Egyetemista fiú beszámolója

Egy 25 éves egyetemista fiú írt nekünk nagyon őszinte levelet a még mindig folyó küzdelmeiről. Nagyon ajánlom mindenkinek, mert rengeteg jó gondolat van benne, sok olyan igazság, amit csak a tiszta szívvel keresők ismerhetnek fel! Köszönöm az őszinte vallomást!


Egyetemista fiú beszámolója (25)

Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?

12 éves lehettem, amikor az első pornó VHS-t megnéztem. Olyan volt, mintha besült volna az agyamba, és azóta hol gyakrabban, hol ritkábban keresem a következő alkalmat...

Még mindig függő vagy? - Igen



Keresztény vagy? - Igen

Mi a nemed? - férfi

Hogyan kezdődött a függőség?

Már korábban is izgattak az erotikus jelenetek: pl. filmekben az ágyjelenetek, heves csókolózások, de még a rajzfilmekben lévő csókjeleneteket is ide sorolnám. Ezeket általában erekció kísérte. 4 éves lehettem, amikor szüleim elváltak (különösebb előzmény nélkül). Kb. 12 éves voltam, amikor anyum egyik udvarlója felhozott egy pornó VHS-t. Anyámat soha nem érdekelték az ilyenek, ezért nem nézték meg, de a kazetta ott maradt a polcon, és a lelkemre kötötte, h ne nézzem meg. Az első adandó alkalommal, hogy egyedül voltam a lakásban, belenéztem. Nagyon megfogtak az ott látottak. Maszturbálgattam, de orgazmust akkor még nem tudtam produkálni. Olyannyira bennem maradtak a látott jelenetek, hogy amikor vissza kellett mennem délutáni különórára a suliba, szünetben egyből mentem a vécére, h játsszak magammal. 2 évvel idősebb bátyámnak is megmutattam a videót. Aztán jött a kábeltévés időszak, és bátyámmal együtt nézegettük a videóra vett filmeket. Volt olyan, h ő a tévé előtt ült, én meg a szoba másik sarkában masztiztam. Szégyelltem magam, amikor odanézett... Aztán katolikus gimibe jártam, kolis voltam, így a pornónézés a hétvégékre szorítkozott, de maszturbálás azért volt hét közben is. 1-2x még a számítógép-teremben is rákerestem pornóképekre, amikor nem látták mások. A gimis korszakban már kezdtem tisztában lenni vele, hogy bűn, amit csinálok, míg korábban inkább csak lelkifurdalás jelezte, h nem biztos, h helyes, amit teszek. Aztán megnyugtatott az a tény, hogy mások is csinálják, nem is kevesen. Olyan „korlátot” állítottam magam elé, hogy ha meg tudom állni, hogy „csak” max. napi 1x matyizzak, akkor az még belefér, az még nem mértéktelen, nem is annyira kicsapongó; és néhányszor szentáldozáshoz is járultam ilyen állapotban. Aztán tudatosult bennem, hogy ez a kettő nem fér meg egymás mellett, meggyóntam a korábbi szentségtöréseket, de a maszturbálást akkor még nem mertem kendőzetlenül kimondani, csak annyit mondtam, hogy szemérmetlenkedtem. Ahogy fejlődtem a hitéletben, megtanultam, h nem szabad ködösíteni a gyóntatónak, meg kell mondani, hogy konkrétan mit és hányszor stb. Csak elsőre kell hozzá nagy bátorság, de ha belegondolok, sok más cifrát is hall a pap másoktól... Fontos a bizalom is! Az, hogy elhiggyem, h a gyóntató akkor és ott Krisztus földi helytartója, és nem fog engem megbélyegezni, beskatulyázni. Érettségi környékén lett otthon is netünk, azóta nézek pornós videómegosztókat stb.

Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?

Nem nagyon szoktam ilyesmiről beszélgetni. 1-2 gyóntatónak beszéltem az önkielégítésről-”szemérmetlen képekről-videókról”. Anyának 1-2 x feltűnt, h sokáig vagyok a fürdőben, ilyenkor kitaláltam valami hülye alibit. Épp emiatt, néha már a szobában masztiztam, de volt, h rámnyitott, és ugyan háttal voltam neki, de összerezzentem, és amikor kérdezte, mit csinálok, elég hülyeségek jutottak eszembe. Anya és apa előtt azért elő-előjött az önkielégítés, mint téma. Nem úgy, h én csinálom, hanem csak a véleményükre voltam kíváncsi. Elég furán állnak hozzá, mert semmi kivetni valót nem látnak benne, meg h ez az ember magánügye, nem tartozik a papokra, jó feszültséglevezetés, megismerem a testem működését stb. Keresztanyám szerint 1-2x belefér, csak ne túl sűrűn, mert akkor befelefordult leszek, jól elleszek magammal.

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?

Neked: Ha rákattanok a pornó videókra, órák mennek el ezzel a butasággal. Utána szégyenérzet, meg az „Ez kellett neked?” -érzés. Volt, hogy emiatt maradtam ki valami programból, azt mondtam a többieknek, elfoglalt vagyok.

Környezetednek: A környzetemnek csak annyi, h ami időt nekik szentelhetnék, azt a pornóra fordítom (azért nem mindig, mert kb. 2 hetes tiszta időszakaim is vannak).

