2018. június 19., kedd

Mi lesz, ha nem lesz jó vele a szex?

Egy világi barátommal beszélgettem minap, és egy másik bejegyzés írása közben gondoltam arra, hogy talán hasznos lenne megosztani veletek is egy kis részletet a beszélgetésből. Sok nem keresztényt, de még talán a keresztényeket is foglalkoztatja ez a kérdés: ha nem fekszünk le valakivel a házasság előtt valakivel, honnan tudom, hogy működni fog-e a szex?

Történt tehát, hogy barátommal beszélgettünk a kislányomról, hogy milyen elvek mentén fogom tanítani. Elmondtam neki, hogy a feleségemmel szeretnénk vele megértetni, hogy miért nem jó a házasság előtti szex. Persze azonnal jött a kérdés, hogy ha két ember nem próbálja ki egymást, akkor honnan tudja, hogy működik-e közöttük majd a szex. Bár válaszoltam neki, de most tudom igazán összeszedetten leírni. Nekem életemben csak két szexuális kapcsolatom volt eddig. A feleségem, és előtte egy másik nő, akit hívjunk most az exnek. Feleségemmel mindig is jó volt a szex, előtte és utána is, volt rengeteg érzelem közöttünk, de házassághoz közeledve azt éreztük, hogy kicsit meg kellene újítani a kapcsolatot, szerettük volna átélni kicsit, hogy milyen lett volna Isten szerint megtervezve egybekelni, úgy, hogy még nem történt közöttünk semmilyen testiség. Éppen ezért fél évvel az esküvő előtt abbahagytuk, a nászéjszakáig nem történt közöttünk semmi. Nos, életünk legjobb döntése volt. Olyan minőségi különbség van a kettő között, hogy azt leírni sem lehet. Szabadon, tudva, hogy a másik szeret annyira, hogy ha "becsúszik" egy gyerek, akkor sem fordul el, hogy ez a normális menete a dolognak, hogy házasként mindenkinek természetes az, hogy mi együtt vagyunk szexuálisan is... Egészen más. Nem tudok rá jobb szót, sokkal felszabadultabbak azóta az együttléteink, ráadásul az idő előrehaladtával egyre minőségibbek és mélyebbek az érzelmek, így napról napra jobban élvezzük.

Minderre persze lehet azt mondani, hogy persze, hiszen előtte is azért jó volt, kipróbáltuk egymást, így biztosra mentünk. Jogos. De pont ezért keverem most bele a történetbe exemet. Vele még gimi alatt ismerkedtem meg, az első is ő volt. Nem hagyott mély nyomot. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy hát nem túl jók az együttléteink, de nem igazán tudtam az okát, azt hittem én nem értek hozzá, vagy ilyesmi. Egy évig jártunk, de emlékszem rá, hogy azon kívül, hogy szexuálisan ki akartam elégülni, más nem ösztönzött arra, hogy csináljuk. Aztán szakítottunk, és ilyenkor azért vannak mégiscsak érzelmei az embernek, hát történt közöttünk egy amolyan búcsúszex féle még a szakítás napján. Na az nagyon jó volt, még ő is megjegyezte, hogy bárcsak ilyen lett volna mindegyik. És most jöttem csak rá, hogy mi volt a különbség. Egyedül azon a napon éreztem valamit vele kapcoslatban. Egy éven keresztül nem volt érzelem közöttünk, igazából nem is tudom miért voltunk együtt. Nekem trófea volt, mert egy évvel idősebb, neki meg ha jól tudom testileg jöttem be, mert a vékony sportos fiúkat szerette. Azt hiszem ezen kívül semmi más nem tartotta össze ezt a kapcsolatot. A búcsú napján mégis nehéz volt, mégiscsak együtt töltöttünk egy évet, és feljöttek benne és bennem is érzelmek. Ez az egyetlen együttlét, amire emlékszem, ez hagyott egyedül nyomot bennem, semelyik másik. És még ez sem hasonlítható össze egyetlen feleségemmel eltöltött együttlétünkkel.

Hogy mi a tanulság? Ha van érzelem, működik a szex. Pont ezért nagyon fontos, hogy olyan emberrel házasodjunk össze, akit szeretünk és ő viszont szeret. A szerelmet a szex pecsételi meg, de ha igazán felszabadultan szeretnénk ezt a pecsétet, akkor csakis házasság után tesszük meg, mert előtte mindig ott lesz a félelem, hogy mi van akkor, ha nem is ő az igaz, mi van akkor, ha becsúszik a gyerek és nem tart ki mellettem... Aki vár rám pár éven keresztül, hiába nem kapja meg tőlem a testiséget, aki ezek után ki meri tudja és boldogan mondja ki az igent, ami egy életre szól, na ő az, akivel olyan jó lesz a szex, amilyen senkivel sem lehet!

Zárszóként pedig megemlíteném, hogy van egy műsor a tévében, amelyik egy vallási közösség fiataljait mutatja be az eljegyzéstől a házasságig. Mindig irigykedve nézem őket, hogy milyen csodálatos lehet ez az időszak, milyen fegyelmezetten várják ki a beteljesülést. Milyen jó lehet, amikor egy évek óta várt pillanat bekövetkezik, amiért mindketten annyit dolgoztatok, azzal, akit a legjobban szeretnek! És utána ezt a pillanatot annyiszor élik át újra és újra, ahányszor csak akarják! :) Na ez az igazi szex!

Aki pedig nem hiszi el, hogy ez lehetséges, annak csak annyit tudok mondani: én sem hittem el, hogy a pornótól, és pláne az önkielégítéstől meg lehet szabadulni. Ma meg ott tartok, hogy már nem is gondolok rá. Könnyű volt? Nem. De megéri. Persze sokszor egyszerűbb hátat fordítani és azt mondani, á, biztosan kamuzik csak, ez nem normális, ellent mond az ösztönöknek... Nos, szerintem az embert az különbözteti meg az állattól, hogy már nem az ösztönei irányítják.