2013. december 23., hétfő

Új beszámoló - Alex

Egy újabb beszámolót kaptunk, ráadásul az illető hölgy még a blogolásra is vállalkozott. Remélem, hogy hamarosan őt is azok között köszönthetjük, akiknek sikerült legyőzniük a pornót és az önkielégítést.


Alex beszámolója (26)

Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?

Nem nagyon emlékszem már. Jó ideje. Nem kifejezetten az interneten kezdődött, hanem már korábban, fantáziák, filmek egyes jelenetei, képek. 14-15 éves lehettem.

Még mindig függő vagy? - Igen



Keresztény vagy? - Igen

Mi a nemed? - nő

Hogyan kezdődött a függőség?

Erre sem nagyon emlékszem. Nagyon szerettem a filmeket és sok korhatáros filmet is megnéztem, amikor egyedül voltam otthon (pl. 13 voltam, amikor egy durva 18+-os filmet megnéztem és elég nagy hatással volt rám főleg a szexjelenetek). Elég korán elkezdtem kísérletezni, gyakran maszturbáltam már 14-15 éves koromtól. Talán 16 voltam, amikor lett otthon internetünk és néha ott is rákerestem dolgokra. De lányként sokszor hagyatkoztam csak a saját fantáziáimra, szexi fehérneműt vettem fel vagy csak meztelenül álltam a tükör előtt és magamhoz nyúltam. Miután 18 évesen elköltöztem otthonról, már semmi nem akadályozott meg abban, hogy kielégítsem a „vágyaimat”. Ráadásul egyre durvább, sötétebb dolgok vonzottak.

Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?

Nem. Legalábbis nem egészen. Egyszer elmondtam az első barátomnak, hogy vannak problémáim, de elég ködösen fogalmaztam és szerintem nem esett le neki teljesen, én pedig nem feszegettem a témát. Egyszer pedig húgom rám nyitott miközben olyan oldalt néztem, de én hamar bezártam a böngészőt és mivel mindkettőnknek kellemetlen volt a szituáció, utána nem beszéltünk róla.

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?

Neked:
Nehezen koncentrálok. A gondolataim mindig ezer fele röpködnek és általában mindig pornónál lyukadok ki. Nem vagyok biztos benne, de az utóbbi időben jöttem rá, hogy a dekoncentráltságom ennek a következménye lehet, mivel a függőségem kihat az önkontrolomra. Ez akkor jelentkezik, amikor fizikailag nem mozgok, tehát agymunkát végzek, pl. tanulok és elég sok hátránnyal jár, főleg mert egyetemista vagyok.
Másik mellékhatása a dolognak, hogy mivel tudom, hogy rossz, amit teszek, ezért folyamatosan bűntudatom van, és nagyon alacsony az önértékelésem. Nem tudom magamat pozitív fényben látni még akkor sem, ha valami jót csinálok vagy valamit elérek. Ez azt eredményezi, hogy egy kudarcként tekintek saját magamra az életem minden terén.

Környezetednek:
Mivel senki nem tud róla és a családom nincs a közvetlen környezetemben ezért közvetve csak a páromat érinti. Sokszor nem tudom értékelni őt, főleg szex terén. Nagyon szeret és mindig a kedvemben jár az ágyban, de sokszor még a napi több alkalom sem elégít ki. Van, hogy miután egyedül vagyok, még rákattanok az internetre. Ráadásul sokszor nem tudok ellenállni és egyre vadabb dolgokat kérek tőle (pl. nézzünk közösen pornót vagy bdsm játékok). Eléggé nyitott, de nem tudom, meddig vihetem a dolgot anélkül, hogy már a kapcsolatunk kárára menjen. Szerencsére még nem tartunk ott, de ha így folytatom, tudom, hogy ebből gondok lesznek.
Ráadásul mivel nem tud a dologról ezért mindig egy nyomás hogy most elmondjam-e neki. Meg egyáltalán hogyan szerethetne tovább, ha tudna róla. Hiszen én sem tudom így elfogadni saját magam.

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

Olvasok keresztény könyveket a témában, imádkozom és kérem Isten segítségét. Most azon vagyok, hogy valahogy megváltoztassam a napi rutinomat, hogy kevésbé kerüljek kísértésbe (pl. könyvtárban tanulás és nem a gépemen a szobámban, nyitott szobaajtó, gyakori kimozdulás a szobámból/lakásból). Az agyam viszont tele van a képekkel szóval gyakran utazás közben vagy este az ágyban jönnek elő. Ezt úgy próbálom megakadályozni, hogy pl. utazás közben keresztény zenét hallgatok és arra koncentrálok.

A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

Mivel nem tudnak róla, ezért nem. De úgy érzem jól jönne, ha valakivel tudnék ilyesmiről beszélni, ha valakinek el tudnám mondani a küzdelmeimet és esetleg még számon is kérné a fejlődésemet.

Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?

Az egész hullámzó. Vannak jobb hetek, amikor épp elfoglalt vagyok munkában és egyéb dolgokkal és akkor keveset vagyok egyedül a gépem előtt. A gondolatok mondjuk általában olyankor is jelen vannak, de ha valamit csinálok (fizikailag) akkor általában sikerül arra koncentrálni.

Most hogy érzed, van kiút?

Igen. Kell, hogy legyen. Még nem értem célba, de úgy érzem, jó úton haladok.

Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem? 

Igen, kértem. És tudom, hogy erőt ad nekem. Viszont a saját részemet is hozzá kell tennem. Nem hiszek abban, hogy Isten majd egy csoda útján elveszi a függőségemet (bár hiszek abban, hogy van erre is példa). Tudom, hogy ezt a harcon nekem kell megküzdenem az életemben, és ettől erősebb leszek. Ő pedig végig itt lesz mellettem.

Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Még nem. Gondoltam arra, hogy lehetne ilyen anonim csoporthoz csatlakozni, de még nem mertem. Olyan ember pedig nincs a környezetemben, akivel úgy érzem, megoszthatom ezt a terhet.

Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?

Egy napja volt egy mélyponton, amikor nagyon utálni kezdtem magam. Bár eddigi próbálkozásaimban eddig mindig elbuktam, volt hogy pár napig bírtam, volt hogy egy hétig is. De eldöntöttem, hogy nem adom fel. Ez így nem mehet tovább.