltam rendet teremteni. Kértem Istent, hogy ha tényleg szükség van a blogra, vagy még annál is tovább kellene lépni, akkor adjon nekem több elszántságot, erősítse meg bennem a hitet, mert nélküle nem fog menni. Emellett kértem tőle, hogy adjon nekem erőt ellenállni a kísértésnek, mert nem szeretnék visszaesni.

Ma reggel már úgy ébredtem, hogy biztos vagyok a dolgomban, és beszélek, akikkel kell! Megkaptam a lökést, az elhatározást, már csak a tényleges tetteket kell mellé raknom. Csodálatos ez az érzés és tudom, hogy az Úrtól van. Hamarosan nagy változások lesznek! Azoknak pedig, akik megpróbáltak eltéríteni az útról - legyenek emberek, vagy szellemi lények - üzenem, hogy jól vagyok, és Isten segítségével ki fogok tartani bármit is sugallnak, mondanak, vagy tesznek!