Elmondom, hogy az én életemben hogyan ment végbe a szabadulás

Ezt a részt egy levelemből másoltam ki, amit most írtam, de szerintem jól összefoglalja a lényeget:

"Elmondom, hogy az én életemben hogyan ment végbe a szabadulás.Volt idő, amikor módszereket próbáltam kitalálni, hogyan tudnék ellenállni, de csak rövid távú eredményeim lettek. Volt, hogy akárhogy imádkoztam, csak csináltam tovább, rendszeresen, csak a bűntudat volt utána. Aztán megértettem a lényeget. Egyetlen feladatom van: Istenre figyelni és minél közelebb kerülni hozzá. Mert ő megharcolja helyettünk az életet. Elkezdtem átalakítani az életemet. Nem arra figyeltem, hogy mit nem szabadna tennem, hanem arra, hogy mit kellene helyette. Arra koncentráltam, hogy minél többször jussak el a gyülekezetbe, hogy az Igék, amiket kapok, azokat az életemben érvényesítsem: megbocsájtás gyakorlása mások és magam felé, szeretni azokat az embertársaimat, akik rosszul viseltetnek irántam, hinni abban hogy Isten betölti a szükségleteimet akkor is, ha nem nem látom hogyan fogja ezt megtenni, hinni abban, hogy ő már minden problémára talált megoldást, még ha kilátástalannak is tűnik. A végső nagy áttörést az hozta, hogy elkezdtem böjtölni heti egyszer, ahogy Derek Prince is írta a saját életében. Kicsit több, mint egy évig csináltam, és a végén azt éreztem, hogy ez már nem jelent kihívást, ezért abbahagytam. És ekkor vettem csak észre, hogy Isten megerősítette az akaraterőmet, és készen állok a végső küzdelemre, az utolsó háborúra is, nevezetesen az önkielégítés ellen. Ez meghozta a kellő fordulatot. És a kulcs az volt, hogy nem az okokat firtattam, nem a bűneimet figyeltem, hanem csak tettem, amit Isten a szívembe helyezett."