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

Először próbáltam azt, h amikor pornót nézek, nem masztizom közben. Aztán rájöttem, ennek semmi értelme, mert azért nézem a pornót, h felizguljak és maszturbálhassak. Aztán jött az, hogy a kísértés idején le kéne foglalnom magam mással (pl. ima, séta stb.) Ezalól úgy kerestem kibúvót, h most nincs időm elmenni sétálni stb. (nota bene: utána sokkal több időt elcs*sztem a pornónézéssel és matyizással).

A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

Azok próbáltak/tudtak segíteni, akikkel megosztottam a problámámat. Több papnál is gyóntam már ebből kifolyólag, és sokkal többet segített az, amikor megértő volt az atya, átbeszéltük a témát, és elmondta, h nem vagyok egyedül, mert nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával. Az egyik azt is mondta, h az is egy nagy lépés előre, h felismerem, h bűnnel állok szemben, és időről időre eljövök meggyónni, hiszen sokan nem is tartják bűnnek. Az viszont nem esett jól, amikor egy másik pap azzal növelte a lelkifurdalásomat, hogy „majd meglátom, h ez a csúszda a pokolba vezet, és hogy ha így folytatom akkor bármelyik nő majd a kisujja köré fog tudni csavarni engem, és akkor majd jön a házasság krízise, a megcsalások stb.” Nem azt mondom, h nincs igaza, csak ezzel nem biztos, h azt éri el, amit szeretne... Fontosnak tartom, h ez (önkielégítés, pornó) ne legyen tabu téma. Nem rég voltam dr. Gloviczki Eszternek a szerelem hormonjairól tartott előadásán, ami szintén segített, hogy meglássam az összefüggéseket(https://www.youtube.com/watch?v=cF141e7Sh4s&list=PL830299C7DE61AB59).

Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?

Voltak, vannak is. Az a legnehezebb, hogy a bukás után egyből fel tudjunk állni és továbbhaladni. Nemegyszer beleestem abba a hibába, hogy „mostmár úgyis mindegy” alapon „kihasználtam” a hátralévő időt (pornó + matyizás) a következő gyónásig, hisz utána megint nem lehet... Ez elég ellentmondásos. Sajátmagammal kerülök ellentmondásba. (Komolyan gondolom a leszokást? Most akkor mit tartok fontosnak? Stb.) Tegnap pont megint elbuktam kb. 2,5 hét után. Előtte sűrűn voltak a programok, lefoglaltak, lelkileg fel voltam töltődve. Aztán tegnap, amikor egyedül maradtam otthon, és komolyabb tennivaló sem volt már, akkor jöttek a gondolatok: Mi lenne, ha matyiznék egyet? Olyan régen csináltam... Biztos jól esne ennyi idő után... Utána talán tovább bírom tisztán, mert lenyugszom kicsit... -persze ez nem igaz. De most pornó nélkül kéne, mert le kéne szokni erről torzított világról... Egye fene, nézek pornót is, úgy jobb! -így vívódtam 1-2 percig. Rossz ezeket a kudarcokat megélni, de a szentgyónások mindig kiemelnek a gödörből. Lelki vezetőm még nincs, hamarosan jó lenne, csak ezt a komoly döntést nem akarom elkapkodni, mert egy életre választom, akit választok lelki vezetőnek.

Most hogy érzed, van kiút?

Van kiút, és az egyik mottóm is ez: Dum spiro, spero. Amíg (lélegzem=)élek, remélek. Prohászka egyik mondata volt. Járok ifjúsági közösségbe is, és az a tervem, hogy: megveszek néhány, a témához kapcsolódó könyvet (Biztos út, Pucér valóság), illetve megpróbálok minél több keresztény-ifi programra jelentkezni, fiatalokkal ismerkedni, beszélgetni.

Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?

Sokszor szoktam kérni. Horribile dictu, még olyan is volt, hogy megköszöntem Neki a gyönyört, és egyben bocsánatát kértem, azért, amiért azt ilyen módon értem el... Szoktam kérni, hogy segítsen engem a szűk ösvényen járni, ne engedje, hogy eltaszítsam magamtól, segítsen megtalálnom életem párját -akivel egymásnak teremtett minket, akit nekem szánt. Irgalmasság rózsafüzérben is szoktam a segítségét kérni (ez nem rendszeres).

Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Hát gyóntatótól kértem és kaptam is segítséget. Hosszabb-rövidebb ideig segítettek is.

Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?

1-2 hétig tiszta tudok maradni, és utána 1-2 nap vagy 1 hét gödör. Örülök, hogy megtaláltam ezt a blogot, jó h nem egyedül kell harcolnom. Vigyáznom is kell viszont, mert ez kétélű: könnyen abba hibába eshetek, h azt gondolom, nem gáz, ha elbukom, mert mások is szenvednek ettől... Ami még nagyon nehéz, hogy úton útfélen jönnek a kísértések: egy buliban a más világnézetű fiatalok, reklámok, sex-shopok stb. Ezeket egy darabig el tudom hessegetni, de sokszor úgy érzem, h azzal, h elnyomom őket, nem történik más, minthogy gyűlnek egy pohárba, ami egyszer csak betelik, és akkor kész, nem bírom tovább. Valószínűleg azt kell tennem nekem is, amit már többen is írtak itt, hogy nem elnyomom a bűnös gondolatokat, hanem, átfordítom egy másik, hasznos, segítő jócselekedetbe...