2017. január 20., péntek

Anyuka lettem....

Kb. 13 éves voltam, mikor először találkoztam a pornóval. 7 évi függőség kötött össze vele. Először persze nem gondoltam, hogy ez függőség volna, csak egy idő után vált nyilvánvalóvá. Egy keresztény barátnőm hívta fel rá a figyelmemet, hogy ez egyfelől káros a gondolkozásomra, a lelkemre, a kapcsolataimra, s még oly sok minden másra nézve, másfelől ő vezetett rá magára a tényre, hogy bizony a pornó függőséggé nőtte ki magát az életemben.
Ezt követően "felvettem a kesztyűt" és kemény nehézségek, nagy bukások után eljutottam odáig, hogy most már nem okoz nehézséget nemet mondani a pornóra. Persze, mint minden ember - én is kísérthető vagyok, s szerintem ez így van rendjén, csak tudom azt mondani, hogy nincs rá szükségem. 
Különös kegyelem ez, hiszen a küzdelem évei alatt megismertem a páromat - a férjemet. S úgy indulhattam el a kapcsolatba, hogy azt már nem mérgezte a pornó. Persze sokféle utóhatását éreztem a függőségnek, s ilyenkor nagyon sajnáltam, hogy miért kellett nekem pont ebbe a függőségbe esnem. Sokat imádkoztam, hogy szabadítson meg Isten azoktól a képektől, amelyek a pornófilmekből az agyamba égtek, de azért is esedeztem, hogy tudjak a szexre úgy tekinteni, mint Isten ajándékára és nem úgy, mint egy kiüresedett, érzelmek nélküli ösztönös tettre. Az Úr nem úgy teljesítette a kéréseimet, mint ahogyan én elképzeltem, de hála Neki, azért mégiscsak megtörténtek ezek a dolgok. Ebben az időszakban tanultam meg azt, hogy Isten gyakran nem úgy hozza el a változást az életünkbe, hogy csettint egyet és az megváltozik. Sok útkereséssel, vele való együttgondolkodással is járhat. Nekem külön utam volt, hogy a férjemmel megtaláljam az intimitást, s nem csak szexuális téren, hanem lelkiekben egyaránt. 
Hiszem, hogy ennek az útnak egy áldása - pecsétje, hogy megfogant gyermekünk. S ebben megint csak az intimitás egy újabb aspektusával találkozom. Hihetetlen különbség van a pornó által nyújtott élvezet és az Isten adta valós intimitás között. S fantasztikus megélni, hogy egy gyermeknek adhattam életet, hogy egy kis ember általam gyarapszik (egyenlőre csak súlyban), s hogy mindebben ott van az az áradó szeretet, amely igazán intimmé tesz kapcsolatokat, eseményeket.

Kedves Olvasó! Ha más tanulságot nem is tud levonni ebből a gondolatmenetből, annyit had emeljek ki útravalóként, hogy a leszokásban lehet egyfajta motiváció az, hogy mennyivel jobb valós intimitást találni kapcsolatainkban (akár szerelmi - házastársi, akár baráti), mint kiüresedett, testies aktust nézni, amely még valódi megelégedést sem tud igazán hozni, csak átmeneti enyhülést.