Építész beszámolója (23)

Akkor ahogy ígértem, jöjjenek a beszámolók. Íme az első:

Építész beszámolója (23)

Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?

Általános iskolában, már alsó(!) tagozatban elkezdődött, és hiszem, hogy ez év január 6-án befejeződött.

Még mindig függő vagy? – Hiszem, hogy nem

Keresztény vagy? - Igen

Mi a nemed? – Férfi

Hogyan kezdődött a függőség?

Mái napig beleégett a memóriámba, egy akkoriban – nemi jellegek tekintetében- koránál sokkal fejlettebb lány. Tesi órán, amikor pont egymás mellett másztunk kötelet, vagy amikor ott volt nálam, mindig különleges vágy fogott el. Amit újra és újra érezni akartam. Sokkal többször, mint amennyiszer a lány ráért. Szerencsémre, gazdag fantáziával áldott meg az Úr. Ezt én pedig a  lehető legbetegebb módón használtam fel. Eleinte -sőt sokszor később is- bőven elég volt a nyughatatlan mocskos fantáziám. Az ilyen jellegű gondolataim mellett egy BDSM vagy bondage video csak softporn-nak számítottak. Természetesen ezeket a fogalmakat nem „csak a barátaimtól hallottam”, hanem „rendesen” utána is jártam. Képpel, videóval, ha még nem lett volna elég az, ami a fejemben van. Mindezt úgy, hogy keresztény voltam, ráadásul egy ifi gyülekezet rangidős tagja. Kiránduláson –néha- csapatvezető, a gyülekezet weboldalának szerkesztője, otthon, egyedül, pedig egy pornófüggő.

Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?

Húgomnak mondtam el, aki szintén keresztény. Ő kérdezett rá, igazából „csak véletlen”. Az egyik barátnőjének az volt az elve, hogy minden férfi szex- és pornófüggő, de húgom be akarta bizonyítani neki, hogy ez nem igaz. Például az ő bátyja biztosan kivétel. Nem volt az.

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?

Neked: Gyengítette a hitemet, rengeteg időmet elvette. Nem tudtam úgy haladni a dolgaimmal, amilyen képességekkel valóban megáldott Isten. Kaptam Tőle logikát, magas IQ-t, egy férfihoz képest –talán- még sok érzelmet és kreativitást is stb. stb., ám mégis csak küszködöm ugyanúgy az építész szakon, mint a magánéletben. Továbbá a testalkatomon is meglátszik, hogy bizony vékonyabb vagyok az átlagnál. Sok felesleges energia ment rá a pornófüggőségre.

Környezetednek: Nem maradt gondolati síkon a függőség, volt több párkapcsolatom, amelynek része volt a szex. Sőt egy egyéjszakás (délutános) kapcsolatom is volt, amiben aztán tényleg nem voltak érzelmek, se kötődés részemről, - szimplán az élvezetért tettem.
Ám a mérföldkő egy olyan lányismerős volt, akinek ez sokkal komolyabb gondokat okozott. Már ahogy beszéltem a szexről, róla, meg ahogy viselkedtem, nála ez már a szexuális zaklatás fogalmát kimerítette. Emiatt elnézést kértem tőle is, és a szüleitől is. Nem tudom megbocsátottak-e, de azt tudom, hogy azóta nem beszélek vele. Nem azért, mert haragszom rá, sőt még hálásnak is kell lennem neki - lehetséges, hogy a jó Isten rajta keresztül üzent, hogy ebből még nagy baj lehet. Ám azóta félek tőle, hiszen egy rosszul kiejtett szónál, vagy bármilyen félreérthető gesztusnál, szíve joga lenne panaszkodni szüleinek, vagy akár a rendőrségnek is.

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

A profán/emberi megoldásom annyi volt, hogy a gépen lévő pornográf képektől és anyagoktól megszabadultam. Magyarul nem sokat tettem.

A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

Nagyon kevesen tudnak csak a nehézségeimről, így igazán hathatós segítséget nem is tudnak nyújtani.

Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?

Voltak. Többször hittem, hogy sikerült leszokni. Volt már olyan kb. 3 hónapos időszak, amikor nem volt meg a problémám. Aztán jött egy tinilány (nem az ő hibája) és olyan simán visszaestem a pornó világába, hogy szegény jó Istennek is csak egy pillantásra volt ideje. Szerencsére a kislányt nem rántottam magammal, helyette az akkoriban szokásos maszturbáláshoz nyúltam - otthon, egyedül. Összességében a legrosszabb időszakok mindig azok voltak, amikor sok dolog jött össze. Ezekben a –valójában nem is olyan vészes- helyzetekben, ahelyett, hogy csináltam volna a dolgom, sokszor a pornó világában kerestem feszültségekre a megoldást, és a nyugalmat.

Most hogy érzed, van kiút?

Igen, van.

Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?

Kértem. Imádkoztam, és hálát is adtam neki. Na meg jó párszor önigazultságomban, úgy jártam mint a szülői segítséggel járni tanuló kisgyerek. „Istenem, most már engedd el a kezem, megy egyedül is!” Persze még nagyobbat estem.

Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Burkoltan igen. Egy Karácsony környéki ifi gyülekezeti alkalmon a lelkészünk felvetette, hogy mi lenne ha mindenki –hangosan- kérne valamit az Úrtól. Én hát azt kértem, hogy „tudod Uram van egy személyes dolog/tulajdonság amitől már hosszú ideje nem tudok  megválni, ezért kérlek szabadíts meg tőle.”
Nem tudom mennyire jöttek rá a többiek, hogy mi is a valós problémám, de a lelkészünk egyből mondta: „Sokan küzdenek ezzel a problémával, de tudd, hogy tényleg segíteni fog!”

Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?

Január 6-a óta nem maszturbáltam, ám a szexi képek (pl. facebook, youtube) és a valós lányok az utcán, vagy épp egyetemen még továbbra is kísértenek. Közben pedig keresem azt a nőt, aki a feleségem lehet, és akivel már Istennek tetsző módon élhetek.