David Herzog - Új DNS

Egy igazán felemelő három részes tanítás jön most David Herzogtól, aki Jézus hatalmas munkáját nyilatkoztatja ki, amit bennünk végez. A Bibliában is meg van írva, hogy az utolsó időkben az ismeret, a tudás egyre inkább gyarapodik (Dániel 12:4). Isten egyre hatalmasabb módokon cselekszik és jelenti ki Magát gyermekeinek és a világnak.



„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé”. (Jeremiás 1:5)

Isten nemcsak akkor ismert téged, amikor anyukád méhében voltál, vagy amikor megszülettél. A Jeremiás könyvében meg van írva, hogy Isten már azelőtt ismert, hogy megformált, megteremtett vagy mielőtt a Földön léteztél volna.

Isten Szellem (János 4:14), és Ő szellemet lehelt Ádámba és Évába (1 Mózes 2:7). Te is egy emberi testbe helyezett szellem vagy, és a szellemi részed az örökkévaló mennyei szférából való. Az Isten által teremtett szellemed örökké fog létezni még akkor is, amikor a tested elporlad.

Isten már akkor ismert téged, amikor még csak szellem voltál, mielőtt a Földre helyezett téged. Az , hogy Isten ismert téged, azt jelenti, hogy közeli kapcsolatban volt veled: közösségben voltál Istennel, kommunikáltál Vele. Isten és közted egy megértés és egy megállapodás volt az elhívásodat és sorsodat illetően.

Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Õ Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek,
hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. (Róma 8:29-30)

Isten tehát nemcsak egyszerűen ismert téged, de el is hívott és megmutatta neked az elhívását, mielőtt megfogantál a Földön, és még csak szellem voltál. Aztán amikor megfogantál és megformálódtál az édesanyád méhében két elhívás, két lehetséges sors húzott. Egyrészt ott volt az Isten által beléd tett elhívás, másrészt pedig a bűn sorsa, amelybe minden ember beleszületik, amint megfogan az anyaméhben, Ádám és Éva, valamint az összes előd bukása miatt. (Róma 5:12)

Aztán egy nap befogadtad Jézust, Uradat és Megváltódat, megtértél, újra életre keltél Istennek (Róma 6:11). Ahogy újra elkezdted ismerni Istent és Vele közösségben voltál, elkezdted lassan felfedezni az életedre szóló elhívását. Lehet, hogy még prófétai igéket is kaptál, amelyek megerősítik azokat a dolgokat, amire Isten hív. Aztán talán észrevetted azokat az ajándékaidat és talentumaidat, amik pontosan illenek az elhívásodhoz. Végül elkezdted meglátni azt, amit Isten már régóta elkészített a számodra.

„Mert az Õ alkotása vagyunk, újrateremtetvén a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” (Efézus 2:10)

Istennek tehát van egy elhívása, amit már elkészített számodra és arra vár, hogy te ebbe belépj, amikor megismerted és megláttad az elhívását. Sok ember számára az jelent problémát, hogy rájöjjenek, pontosan mi is ez az elhívás. Vannak olyan erők, amik azon munkálkodnak, hogy elhomályosítsák a látásunkat, hogy ne tudjuk teljesen meglátni, mi is az elhívásunk. De amikor elkezdjük ezt világosan látni, akkor a dolgok elkezdenek változni.

Miután megtértünk és újjászülettünk, örök életet kaptunk. A probléma azonban az, hogy a legtöbb keresztényt még az újjászületés után is két irány húzza. Amikor szellemben vannak, valóban Isten dolgai után vágyakoznak, de gyakran más erők, más irányba viszik el őket.

Minden vérvonalunkban vannak rokonaink, szülők és még feljebb elődeink, akiknek voltak bűneik, ajándékaik, és elhívásuk, ami elér minket is. Igen, megtértél, de nagyon gyakran azt veszed észre, hogy még mindig meg kell feszítened a testi kívánságokat és szellemben kell maradnod. Amikor a rossz irány elvisz, ez gyakran az, amiről az ellenség tudja, hogy a gyengeséged a vérvonaladnak köszönhetően. Egy dolog Istent arra kérni, hogy bocsássa meg bűneidet, de egy másik az, amikor a bűnnek ezt a mintáját letöröd magadról és a családi vonalról.

Dávid király Betsabéval elkövetett bűne meg lett bocsátva (2 Smuel 11; 12:1-13), de láthatjuk ennek a szexuális bűnnek a következményét a vérvonalon, a fiaiban. Egyik példa Salamon, akiben ott voltak az atyjától, Dávid királytól örökölt DNS minták. Ott volt az uralkodásra és az imádatra való elhívás, de vonzotta őt a sok nő iránti kéjvágy, a másik irányba is. Ő még tovább is ment, mert nemcsak pogány asszonyokat vett el, de az ő isteneiket imádra, ami végül a bukásához vezetett.

Ezért sokszor találkozhatunk olyan emberekkel, akik nőnek az ajándékaikban és az elhívásukban, ahogy hűségesen imádkoznak és kamatoztatják a talentumaikat, de eközben nem foglalkoznak az öröklött DNS-ükben a bűn nyomaival. Aztán egy napon eljutnak egy magas szintre Istenben, a szolgálatukban vagy a vállalkozásukban csak azért, hogy egy nagyot essenek, ami sok más embert is érint. Sokan aztán csodálkoznak, hogyan lehetséges ez? Egyáltalán közel állt valaha Istenhez az illető? A helyzet az, hogy a búza gyakran együtt nő a konkollyal, de a konkoly olyan hatalmas lesz, hogy ha nem vágják ki, megfojtja a búzát és mindazt a jót, ami addig termett. Őket tehát mindkét irány húzta.

Gyakran előfordul, hogy az ajándékok és az elhívás növekedésének sikere miatt az emberek nem ügyelnek a védelemre. Már annyira elfoglaltak az elhívásukban, hogy lecsökken az Istennek való személyes együttlét, amitől megerősödik a bűn természete és végül átveszi az uralmat. Sok ember képes arra, hogy mellékvágányon tartsa a bűnt, nem hagyja, hogy az leuralja vagy tönkretegye őket, de Istennek sohasem engedik meg, hogy teljesen elpusztítsa és kigyomlálja a bűn mintázatát. Ez gyakran azért történik, mert nem értik, mindez hogyan működik, vagy egyszerűen letagadják az egészet. Pál is foglalkozott ezzel, amikor azt írta a Róma 7:15-ben: „mert amit cselekszem, azt nem ismerem, mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt, amit gyűlölök.” Pál azzal folytatja, hogy beszél a két, vérvonalunkban lévő sors közötti küzdelemről, amikor a következőket írja a Róma 7:20-25-ben:

„Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én teszem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom ezért magamban, aki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, amely van az én tagjaimban. Óh, én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet, az én elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok”.

(Részlet David Herzog: Mennyei bíróságok c. könyvéből)