Az alábbiakban egy fontos tanítást szeretnék közzétenni, amit nagyon sok embernél tapasztalok, de kevés szó esik róla, ez pedig a keserűség (és az abból való szabadulás). A tanítást a Dávid Sátora Gyülekezet szíves hozzájárulásával publikáljuk, ezúton is köszönjük nekik!
A keserűség az egyik legmegsemmisítőbb probléma egy személy életében. Amikor egy keresztény keserű, elveszti a személyes kapcsolatát az Úrral, akadályt emel az Úrral való közösségében. Ha ez jelen van az életünkben és nem ismerjük fel, és nem számoljuk fel a Szent Szellem által, akkor ez azt okozza, hogy sok olyan áldást elveszítünk, amelyet egyszer már létrehozott a Szent Szellem – a békességet, szeretetet, az örömöt és az érzelmi stabilitást is.
A keserűség egy pusztító, viselkedési-magatartási bűn, ami kivált még további széles körű bűnöket is, mint például: gyűlölet, kegyetlenség, ellenséges érzület, ítélkezés, kritizálás, mások hibáztatása, kárhoztatás, önsajnálat, taníthatatlanság, engesztelhetetlenség-kérlelhetetlenség, bosszúállás vagy vágy a bosszúra, büszkeség, gőgös ambíciók, arrogancia, irigység, féltékenység.
A keserűségnek világos tünetei vannak, de ennek ellenére a legmegdöbbentőbb, hogy a keserű embereken egy homály van, hogy ne ismerjék fel és ne számoljanak le vele. Mivel nagyon régi is lehet a gyökérprobléma, az illető gyakran nem is tudja beazonosítani azt, hiszen már ráépül a korábbi vélt vagy valós sérüléseire.
A keserűség definíciója
A keserűségre a görög „pikrosz” (keserű) és a „pikria” (keserűség) szót vagy ezek változatait használja a Biblia. A „pikrosz” eredeti jelentése: ’csípős, éles, hegyes, gyötrelmes’. A Webster szótár szerint: ’csípős, nyers, éles, kíméletlen, durva, cinikus, sértődött’. Már itt el kell gondolkodnunk a viselkedésünkön és a beszédünkön.
A „pikra” szót régen néhány növény keserű ízére használták, aztán pedig kellemetlen, rossz, nem kívánatos értelemben vált ismertté. Az ószövetségben kb. 40-szer szerepel ez a szó, az újszövetségben már a mai értelemben vált ismertté, felsorolnám ezeket:
Máté 26,75 „mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. Kiment és kinn keserves sírásra fakadt.” (A Luk.22-ben is ugyanez van leírva.)
Ap.csel.8,23 „Mert látom, hogy keserű méregben és álnokság kötelékében leledzel."
Róma 3,14 „szájuk telve átkozódással és keserűséggel."
Efezus 4,31 „Minden keserűség (magyarban: mérgesség), fölgerjedés és harag és lárma kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt."
Jak.3,11.14 „Ha pedig keserű irigység és civakodás van a ti szívetekben, ne hazudjatok az igazság ellen."
A keserűség egy sérülés, amit valaki elpalántált. Ez lehet valós sérülés, de lehet vélt sérülés is. A keserűség gyökere a szívnek egy olyan állapota, amikor a szív rejteget egy ellenséges érzelmi viszályt, ellenségeskedést. Egy olyan gyökér, amivel Isten kegyelme még nem tudott foglalkozni. Ezek évtizedes sérülések is lehetnek akár, amik nem lettek orvosolva.
Keserűségünk lehet ember felé és Isten felé is. Nem mondhatjuk, hogy valamivel jobb, ha az emberek felé vagyunk keserűek, akik megbántottak minket, és Istennel nincs gondunk, hiszen ez már elzárja a szívünket Isten felé is. Azt mondja a János első levele, hogy „hogyan szeretnénk Istent, akit nem látunk, ha a testvérünket nem szeretjük, akit látunk”?
Hogyan kezdődik a keserűség?
Megsérülünk. Igen, mondhatom azt, hogy: „én nem vagyok keserű, csak nagyon könnyen megsérülök.” De a sérülés tünete nagyon közeli a neheztelés tünetéhez. Nagyon közeli a kapcsolat aközött, hogy megsérülünk vagy haragot tartunk. A neheztelés és a harag megy át keserűségbe. Valójában a keserűség az a neheztelés és harag, amit megtartunk magunkban, amit akkor engedünk be a szívünkbe, elménkbe, amikor mélyen megbántanak minket, vagy pedig azt gondoljuk, hogy megbántottak minket. Ez a vélt sérülés viszont romlik és ’rohad’ tovább.
Keserűség és neheztelés
Ez a láncszem folytatódik. Kapcsolat van a keserűség és a gyűlölet között és nagyon világosan felfedi a Biblia a gyűlölet és a gyilkosság közötti kapcsolatot (lásd Káin példája).
Az ok, ami miatt sokan nem tudnak könnyen megszabadulni belőle az, hogy azt gondolják, hogy a másik ember bűne.
Részletesebben
Tételezzük fel, hogy egy keresztény bűnt követ el, például hazudik. Amikor elmondja, hogy hazudott, bűnösnek érzi magát vagy keserűnek? A válasz, hogy bűnösnek. Amikor ugyanis bűnt követünk el, bűntudatot érzünk. Ez a helyes, az őszinte. Viszont tételezzük fel, hogy valaki mond egy hazugságot rólam, és az elterjed az egész gyülekezetben vagy az egész városban. Mit fogok érezni? Keserűséget.
Bűntudat az, amit akkor érzünk, ha bűnt követtünk el, a keserűség pedig az, amikor azt érezzük, hogy ellenünk követtek el bűnt.
