2016. szeptember 12., hétfő

A kezdetek



Kedves Olvasó!

Ezen és a későbbiekben megírandó valamennyi írásomban szeretném megosztani Veletek, hogy számomra a pornófüggőségből való szabadulás milyen eredményeket hozott az életemben, milyen kihívások, kísértések értek, érnek, azokra hogyan reagáltam és a reakcióimra mi volt Isten válasza. Nem szeretném megmondani senkinek, hogy hogyan élje az életét, egyszerűen csak őszintén le fogom írni a tapasztalataimat és be fogom mutatni azt, hogy ha kiiktatjuk az életünkből a pornót és beengedjük Istent (mélyen hívő pornófüggőről én még nem hallottam, a kettő együtt nem megy), akkor milyen csodálatos dolgokkal fog megajándékozni bennünket, többek között a kapcsolatainkban a környezetünkben. Be szeretném mutatni Nektek azt, hogy egy évekig a pornó rabságában élő ember hónapok, évek alatt hogyan tud eljutni, vagy hogyan juthat el akár arra a szintre is, amikor már pornó, erotikus filmek, erotikus képek, önkielégítés, alkohol, cigaretta, kávé és egyéb függőségek nélkül tud élni és tud teljes életet élni. Tudni illik, tapasztalatom szerint, ha el tudunk hagyni egy függőséget, akkor el tudunk hagyni egyebeket is, annak ellenére, hogy ez az ördög egyik nagy csapdája: más függőségekben akar gyengíteni bennünket, hogy azáltal visszatérjünk a régi énünkhöz. Erről is fogok majd írni. Szeretném majd bemutatni Nektek, hogy szerintem hogyan lehet kezelni a világban a pornóval kapcsolatban kialakult természetességet egy szabadulni akaró embernek: a természetességet, amely a pornó az „életünk része kell, hogy legyen” felfogást alakította ki már szinte mindenhol, a természetességet, amikor például egy országosan ismert és a pornóval elméletileg kapcsolatban nem álló honlap árasztja magából az erotikát, a pornográfiát, minden probléma, következmény nélkül. A természetességet, hogy egy napilap címlapján meztelen női test tárul elénk. Azt a természetes felfogást, hogy a nő csak egy darab hús, aki arra van, hogy a férfiak szexuális vágyait szolgálja. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor azt is, hogy én sem vagyok szent, én is csak egy ember vagyok, a visszaesés veszélye és réme engem is fenyeget és bármikor utolérhet, mint ahogyan néha majdnem utol is ért. Pusztán a tapasztalataimat szeretném Veletek megosztani.
Jómagam kisebb-nagyobb megszakításokkal 14 évig voltam függő. Volt, hogy néhány hétre félre tudtam tenni, de igazából az elmúlt 21 hónap az, amelyben teljesen tudtam magamat függetleníteni a pornótól, amelynek a rabja, mint gondolom olyan sokan Közületek is, akkor lettem, amikor néhány pornó újságot és kazettát találtam otthon. Az azokban látottak és hallottak beékelték az agyamba, a képzeletembe magukat, nem tudtam szabadulni tőlük. Azután, ahogyan esélyem nyílt otthon parabolán, vagy később kábeltelevízión nézni (ekkor még főleg inkább erotikus filmeket), nem tudtam neki ellenállni. A rabja lettem. A teljes függőség kialakulása az internet elérhetőséggel nyílt meg számomra. 

Az igazi változás iránti akaratot egy konkrét esemény hozta meg számomra, tudni illik, véleményem szerint, minden embert, aki egyszer is nagyon komoly elhatározással úgy döntött, hogy szeretne végleg megszabadulni a pornótól, olyan új, általában külső, behatás (hívhatjuk katalizátornak is) érte, amely még korábban nem és amely segített neki (általában szégyenérzettel párosulva) abban, hogy végképp a gyógyulás útjára lépjen, vagy legalábbis megpróbáljon arra lépni. Magam is átmentem ezen. Nálam is volt ilyen katalizátor és ilyen szégyenérzet, amely nem volt más, mint a lebukás, a lebukás egy olyan személy előtt, akit nagyon szerettem és szeretek (ha ez nincs, akkor vélhetően még ma is függő lennék sajnos) és amely magával hozta azt, hogy elkezdődtek a pornó elhagyásának első napjai, hetei, amelyekbe a függőségnél és a sátánnál jóval erősebbnek gondolva vetettem bele magamat.

Szerencsés embernek mondhatom magamat, hiszen az én párom, aki előtt lebuktam, olyan higgadtan kezelte a dolgot, hogy még jobban haragudtam magamra, még inkább dühített, amit tettem (lelke mélyén azért biztosan bántotta, tudom). Nincs kiborulás? Pornófüggő vagyok és ez természetes szinte? Ekkor nyílt fel a szemem és döntöttem úgy, hogy elhagyom a pornót.  Úgy éreztem, hogy nem állíthat meg senki, a pornót el fogom tudni hagyni, lelkesedésem határtalan volt, minden pornográf anyagot kitöröltem, megsemmisítettem, kezdődhettek a „tiszta” életem első napjai, hetei. Véleményem szerint ez a fajta gondolkodásmód az első hiba, amit elkövethet az ember, amikor szabadulni akar. Tudni illik kihagytam ekkor még belőle valakit: Istent. Isten nélkül nem lehet legyőzni a sátánt, mivel egy az egyben az ördög erősebb nálunk. Feltételezem, hogy ezzel a „tegnap még pornót néztem, ma meg már jobbá akarom tenni a világot”, gondolkodásmóddal nem vagyok, nem voltam egyedül, bizonyára Ti is tapasztaltátok a küzdelmeitek során.

Tudtomon kívül nagyon nagy veszélynek voltam kitéve: a sátán már készítette a csapdáját. Az első egy-kettő hétben békén hagyott, hogy még jobban elaltasson, majd amikor nem számítottam rá, elképesztő erővel támadt rám. Olyan kísértés és vágy támadt bennem aziránt, hogy újra nézzek pornót, hogy már szinte fájdalmat éreztem, pedig még csak kettő hete mondtam nemet neki. Szerencsémre egy belső hang azt súgta, hogy keressem Istent és ő választ fog adni, segíteni fog nekem mindig, ha én is akarom. Ekkor értettem meg, hogy milyen nehéz és sokszor milyen keserves harc lesz az, amelybe most belevágtam. Véleményem szerint ez az első pont, amikor sokan visszaesnek és újra függőkké válnak, a túlzott lelkesedés ekkor még fordítva sül el és gyengévé teszi őket. Ahogy majd haladunk előre, szeretném bemutatni, hogy szerintem hogyan lehet ezt a fajta lelkesedést a magunk javára fordítani.

Hangsúlyozni szeretném, hogy ha az ember keresi Istent, ha tényleg keresi és az élete részévé akarja tenni, akkor meg is fogja találni, segítséget fog kapni és olyan pozitív dolgokat fog megtapasztalni az életében, amelyekről korábban még talán nem is álmodott. 

Istent hívtam segítségül én is és Vele elértem az első hónapot, szabadulásom első hónapját. Boldog voltam, mivel tudtam, hogy jó kezekben vagyok, ugyanakkor ahogy haladunk előre a tiszta életünkben, hónapról-hónapra, meg fogjuk tapasztalni, hogy a sátán egyre ravaszabb és egyre nehezebb csapdákat állít elénk és hogy az Isteni segítség határtalan. El fogunk oda jutni, hogy már érdek nélkül keresni fogjuk Istent. Nem csak akkor, ha valami rossz dolog ér, hanem már akkor is, amikor jól megy az életünk, ugyanis, tapasztalatom és határozott véleményem szerint, a pokolból a legkönnyebb látni az Istent, a mondással ellentétben szerintem nem a bajban válik meg, hogy ki milyen hívő. Ellenkezőleg, akkor, amikor jó dolgok érnek, akkor a legkönnyebb elhagyni Istent és akkor vagyunk a legsebezhetőbbek is az ördög számára.

A következő írásomban a szabadulásom második hónapjától kezdődően szeretném majd bemutatni Nektek azon, néha egészen elképesztő módon és időben érkező, ördögi kísértéseket, amelyek elemi erővel akartak és akarnak most is visszahúzni a pornó és az erkölcstelenség világába. Szeretném majd egyértelművé tenni, hogy önmagában az a tény, hogy kísértés ér bennünket, még nem bűn, csak meg kell tanulnunk helyesen kezelni őket.