Jack Frost - Szabadulás a keserűségből 1.

Az alábbiakban egy fontos tanítást szeretnék közzétenni, amit nagyon sok embernél tapasztalok, de kevés szó esik róla, ez pedig a keserűség (és az abból való szabadulás). A tanítást a Dávid Sátora Gyülekezet szíves hozzájárulásával publikáljuk, ezúton is köszönjük nekik!


A keserűség az egyik legmegsemmisítőbb probléma egy személy életében. Amikor egy keresztény keserű, elveszti a személyes kapcsolatát az Úrral, akadályt emel az Úrral való közösségében. Ha ez jelen van az életünkben és nem ismerjük fel, és nem számoljuk fel a Szent Szellem által, akkor ez azt okozza, hogy sok olyan áldást elveszítünk, amelyet egyszer már létrehozott a Szent Szellem – a békességet, szeretetet, az örömöt és az érzelmi stabilitást is.

A keserűség egy pusztító, viselkedési-magatartási bűn, ami kivált még további széles körű bűnöket is, mint például: gyűlölet, kegyetlenség, ellenséges érzület, ítélkezés, kritizálás, mások hibáztatása, kárhoztatás, önsajnálat, taníthatatlanság, engesztelhetetlenség-kérlelhetetlenség, bosszúállás vagy vágy a bosszúra, büszkeség, gőgös ambíciók, arrogancia, irigység, féltékenység.

A keserűségnek világos tünetei vannak, de ennek ellenére a legmegdöbbentőbb, hogy a keserű embereken egy homály van, hogy ne ismerjék fel és ne számoljanak le vele. Mivel nagyon régi is lehet a gyökérprobléma, az illető gyakran nem is tudja beazonosítani azt, hiszen már ráépül a korábbi vélt vagy valós sérüléseire.

A keserűség definíciója

A keserűségre a görög „pikrosz” (keserű) és a „pikria” (keserűség) szót vagy ezek változatait használja a Biblia. A „pikrosz” eredeti jelentése: ’csípős, éles, hegyes, gyötrelmes’. A Webster szótár szerint: ’csípős, nyers, éles, kíméletlen, durva, cinikus, sértődött’. Már itt el kell gondolkodnunk a viselkedésünkön és a beszédünkön.

A „pikra” szót régen néhány növény keserű ízére használták, aztán pedig kellemetlen, rossz, nem kívánatos értelemben vált ismertté. Az ószövetségben kb. 40-szer szerepel ez a szó, az újszövetségben már a mai értelemben vált ismertté, felsorolnám ezeket:

Máté 26,75 „mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem. Kiment és kinn keserves sírásra fakadt.” (A Luk.22-ben is ugyanez van leírva.)
Ap.csel.8,23 „Mert látom, hogy keserű méregben és álnokság kötelékében leledzel."
Róma 3,14 „szájuk telve átkozódással és keserűséggel."
Efezus 4,31 „Minden keserűség (magyarban: mérgesség), fölgerjedés és harag és lárma kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt."
Jak.3,11.14 „Ha pedig keserű irigység és civakodás van a ti szívetekben, ne hazudjatok az igazság ellen."
A keserűség egy sérülés, amit valaki elpalántált. Ez lehet valós sérülés, de lehet vélt sérülés is. A keserűség gyökere a szívnek egy olyan állapota, amikor a szív rejteget egy ellenséges érzelmi viszályt, ellenségeskedést. Egy olyan gyökér, amivel Isten kegyelme még nem tudott foglalkozni. Ezek évtizedes sérülések is lehetnek akár, amik nem lettek orvosolva.

Keserűségünk lehet ember felé és Isten felé is. Nem mondhatjuk, hogy valamivel jobb, ha az emberek felé vagyunk keserűek, akik megbántottak minket, és Istennel nincs gondunk, hiszen ez már elzárja a szívünket Isten felé is. Azt mondja a János első levele, hogy „hogyan szeretnénk Istent, akit nem látunk, ha a testvérünket nem szeretjük, akit látunk”?

Hogyan kezdődik a keserűség?

Megsérülünk. Igen, mondhatom azt, hogy: „én nem vagyok keserű, csak nagyon könnyen megsérülök.” De a sérülés tünete nagyon közeli a neheztelés tünetéhez. Nagyon közeli a kapcsolat aközött, hogy megsérülünk vagy haragot tartunk. A neheztelés és a harag megy át keserűségbe. Valójában a keserűség az a neheztelés és harag, amit megtartunk magunkban, amit akkor engedünk be a szívünkbe, elménkbe, amikor mélyen megbántanak minket, vagy pedig azt gondoljuk, hogy megbántottak minket. Ez a vélt sérülés viszont romlik és ’rohad’ tovább.

Keserűség és neheztelés

Ez a láncszem folytatódik. Kapcsolat van a keserűség és a gyűlölet között és nagyon világosan felfedi a Biblia a gyűlölet és a gyilkosság közötti kapcsolatot (lásd Káin példája).
Az ok, ami miatt sokan nem tudnak könnyen megszabadulni belőle az, hogy azt gondolják, hogy a másik ember bűne.

Részletesebben

Tételezzük fel, hogy egy keresztény bűnt követ el, például hazudik. Amikor elmondja, hogy hazudott, bűnösnek érzi magát vagy keserűnek? A válasz, hogy bűnösnek. Amikor ugyanis bűnt követünk el, bűntudatot érzünk. Ez a helyes, az őszinte. Viszont tételezzük fel, hogy valaki mond egy hazugságot rólam, és az elterjed az egész gyülekezetben vagy az egész városban. Mit fogok érezni? Keserűséget.
Bűntudat az, amit akkor érzünk, ha bűnt követtünk el, a keserűség pedig az, amikor azt érezzük, hogy ellenünk követtek el bűnt.
Amikor mi követünk el sértést, bántást, bűnösnek érezzük magunkat és tudjuk, hogy azt meg kell vallanunk bűnként. Tehát a keserűség mindig más vélt vagy valós bűnén alapszik. Fontos, hogy ezt megértsük, mert ha nem tudjuk beazonosítani a problémánkat, akkor nem is tudunk megszabadulni tőle.

Vélt sérülés

Nagyon sokszor keserűek lehetünk valakire, amikor valójában nem is követett el semmit ellenünk. Várunk a bocsánatkérésre, amit soha nem fog felajánlani. A kérdés: megmaradjunk a keserűségben egész életünkben, mert az illető soha nem mondta nekünk, hogy ’bocsánat’, amit valójában nem is kellene neki mondania.
Egyébként a legtöbb keserű ember nem is tudja elképzelni annak a lehetőségét, hogy csupán képzelt bűnök miatt keserűek. Fontos, hogy először is fel tudjuk ismerni, hogy tényleg bűnt követtek-e ellenünk vagy nem.

Lehetséges, hogy már olyan állapotban vagyunk, hogy a legkisebb helyreigazítást is egy hatalmas sértésnek, sérülésnek vesszük.
Előfordulhat, hogy valakinek éppen egy rossz napja van, és történetesen nem mosolyog rád, erre meg azt mondod, hogy az illető nem szeret téged, sőt nagyon durván elutasított téged. Miközben lehetséges, hogy nagyon fáradt volt és leterhelt és éppen nem volt ereje vigyorogni. Azt mondja a Biblia, hogy „csalárdabb a szív mindennél, kicsoda ismerhetné azt?” Egy csalárd szív nem tudja diagnosztizálni saját maga állapotát, csak Isten jelenlétében és megújult elmével, ha bemegyünk a ’belső szobánkba’. Isten tud hozzánk szólni a csendes, szelíd hangján, hogy milyen állapotban van a szívünk, hogy valóban történt-e bűn ellenünk, vagy a már korábbi múltbeli sérüléseink miatt mindent felveszünk. Keserűségből nem lehet megváltozni a gondolkodásunk megváltoztatása nélkül. Ez elképzelhetetlen, hiszen a keserűség az elmében gyökerezik, a múlt sebeire összpontosul, ebből táplálkozik, ebből cselekszik.
Mit csináljunk ilyen esetben? Továbbra is várjuk, hogy az illető bocsánatot kérjen tőlünk, és azt gondoljuk, hogy majd akkor minden rendben lesz? Nem, hiszen nem fog odajönni, mert nem is tett semmit ellened. Sőt, mikor a legközelebbi találkozásnál melegen üdvözöl, azt fogja észrevenni, hogy mennyire neheztelve nézel rá, és hűvös, hideg vagy felé és nem fogja érteni az egészet, hogy miért! Akkor tehát maradjunk meg egész életünkben a keserűségben azért, mert nem kértek tőlünk bocsánatot?

A valódi bűnök, valódi bántások

Nagyon sok ember van, akivel valóban rosszul bántak. A keserűség olyan bűnön alapszik, ami valahogyan kapcsolatban áll velünk. Azon alapszik, hogy mennyire közeli. Vagyis: apák, anyák, testvérek, férjek, feleségek, nagyszülők, gyermekeink, legjobb barátaink, munkatársaink, gazdasági partnereink, elöljáróink a gyülekezetünkben, akik leginkább a ’jelöltek’ lehetnek.
A probléma az, hogy tudat alatt azt gondoljuk, hogy ’nekünk jogunk van keserűnek lennünk, hiszen mit tettek velünk’ korábban ezek közül a személyek közül. De a Biblia nem engedi meg a jogot a keserűségre. Sőt még ha nem is kérnek tőlünk bocsánatot, akkor sem engedhetjük meg azt a luxust, hogy keserű gyökeret rejtegetünk magunkban. Ezt az ördög nagyon rafináltan felépítette. Azt gondoljuk, hogy nem velünk van a baj, nem mi hibáztunk, és lehet, hogy tényleg nem, viszont a keserűség mégis minket tart fogva. Persze az ellenünk bűnt elkövető másik ember is ’fogoly’. Egy fontos szellemi törvény, hogy „ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk” (Máté 7. rész). Ezt az alapelvet nagyon sokszor elfelejtjük. Ha valaki ítélkező, erősen kritikus, vádló-kárhoztató, egészen biztosan keserű gyökér van az életében.

Ítélkezés és a keserűség

Sajnos, amikor kimondunk ítéleteket, a bennünket bántó emberekre, visszaszáll ránk az ítélet és magunkat kárhoztatjuk. A keserű gyökérrel azért nem könnyű elbánni, mert ráolvasások, benső fogadalmak erősítik, azaz átkok. Az átok együtt dolgozik a keserűséggel. Vagy más emberek átkai, ítéletei okozzák ezt, vagy saját magunk beszédei, átkai. Mind a két típusú ítélkezést meg kell törni. Nagyon sok minden negatívat kimondtunk magunkra is, amik például hosszú évekre is megkötözhetnek. Egy-két példa: „soha nem bízok többé emberekben”, „soha nem nyitom meg magam senkinek”, „soha nem bízok többé férfiakban”, „soha nem bocsátom meg ezt és ezt”, „utálok élni”, „soha nem megyek tekintély alá többé", stb.

Imádkozzunk, hogy az Úr mutassa meg, hogy mikor kötöztük meg magunkat és törjük meg az átkokat. Itt szeretném megjegyezni a szülői tekintélyt – milyen könnyű azzal visszaélni, vagy milyen fontos annak tisztelete.

Felhívás imára

Kedves Olvasók!

Az alábbiakban szeretnék közzétenni egy felhívást. Mindannyian, akik látogatjátok ezt a blogot, tudjátok, hogy milyen komoly problémával állunk szemben. Azok is, akik küzdenek, de azok is, akik családtagokként, hozzátartozóként evickélnek az ingoványban.