Amikor mi követünk el sértést, bántást, bűnösnek érezzük magunkat és tudjuk, hogy azt meg kell vallanunk bűnként. Tehát a keserűség mindig más vélt vagy valós bűnén alapszik. Fontos, hogy ezt megértsük, mert ha nem tudjuk beazonosítani a problémánkat, akkor nem is tudunk megszabadulni tőle.
Vélt sérülés
Nagyon sokszor keserűek lehetünk valakire, amikor valójában nem is követett el semmit ellenünk. Várunk a bocsánatkérésre, amit soha nem fog felajánlani. A kérdés: megmaradjunk a keserűségben egész életünkben, mert az illető soha nem mondta nekünk, hogy ’bocsánat’, amit valójában nem is kellene neki mondania.
Egyébként a legtöbb keserű ember nem is tudja elképzelni annak a lehetőségét, hogy csupán képzelt bűnök miatt keserűek. Fontos, hogy először is fel tudjuk ismerni, hogy tényleg bűnt követtek-e ellenünk vagy nem.
Lehetséges, hogy már olyan állapotban vagyunk, hogy a legkisebb helyreigazítást is egy hatalmas sértésnek, sérülésnek vesszük.
Előfordulhat, hogy valakinek éppen egy rossz napja van, és történetesen nem mosolyog rád, erre meg azt mondod, hogy az illető nem szeret téged, sőt nagyon durván elutasított téged. Miközben lehetséges, hogy nagyon fáradt volt és leterhelt és éppen nem volt ereje vigyorogni. Azt mondja a Biblia, hogy „csalárdabb a szív mindennél, kicsoda ismerhetné azt?” Egy csalárd szív nem tudja diagnosztizálni saját maga állapotát, csak Isten jelenlétében és megújult elmével, ha bemegyünk a ’belső szobánkba’. Isten tud hozzánk szólni a csendes, szelíd hangján, hogy milyen állapotban van a szívünk, hogy valóban történt-e bűn ellenünk, vagy a már korábbi múltbeli sérüléseink miatt mindent felveszünk. Keserűségből nem lehet megváltozni a gondolkodásunk megváltoztatása nélkül. Ez elképzelhetetlen, hiszen a keserűség az elmében gyökerezik, a múlt sebeire összpontosul, ebből táplálkozik, ebből cselekszik.
Mit csináljunk ilyen esetben? Továbbra is várjuk, hogy az illető bocsánatot kérjen tőlünk, és azt gondoljuk, hogy majd akkor minden rendben lesz? Nem, hiszen nem fog odajönni, mert nem is tett semmit ellened. Sőt, mikor a legközelebbi találkozásnál melegen üdvözöl, azt fogja észrevenni, hogy mennyire neheztelve nézel rá, és hűvös, hideg vagy felé és nem fogja érteni az egészet, hogy miért! Akkor tehát maradjunk meg egész életünkben a keserűségben azért, mert nem kértek tőlünk bocsánatot?
A valódi bűnök, valódi bántások
Nagyon sok ember van, akivel valóban rosszul bántak. A keserűség olyan bűnön alapszik, ami valahogyan kapcsolatban áll velünk. Azon alapszik, hogy mennyire közeli. Vagyis: apák, anyák, testvérek, férjek, feleségek, nagyszülők, gyermekeink, legjobb barátaink, munkatársaink, gazdasági partnereink, elöljáróink a gyülekezetünkben, akik leginkább a ’jelöltek’ lehetnek.
A probléma az, hogy tudat alatt azt gondoljuk, hogy ’nekünk jogunk van keserűnek lennünk, hiszen mit tettek velünk’ korábban ezek közül a személyek közül. De a Biblia nem engedi meg a jogot a keserűségre. Sőt még ha nem is kérnek tőlünk bocsánatot, akkor sem engedhetjük meg azt a luxust, hogy keserű gyökeret rejtegetünk magunkban. Ezt az ördög nagyon rafináltan felépítette. Azt gondoljuk, hogy nem velünk van a baj, nem mi hibáztunk, és lehet, hogy tényleg nem, viszont a keserűség mégis minket tart fogva. Persze az ellenünk bűnt elkövető másik ember is ’fogoly’. Egy fontos szellemi törvény, hogy „ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk” (Máté 7. rész). Ezt az alapelvet nagyon sokszor elfelejtjük. Ha valaki ítélkező, erősen kritikus, vádló-kárhoztató, egészen biztosan keserű gyökér van az életében.
Ítélkezés és a keserűség
Sajnos, amikor kimondunk ítéleteket, a bennünket bántó emberekre, visszaszáll ránk az ítélet és magunkat kárhoztatjuk. A keserű gyökérrel azért nem könnyű elbánni, mert ráolvasások, benső fogadalmak erősítik, azaz átkok. Az átok együtt dolgozik a keserűséggel. Vagy más emberek átkai, ítéletei okozzák ezt, vagy saját magunk beszédei, átkai. Mind a két típusú ítélkezést meg kell törni. Nagyon sok minden negatívat kimondtunk magunkra is, amik például hosszú évekre is megkötözhetnek. Egy-két példa: „soha nem bízok többé emberekben”, „soha nem nyitom meg magam senkinek”, „soha nem bízok többé férfiakban”, „soha nem bocsátom meg ezt és ezt”, „utálok élni”, „soha nem megyek tekintély alá többé", stb.
Imádkozzunk, hogy az Úr mutassa meg, hogy mikor kötöztük meg magunkat és törjük meg az átkokat. Itt szeretném megjegyezni a szülői tekintélyt – milyen könnyű azzal visszaélni, vagy milyen fontos annak tisztelete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése