Pisti beszámolója (24)

Pisti beszámolója (24)

Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?

Habár nem pornófüggőségtől szenvedtem, hanem a maszturbálástól függtem, de úgy gondolom, hogy ez a két dolog elég közel áll egymáshoz, ezért töltöm ki ezt a kérdőívet. Meg azért is, mert bízom benne, hogy saját küzdelmeim leírásával segíteni tudok másoknak is.

Még mindig függő vagy?

Nem tudok erre a kérdésre egyértelmű igennel vagy nem-mel válaszolni. Tartok valahol.

Keresztény vagy? - Igen

Mi a nemed? - férfi

Hogyan kezdődött a függőség?

Emlékszem 14 évesen, 2002 nyár végén vertem ki először, nagy bűntudattal. Előtte júniusban voltam egy hittantáborban, ahol az idősebb, egyetemista hívő srácokkal beszélgettünk erről a kérdésről, és ők azt mondták, hogy inkább ne csináljuk. Normálisan elmondták a véleményüket, hogy ez miért rossz, és mik a veszélyei, és mi komolyan is vettük őket, hiszen felnéztünk rájuk, és a példaképeink voltak. Mégis mikor megtaláltam apukám egy videókazettáját, onnantól kezdve csak az azon lévő nők jártak a fejemben, és napokig küzdöttem a dologgal, mígnem aztán kielégítettem magam. A bűntudat mellett volt egy másik érzés is: ez orgazmus gyönyöre, mely meghatározóbb volt, mint a bűntudat. Ekkoriban hívőnek tartottam magam, de élő kapcsolatom nem volt az Úrral, tipikus vallásos voltam, az azzal járó hatalmas képmutatással. Azt gondoltam, hogy mivel hívő vagyok, jó vagyok, és éppen ezért zavart ez az önkielégítés-dolog is.

Aztán 3 évig semmi nem történt, nem is nagyon gondoltam rá, csináltam a dolgomat az iskolában. Közben szépen elmaradoztam a gimnazista Bibliaórákról, és egyre többet foglalkoztam a környezetemben lévő lányokkal. Emlékszem negyedikes gimnazista voltam, mikor újból elkezdtem maszturbálni. De innentől már nem volt visszaút, akkor még. Akkoriban is bűntudattal csináltam, de nem Istennel szembeni véteknek éreztem, hanem hogy nem igazi barátnőm van, és vele csinálom ugyanezt. Valahogy nem tudtam hova rakni ezt az öndicsőítésembe, a saját magamról gondolt nagyon pozitív képbe, pedig nem tudtam megállni, hogy ne csináljam. Szinte minden alkalommal megfogadtam, hogy ez lesz az utolsó, de sosem az volt az, nyilván. Azt gondoltam akkoriban, hogyha megismerem életem első komolyabb barátnőjét, akkor elmúlnak ezek a dolgok, abba tudom majd hagyni az önkielégítést.

Ahogy bekerültem az egyetemre, elkezdődtek a bulizások, úgy éreztem, kinyílik előttem a világ. Összejöttem az első komoly barátnőmmel, elvesztettem a szüzességemet, és mégsem hagytam abba a dolgot.  Kiderült számomra, hogy nem a lányon múlik, hogy kiverem-e vagy nem, mert úgyis kiverem. Ekkor már egyáltalán nem jártam templomba, és később a maszturbálás miatti bűntudat is elmúlt. Elfogadtam a dolgot, próbáltam azért, hogy egy nap csak egyszer verjem ki, és még büszke is voltam magamra, mikor 2-3 napot kibírtam matyizás nélkül.

Aztán rengeteg minden történt velem, megtértem 10 hónapja, és ez döntő változást hozott a hozzáállásomban ezen a téren. Még azért Isten előtt leborulás után is volt egy rövid időszak, mikor még bűntudat nélkül csináltam, de aztán az Ige kezdett átformálni, és elkezdődött a dolog lényege az igazi HARC a maszturbálással.

Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?

Nem nagyon beszélgettem erről senkivel a megtérésemig, de azóta a többiekkel az ifiből segítjük egymást, és el tudtam nekik mondani, hogy én nem szeretnék maszturbálni, és mégis csinálom. Segítettek nekem, elmondták ők is a tapasztalataikat, szenvedéseiket, bukásaikat, győzelmeiket. Ez fontos volt nekem, hogy nem csak én járok ebben a cipőben.

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?

Neked: szerintem az életem minden területére kihatott, hogy kivertem rendszeresen. egyszerűen a saját testemet béklyóztam meg vele, rabja voltam a recskázásnak. A lányokkal való ismerkedésre is kihatott már hívőként is, nem tudtam feloldódni a lányok jelenlétében. Az Isten által adott örömteli testiségből egy hatalmas görcsösséget csináltam.

Környezetednek: -

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

Huh nagyon sok mindent, de itt elsősorban a hívő tapasztalataimat szeretném leírni. Bibliaolvasás, imádkozás, sportolás, beszélgetés róla, http://www.xxxchurch.com/ és egyéb honlapok, netes bejegyzések rendszeres olvasgatása, fogadalom Istennek (nem vált be, ezt senkinek nem javaslom, Ige-ellenes), naplóírás. Amit nagyon ajánlok mindenkinek, és amit megtehet az ember, hogy nem keresi, sőt távol tartja magától az ingereket. ’’Istenem kérlek ne vígy engem kísértésbe’’ nagyon jó ima, nem véletlenül van benne a mi atyánk-ban is (Mt 6,13). Ez brutál nehéz ebben a világban, de erre nem szeretném fogni a bukásaimat, felelős vagyok a tetteimért.

A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

A 6. kérdésben már írtam erről.

Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?

Hívőként könnyebb, hiszen Istenhez fordulhatok ezzel a bánatommal is, és neki önthettem ki a szívemet. Iszonyatos küzdelem ez önmagammal, és a hitnek pajzsa, és az Ige kardja nélkül sokkal többször elbuktam volna (Fil 6,16-17).

Most hogy érzed, van kiút?

Van, igen.

Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?

Szerintem ezt a dolgom leküzdeni máshogy nem is lehet. Én magamtól oly sokszor elbuktam, de az Úr mutat egy másfajta utat. Nem könnyű utat, egy keskeny ösvényt, de ez az egyedüli módja a diadalnak a saját testi vágyaink felett (Mt 7,14).

Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Erre már válaszoltam a 6. kérdésben.

Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?

62 napja, pontosan 2 hónapja nem recskáztam, de nem tudok módszert mondani, hogy minek köszönhetően tartok itt. Lehet, hogy valaki már tartott is, és visszaesett, lehet, hogy ez nem is olyan nagy szám másoknak. Nekem baromira az, és bízom az Úrban, mert az ő kegyelme nélkül sehol se lennék.

Fokozatosan egyre több ideig bírtam ki maszturbálás nélkül keresztényként. Először csak 2 napot, aztán már 1-1 hetet, aztán már 3 hetente vertem ki, és most itt tartok. Úgy érzem Isten megáldja a küzdelmeimet, amihez Ő adott erőt. Minden nap egy próbatétel, de ’’Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem’’(Ézsaiás 12:2). A legjobb talán, amit tehetek, hogy Istenhez menekülök a problémámmal, mert ő megtartja a benne bízókat, és megerősíti az elesetteket. Az Úr kegyelmes, és szerető, és ezért hálával tartozom neki, és azért ahol most tartok, Őt illeti a dicsőség.

Egy hónapja ismerkedem egy nagyon szép hívő lánnyal, és Isten ilyen módon is megáld, pedig én magamtól nagyon is rossz irányba mentem volna. Már ebben a kis részben több boldogságot, és örömet éltem meg, mint eddig bármilyen lánnyal. Elképesztően nagy élmény a testiség fogsága nélkül, felszabadultan ismerkedni. A hívő kapcsolat már most látom, hogy egy teljesen más szint a hitetlenhez képest, és már csak ezért bőven megéri elhagyni a kiverést.

De ha ez nem lenne, akkor is úgy lenne jó, ha elhagynám ezt a szokást, hiszen Isten értünk adta a törvényeit, és jobb szabadon élni, Istennel békességben, mint megkötözve futni a vágyak után. Áldom az Urat, hogy ad erőt a küzdelmekhez, hogy hozzá menekülhetek, Igében, imádságban, és ad hasonló fiúkat, férfiakat mint én, akikkel megoszthatom a problémáimat, és kérhetek tanácsot tőlük. Istené a dicsőség.