Elkezdek mesélni IV.

...És Isten akkor parancsolt megálljt...

Akkoriban kezdtem el ismét a You Version Bible appot használni. Az app minden napra egy igeverset tesz ki legfelülre, hogy ha belépsz, akkor mindenképpen lásd. Egyik nap ez volt a napi igevers:

Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét? Hiszen az ÚR látja az ember útjait, és figyeli minden lépését. Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.

Példabeszédek 5:20-22.

Pontosabban, csak annyi, hogy saját bűnei fogják meg a bűnöst. De én rákerestem a teljes igeszakaszra, és ez volt az a három vers, ami a leginkább megragadott. Azt ismételgettem, hogy a saját vétkei kötözik meg. Ha a saját vétkeim kötöznek meg, akkor a saját kísértésem is. És ahhoz, hogy ne legyek megkötözött kell, hogy valóban akarjam a változást. Lemondva a vágyakozás azon részéről, amely bizarr módon még vonzó is – ugyanis akkor fogalmaztam meg, hogy vágyakozni jól eső érzés, csak a hiány az, ami fáj. Hát így jutottam el – így juttatott el Isten addig, hogy valóban akarjam a változást, akarjak tenni érte, és ne csak rinyáljak miatta, hogy milyen nehéz.

Előtte is tudtam már, hogy változásra van szükségem – a felhalmozott stressz miatt közel 10 kilót fogytam – de nemigen tudtam már, hogy mit is tehetnék. A testem mintha folyton csak emlékeztetni akart volna. Akkor határoztam el, hogy teszek ellene. Ennek volt az első lépése, hogy megírtam az első blogbejegyzésemet. Aztán szembe került velem egy bibliodráma kurzus melynek a címe perspektíva váltás volt. Azt mondtam magamban – Igen Istenem – ez kell nekem...