2012. február 7., kedd

Rájöttél...

Bár a blogon már többször írtam, hogy megszűntek a nehézségek, eggyel viszont nem számoltam. Mindezeket még nem mondtam el még a feleségemnek. Terveztem, hogy majd elmondom, mégsem tettem meg. Hogy miért? A szégyenérzet miatt, és féltem, hogy mit okozok vele. Mosta azonban magától rájött, és így még rosszabb minden. Nem csak hogy eltitkoltam előle a problémát, de így még hazudtam is neki. Márpedig minden kapcsolat alapja a bizalom és az őszinteség. Ezt sikerült most tönkre vágni...

Szerencsés vagyok. Szerencsés vagyok, mert olyan társat kaptam, aki még így is harcol értem, értünk, a kapcsolatunkért, hogy újra bízni tudjon bennem. Hosszú beszélgetéseken vagyunk túl, és lesznek is még biztosan. Igyekszik megérteni engem, én pedig igyekszek bizonyítani.

Sokat tanulok most. Rá kellett jönnöm, hogy az odafigyelésre nem csak ilyenkor van szükség, főleg, hogy én megkapom tőle mindig, de csak ritkán viszonozom. Azt hittem, hogy ha később mondom el, akkor könnyebb lesz, de csak azt sikerült így elérni, hogy még kevésbé bízik bennem. Előbb kellett volna, mindjárt az elején. Hogy legalább a bizalom megmaradjon.

Most jöttem rá, hogy ez a blog is egyelőre csak részben szolgálja Isten akaratát. Egyrészt segítség a sorstársaknak, másik részben engesztelő ajándéknak szántam, hogy a hibám mellé - majd amikor minden elmondok - mint jó pontot odatehessem. Mekkora sületlenség!

Mindezek ellenére a blogot írom tovább, mert tudom, hogy hasznos, és segít. És a házasságomért is most meg kell tennem mindent, hogy megmentsem. Ez most az első. Talán sokaknak fel sem tűnik - eddig nekem sem -, hogy a titkolózás alapjaiban rengeti meg a házasságot, mert a bizalom, az őszinteség és a nyitottság egymás irányába olyan alappillérek, amelyek a legnehezebb időkben is kitartanak. Ha ezeket elveszítjük, akkor összeomolhat minden.