Saját erőből nehéz megszabadulni, Isten gyermekeiként azonban megvan az az előnyünk, hogy hittel imádkozhatunk, és imáinkra választ is kapunk Tőle, mert megígérte ezt az Igéjében. Arra kérek mindenkit, aki csak tud, és szívből szeretne segíteni, imádkozzon, kiáltson Istenhez ne csak a saját szabadulásáért, hanem mindazokért is, akik a blog olvasóiként hasonló cipőben járnak, „mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése”! Valósuljon meg mindaz a szabadulás, házasságok, családok helyreállítása, amiért az Úr Jézus már kifizette az árat drága vérével! Imádkozzunk, hogy a Megváltás, ami az örökkévalóságra érvényes, jelenjen meg a fizikai valóságban is!

Hordozzuk egymást imában, mert a közös akaraton elmondott imádság hatalmas erővel bír, és megnyitja az ajtót Isten természetfeletti szabadító erejének. Ha rendszeresen, egymás szükségeiért is imádkozunk, akkor egyre többen kerülnek ki a sötétségből, és egyre több szabadulásról szóló bizonyságot tudunk megosztani veletek! Nem szeretnék időt kijelölni, aminek egyébként sincs jelentősége, mindenki akkor imádkozhat, amikor az számára a legalkalmasabb. Ránk továbbra is számíthattok, a blog folyamatosan frissül, igyekszünk a lehető leghasznosabb anyagokat felrakni, amelyek valódi segítséget nyújthatnak mindenkinek.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki odaszánja magát, és az idejét az imádságra!

Gary Chapman – Egymásra hangolva könyv

Sokakban felmerül a kérdés, hogyan lehet még jobban szeretni, kifejezni egymás iránti szeretetünket. Hogyan fogjunk hozzá, melyek azok a módok, ahogyan ezt megtehetjük? Egyáltalán mi is pontosan a mi szeretetnyelvünk?

A népszerű keresztény pszichológus és házassági szakértő, Gary Chapman könyve pont erről a témáról szól. Ebben nem találtok idegen kifejezésektől hemzsegő definíciókat, viszont annál inkább érthető nyelvezetet, rengeteg, hétköznapi életből vett példát, olyan házaspárok sztorijait, amelyek a valóságban is megtörténtek.

Lehet, hogy valakinek már ismerős lesz ez a könyv, másoknak pedig még nem, mindenesetre érdemes alaposan elolvasni és alkalmazni a mindennapok során.

A könyv letölthető az alábbi linkről:

Link

A hamis elfogadás

Sok nő/feleség nem igazán érti, hogy mivel tudja a pornó ennyire rabul ejteni a férfiakat. Azt hiszik, hogy csupán azért, mert fiatal és csinos nők szerepelnek benne, ami minden férfi álma… Valójában azonban nem ez az elsődleges ok, ami csapdába ejti a férfiakat.

Ahhoz, hogy ezt megértsük, igazából a férfi lelkét kell egy kicsit jobban megértenünk. A férfiak, ugyanúgy, mint a nők, Isten képére és hasonlatosságára lettek teremtve. Ennélfogva a legbenső lényünkben, a szívünkben benne van az a vágy, hogy feltétel nélkül szeressenek és elfogadjanak minket. Tulajdonképpen egy űr van a szívünkben, amit csak az isteni szeretet tölthet be. Vágyunk arra, hogy az a nő, akit szeretünk, viszontszeressen minket, azzal, hogy önmagát, a teljes lényét odaadja. És persze arra is vágyunk, hogy mi is odaadhassuk önmagunkat mindenféle szégyenkezés nélkül a szeretett nőnek. Igen, a férfiaknál sokkal erősebb a testi érintés iránti vágy, mint a nőknél, és sokunknál ez ki is merül a szexuális együttlétben. Igazából azonban a férj-feleség kapcsolatot (a házasságot) Isten egy bensőséges szeretetkapcsolatnak tervezte el, amiben megosztjuk egymással az egész életünket. Ez a kapcsolat a szeretetre, az elköteleződésre, a bizalomra és egymás kölcsönös tiszteletére épül, és erre a kapcsolatra a felsorolt értékekre épülő szex teszi fel a pontot.

