A minap találtam ezt a rövid verset, ami nagyon megragadott. Biztos vagyok benne, hogy sokan érzünk így...
Nem is szaporítom tovább a szót, következzen a lényeg, ami önmagáért beszél.
„Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat.
Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ...S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!...”
Talán mindenki érzi, hogy ezt csak Isten tudja megtenni, ember soha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése