2016. november 22., kedd

Szabadulás gyógyszerfüggőségből

Most egy olyan bizonyságot teszek közzé, ami egy hölgy beszámolója, aki szorongástól és gyógyszerfüggőségtől szenvedett. Nagyon jól leírja benne, hogyan sikerült megragadnia Isten kegyelmét, igazából ez a fő oka, amiért érdemesnek gondoltam megosztani veletek ezt a történetet.

Tehát a bizonyság:

A depresszió és a szorongás miatt soha nem tudtam aludni. Mindig egy teher volt számomra az esti lefekvés és görcsöltem az alvás miatt, mivel elaludni nem tudtam, órákon át forgolódtam. Több órás ilyen szenvedés után sikerült ugyan elaludnom, de éjszaka többször felébredtem és reggel mindig nyűgösen ébredtem, ezzel persze az járt, hogy idegileg is kimerült voltam.

Kb. 20 évvel ezelőtt, amikor elmentem a pszichiátriára először Xanaxot kaptam, amitől nagyon jót aludtam. A Xanax egy nyugtató jellegű pszichiátria gyógyszer. Amikor rájöttem, hogy ilyen jól is lehet aludni, jeleztem az orvosnak, hogy nekem szükségem van altatóra. Gond nélkül felírta, hiszen kezelés alatt álltam. Majd Dormicumot kaptam, amitől jól aludtam, kimondottad az elalvásban segített, de függőséget okoz.

Akkoriban olyan gondom is volt, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni, így hétvégén időtöltésképpen is gyakran bevettem az altatót, hogy átaludjam a napot. Aztán, eljutottam arra a pontra, hogy már többet és többet kellett bevenni, mert már nem hatott. Míg végül volt olyan eset is, hogy egy teljes dobozzal bevettem. Csoda volt, hogy felébredtem másnap. Ez a mennyiség már halálos adag volt. Mivel a doki, akitől kaptam a gyógyszert már nem dolgozott ott, így a körzetihez fordultam, hogy írja fel nekem. Igazából ez is Isten keze és időzítése volt.

Ez kétszer-háromszor megtörtént, majd amikor újabb gyógyszer felírását kértem az orvostól, felfigyelt rá, hogy ez már nagyon sok és elküldött a kórház pszichiátriájára, de ekkor már nem depresszióval, hanem gyógyszerfüggőséggel.

A pszichiáternek a mai napig hálás vagyok. Nagyok aranyos volt, nem volt velem szigorú és szépen, nagyon lassan elkezdtük csökkenteni a gyógyszereket. Először kiváltottuk háromféle másik gyógyszerrel, majd azokat kezdtük el csökkenteni. A gyógyszerváltás előtt éppen tartós hiánycikk lett az altató, így mindenképpen váltani és csökkenteni kellett. Ez ugye egy külső kényszer volt arra, hogy elindítsuk az ún. elvonó kúrát.

Sok-sok év kellett ahhoz, hogy ezt a háromféle gyógyszert úgy elhagyjam, hogy csak 1 gyógyszerből is csak 3/4-et vegyek be este. Az orvos többször megdicsért, hogy nagyon ügyes vagyok, hogy ennyire le tudtam redukálni azt a hatalmas mennyiséget, de ennél lejjebb önerőből egyszerűen nem tudtam menni. Ezt a 3/4-et szedtem sok évig. Majd az orvos is elkezdte mondogatni, hogy most már ezt is el kellene hagyni és az Úr is mondta, hogy itt az ideje, de önerőből egyszerűen képtelen voltam lecsökkenteni, még 1/2 tablettára sem voltam képes.

Minél jobban belemerültem a kegyelem témakörébe, annál erősebb lett bennem az érzés, hogy a kegyelemmel ezt meg lehetne csinálni. Önerőből nem megy, de a kegyelem erre képes. Több bizonyságot is olvastam, ki, hogyan szabadult meg az alkoholtól, drogtól, de nekem valahogy nem ment. Mert még mindig önerőből próbálkoztam.

Majd sikerült valamit megértenem a kegyelemből. Régóta emésztgettem a megnyugvás fogalmát és igazából nem értettem, hogy ez pontosan mit jelent. Majd leesett a tantusz. A megnyugvás bizalmat jelent. Ha megbízol az Úrban, ha képes vagy átadni neki a problémát, akkor megnyugszol. Mert nem te teszed meg önerőből, hanem az Úr teszi meg kegyelemből.

Pár hónapra rá megint megértettem valamit, és rájöttem, hogy igazából ezt a megnyugvást még mindig nem értettem. Majd amikor az a gyógyszer, amiből már csak 3/4-et szedtem tartós hiánycikk lett, éreztem, hogy akkor ez most Isten keze és a kényszer nagyúr, de most van itt az ideje, hogy teljesen elhagyjam a gyógyszert. Még egy utolsó doboz gyógyszer sikerült szereznem a sokadik gyógyszertárból, ők is valahonnan vidékről szerezték be nekem.

Az Úr megmutatta, hogy a megnyugvással fogom tudni ezt megtenni. Tehát kegyelemből és nem önerőből és meg kell nyugodnom, vagyis benne kell bíznom és elengednem azt, hogy görcsölök a lefekvésnél.

Kiszámoltam, hogy a maradék gyógyszer még pont elég egy elvonókúrához, így elkezdtem a csökkentést. 3/4 helyett 1/2-et vettem be. Lefekvésnél mondtam az Úrnak, hogy én ezt nem tudom megcsinálni, segítsen! Majd ráálltam a megnyugvásra és megpróbáltam magamat elengedni és teljesen átadni neki ezt az egészet. Először ugyan forgolódtam 1-2 órát, de ez a forgolódás is hamar elment, így valószínűleg elszundíthattam közben. Éjjel 2 körül felébredtem és végül visszaaludtam és reggel ébredtem fel. Vagyis sikerült az elalvás a csökkentett mennyiséggel.

Másnap ez még könnyebben ment és pár nap múlva visszagondolva rájöttem, hogy már egy hete a csökkentett mennyiséggel alszom. Számolgattam, hogy mennyi gyógyszer van még, és kiszámoltam, hogy még 10 napig mehet így, aztán lecsökkentem 1/4-re, aztán végül elhagyom. De az Úr azt mondta, hogy most csökkentsük. Így, 1 héttel az első csökkentéstől, szombaton ismét csökkentettem.

Első nap éjjel kettőkor ugyan felébredtem, és hajnal 4 körül már fent voltam, de tudtam aludni és frissen ébredtem. A következő napon pedig már a teljes éjszakát átaludtam. Végül pedig egy hétre rá azt az 1/4 tablettát sem vettem be. Kíváncsiságból megkérdeztem a gyógyszertárban, hogy lehet-e már kapni a gyógyszert és azt az információt adták, hogy már rendelhető. Ezen csak mosolyogtam. Az Úr időzítése.

Látszólag az elalvás egy apró dolog sok ember számára - hiszen leteszik a fejüket és már alszanak, sokan azt sem értik, hogy van az, hogy valaki nem tud elaludni -, de nekem egy komoly szorongás és gyógyszerfüggőség volt.