Magamról röviden

Még mielőtt bárki szóvá tenné, elárulom: én sem vagyok büszke tetteimre. Éppen ezért nem is kívánok a nagy nyilvánosság előtt egyelőre megjelenni, kitéve magamat és családomat atrocitásoknak. És nem, nem Saulus Pál a nevem...A nevet azért választottam magamnak, mert ő volt az a Bibliai személy, aki valóban a legmélyebb bűnökből tért meg, így máig az egyik legjobb példaként szolgál az emberek számára. Én egyelőre nem hasonlítok rá, de nagyon szeretnék!

Akkor ígértem, néhány szót magamról, amik a téma szempontjából talán fontosak. Fiatal vagyok, házas és egyelőre gyermektelen. Talán jobb is ez így, mert apaként nem szolgálhatnék jó példaként. Bízom benne, hogy mire az első gyermek megszületik, ezek a gondok már tovaszállnak. Feleségem pornófüggő szenvedélyemről annyit tud, hogy volt, de azt egyelőre nem, hogy visszaeső vagyok. Nagyon szeretem, és nem akarom megbántani, ráadásul nem is neki kell megoldania ezt a problémát. De a házasságnak őszinteségre kell épülnie, így el fogom neki mondani. Csak még nem tudom, hogy mikor és hogyan. Azért is kerülöm a témát, mert magában is keresné a hibát, mint ahogy talán minden nő ilyenkor, és nagyon nehéz lenne meggyőzni arról, hogy nem tehet róla.

A betegség - mert valljuk be ez az - már gyermekkoromban elkezdődött. Keresztény voltam, és akkor még nem tudtam róla, hogy problémát jelent az önkielégítés. Szüleim, nagyszüleim mondták, hogy ez bűn, de nem hittem nekik, nem akartam lemondani a testi örömről, így hát titkoltam ahogy csak tudtam. És elég jól ment sajnos... Ma már tudom, hogy nem azért volt káros az önkielégítés, mert ez bűn, hanem azért bűn, mert káros nekem. Erről majd később írok is. Aztán ahogy teltek az évek egyre jobban süllyedtem. Már gimis koromban lefeküdtem az akkori barátnőmmel, és bár a hűség és egyéb erkölcsös dolgokkal rendben voltam, mégis hazugnak s képmutatónak éreztem magam, mikor Istenről beszéltem másoknak. Nem, nem vagyok prédikátor, sem vezető, de igyekeztem az embereket meggyőzni a keresztény élet fontosságáról, de sikertelen voltam. És tudom, hogy ez legfőképpen erre a legnagyobb bűnömre vezethető vissza.

Aztán ajándékba kaptam a feleségemet az Úrtól, akit hiszem, hogy azért küldött, hogy engem megmentsen. Szerettük egymást, és bár már házasság előtt szexuális kapcsolatunk volt, ezt sikerült letennünk Isten elé. A házasság előtti fél évben a testi együttlétet végre félreraktuk, így ma boldog házasságban élünk. Ez bűnöm mégsem szűnik, és most már úgy érzem, hogy a feleségemmel való jó kapcsolatomat is megrontja, ha nem történik változás. Márpedig Isten után nekem ő a legfontosabb. Így mindent meg fogok tenni, hogy jó útra térjek!