Újabb beszámoló érkezett. Bevallom az utóbbi időben a honlap látogatottságát tekintve azt hittem, hogy már kezd nem aktuális lenni a téma. Aztán a legutolsó hónap megint ugrásszerű növekedést mutatott (talán a nyár miatt?), és két megkeresésem is volt a levelezőrendszeren keresztül. Mindez azt jelenti számomra, hogy bármennyire is szeretne elaltatni a gonosz, nem szabad lankadni, mert újra támad.
A következő beszámolót név nélkül kaptam, és mivel ez az első anonym történet, így A.-nak hívom. Nagyon érdekes leírás és bűnmegvallás, ajánlom mindenkinek!
A. beszámolója (27)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Nagyon régóta. De nem tudom megmondani pontosan, hogy mióta, mert fokozatosan alakult ki abból, hogy először az önkielégítésre szoktam rá 13-14 évesen, később ahogy lett saját internetem, úgy a pornóra is. Amíg nem éltem egyedül, korlátozva voltam persze, hogy nyitott helyen volt a gépem, így nem is szoktam rá. Főleg akkortól vált rendszeressé, amióta egyedül élek.
Tehát "lazán" legalább 10 éve vagyok benne, de napi szinten csak 3-4 éve.
Tehát "lazán" legalább 10 éve vagyok benne, de napi szinten csak 3-4 éve.
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Nagyon régen kezdődött, nehezen emlékszem rá. Még gyerek voltam, amikor először találkoztam a pornóval a neten. De nem a pornó volt az első, hanem a maszturbáció. Nagyon kívántam (ahogy most is), és nem tudtam ellenállni.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Azt nem tudom, hogy akaratom ellenére megtudta-e valaki, soha nem hoztak szégyenbe emiatt. Volt, hogy elmondtam ezt egy keresztény lelkigondozónak. Nem lepődött meg, mivel többször segített már másokon is másféle problémákkal.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Régen rengeteget vádoltam magam emiatt. Nem tudtam elfogadni magamat. Azt nem tudom ,hogy ez az önkielégítés miatt volt-e, de sosem mertem kezdeményezni a lányoknál, bátortalan voltam. Visszahúzódó és magányos lettem.
Környezetednek:
A környezetemnek semmi problémája nem volt ebből, mivel ez az én titkom maradt, nem votlam terhére senkinek. (szerencsére, nem vagyok házas)
Régen rengeteget vádoltam magam emiatt. Nem tudtam elfogadni magamat. Azt nem tudom ,hogy ez az önkielégítés miatt volt-e, de sosem mertem kezdeményezni a lányoknál, bátortalan voltam. Visszahúzódó és magányos lettem.
Környezetednek:
A környezetemnek semmi problémája nem volt ebből, mivel ez az én titkom maradt, nem votlam terhére senkinek. (szerencsére, nem vagyok házas)
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Kerestem és találtam a neten egy "accountability partner"-t, akivel rendszeresen leveleztem (nem magyar). Ő erre a problémára specializálódott keresztény lelkigondozó, de sajnos nem tudott nekem segíteni, pedig kipróbáltam néhány pornó-blokkoló programot. Ez sajnos csak a netet korlátozta, az önkielégítésen nem segített. Így haszontalannak bizonyult.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A közeli környyezetem nem tudott róla (tudtommal). A fent említett "accountability partner" akart segíteni, csak nem tudott.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Amióta rászoktam, nagyon ritkán sikerült 1 hétnél tovább ellenállni. Amikor mégis sikerült, akkor lelkileg jól éreztem magam, csak testileg éreztem azt, hogy mindjárt szétrobbanok már néhány nap után is.
Most hogy érzed, van kiút?
Nagyon régóta nincs semmi változás nálam ezen a téren. Biztosan van kiút, hisz másoknak is sikerült erről leszokni. Csak én nem tudom, hogy én hogyan tudnám abbahagyni, mert nagyon más vagyok, mint a többiek.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Nem nagyon kértem, mert sosem volt rá igazán hitem. Nem Istenben kételkedem, hanem saját magamban, hogy képes vagyok-e megállni a szabadságban. Gyenge vagyok a vágyaimmal szemben, és nem tudom, hogy tudnék kiszabadulni ebből.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Azon kívül, mint amit fentebb említettem, kb. 6 éve volt, hogy a gyülekezetemben kiűzték belőlem a démont, ami ezt okozza. Jószándékúak voltak, de nem tudtak segíteni, mivel nem hiszek a démonűzésben.
Kicsit egyedi ok miatt írtam ide, nem tudom, hogy találok-e megértést. Ezt leszámítva alapvetően elégedett vagyok az életemmel. Egy ideje már nem vádolom magam, önbizalmam is van, tehát nem vagyok összeomolva lelkileg, mint régen. Nem hiszek abban sem ,hogy pokolra jutnék emiatt a bűn miatt. Szeretek egyedül élni Istennel, szeretnék egyedül is maradni. Nem akarok megházasodni soha. Önkéntes döntés ez, senki nem erőltette rám. Az egyedüllétben megtaláltam az az Istent, akit őszíntén szerethetek, és szeretnék ebben maradni.
Ez persze azzal jár, hogy a testi kielégülésben sem lehet részem, de ennek ez az ára. A házasság is áldozattal jár, az egyedüllét is.
Ki akarok jönni ezekből a bűnökből, hogy az időmet és az energiáimat ne ezek az önző vágyak kössék le, és hogy tudjam magamat teljesen Istennek szentelni.
Ez persze azzal jár, hogy a testi kielégülésben sem lehet részem, de ennek ez az ára. A házasság is áldozattal jár, az egyedüllét is.
Ki akarok jönni ezekből a bűnökből, hogy az időmet és az energiáimat ne ezek az önző vágyak kössék le, és hogy tudjam magamat teljesen Istennek szentelni.
Szia!
VálaszTörlésSzerintem nem jól közelíted meg a témát!
1Kor 7:1 Amik felől pedig írtatok nekem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.
1Kor 7:2 De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje.
1Kor 7:7: Mert szeretném, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; de kinek kinek tulajdon kegyelmi ajándéka vagyon Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.
Tehát a cölibátus is, amit te "választottál", kegyelmi ajándék, és a házasság is az! Kinek-kinek amint az Úr adja! DE! ha nincs meg a cölibátusra a kegyelmi ajándékod, akkor az egy tévút, és csak devianciába visz, lsd: katolikus papok visszaélései! A cölibátus is ugyanolyan természetellenes magatartás, mint a homoszexualitás, pl. Másrészt, ha őszintén megnézed, megvan benned a teljesen természetes vágy a szexualitásra, amire legjobb példa a napi szintű pornó és önkielégítls! Ez ebben a formában tévút lesz, nem lesz jobb kapcsolatod Istennel, kvázi lázadás is az akarata ellen, hiszen nyílvánvalóan nincs meg nálad ez a kegyelmi ajándék, ellenben a másikat meg nem tudod átvenni, pont emiatt!
Pont ez a legnagyobb kár, hogy ilyenkor befele fordul az ember, és nem is csak a párválasztás területén, hanem általánosságban. Ebből meg kell találnod a kiutat, ha sikeres keresztényként akarod leélni az életed!
Érdemes fölkeresni személyesen is ezzel kapcsolatban pásztort, egy megfelelő gyülekezetben, de hozzá kell tenni, hogy nem fog egyik-napról a másikra csak úgy megoldódni, a Te aktív elhatározásodra és részvételedre is szükség van!
Egy jóakaró!
Kicsit félreérthető: a cölibátus akkor természetellenes magatartás, ha nincs jelen az életedben kegyelmi ajándékként.
VálaszTörlésNagyon egyet tudok érteni az előttem szólóval. A cölibátus ajándék (ahogy Pál is mondta), de a legtöbb embernek nem ez az út van szánva. Kedves A.! Én úgy érzem, hogy csak kényszerből választottad a cölibátust, és ez csak még mélyebbre fog taszítani idővel. Ugyanis nem csak a szexualitás területén nem fogod találni a helyed, hanem a párkapcsolat területén sem. Ne feledd, hogy a Sátán célja, hogy minél messzebb kerülj Istentől. Ehhez pedig a legjobb utat választotta: összezavar! Ne engedd! Nézz szembe azzal, hogy problémád van, és ha nem sikerül győzni felette, akkor komoly eleshetsz a kegyelmi ajándéktól. Én is csak azt tudom javasolni, amit Névtelen is: keress fel egy pásztort, és ne adjátok fel addig, amíg nem sikerül teljesen megszabadulni. És ami még fontos: hit nélkül nem fogsz tudni meggyógyulni, bármit is tesz egy másik ember. A Biblia több helyen ír démonűzésről, tehát ha hiszel Istenben, el kell fogadnod ennek a téynét is.
VálaszTörlés