A férfiak tehát mindenekelőtt vágynak arra, hogy elfogadják őket, a szexben még hatványozottabban jelentkezik ez a vágy. A pornó igazából erre a vágyra, pontosabban a ki nem elégített elfogadás iránti vágyra játszik rá.

Itt szeretném idézni az egyik pornó rabjává esett amerikai pásztor vallomását, aki találóan összegzi mindezt:

„[A pornográfia] a kapcsolat ígéretével kecsegtetett: Cheryl Tiegs és Madonna meg a playboybeli játszótársak levetkőztek és rám mosolyogtak a magazinok lapjain... Ha a szexről van szó, éreznem kell, hogy szívesen látnak. Elfogadást és nem elutasítást akarok... Úgy gondolom, a legtöbb nő meglepődne, ha megtudná, hogy sok férfi számára a szexuális elutasítás mennyire megfélemlítő, sőt rémítő dolog. A pornográfia ennek a rettenetét enyhíti: könnyen járható utat kínál a vágy fölkeltésére, és ebben az örömteli fogadtatás illúziója a kulcs. A világ minden tájáról gyönyörű hölgyek invitálnak mosolyogva, hogy élvezzem őket.”

(részlet Lester Sumrall: Kitörés a függőségekből c. könyvéből, a könyv letölthető innen)

A pornóban szereplő meztelen nők pontosan a feltétel nélküli elfogadás illúzióját kínálják, és hiába tűnik „műanyagnak”, mesterkéltnek a dolog, sok férfi bizony ezt választja, mert könnyebb elhinni a hazugságot, mint szembenézni a kemény igazsággal. Hiszen a hétköznapi életben bizony nem ilyen könnyen mennek a dolgok… Nem kell szembenézni a hétköznapok taposómalmával, a rengeteg elvárással, a párom intim együttléttől való tartózkodásával. A megoldás pedig tálcán kínálja magát… A pornóban szereplő nők nem várnak el semmit, csak mosolyogva invitálnak, hogy örülök neked, gyere úgy, ahogy vagy… Én nem utasítalak el, elfogadlak, nálam önmagad lehetsz… Kizárólag az idill illúzióját nyújtják, mindenfajta erőfeszítés nélkül.

Ezzel pedig egy hamis elfogadás látszatát keltik, ami a hétköznapok szürkeségével szemben sok esetben bizony vonzóbbnak tűnik. És igen, sajnos az idillt a mindennapok során sok nézeteltérés, összeférhetetlenség árnyékolja be…

A szex egyébként is egy nagyon érzékeny terület, és sokat kell dolgozni azon, hogy jól működjön a felek között (gyerekek mellett még inkább). Nem szabad semmilyen vitát, nézeteltérést belevinni, mert az megmérgezi nemcsak az együttlétet, de az egész kapcsolatot is. A visszautasítás pedig kifejezetten mérgezően hat a férfiak számára, a nők iránti bizalmat pedig erőteljesen rombolja. Ez azt üzeni a férfinak: „Nem akarlak téged, nem fogadlak el, és ne is közelíts hozzám, mert úgyis csak ’azt’ akarod!” Ez egy férfira túlzás nélkül megsemmisítő erővel hat, és hatalmas falakat emel a férfi és a nő között.

Nem, ez nem igaz, a férfi nem csak „azt” akarja. Csakhogy a testi szeretetnyelv inkább jellemző a férfira, mint a nőre. A nők szeretnék legkevésbé, ha csupán szexuális tárgyként tekintenének rájuk, csakhogy a visszautasítással éppen afelé lökik a férfit, hogy máshol keressen vigasztalást… Persze, mint mindig, itt is kettőn áll a vásár, és igen, nagyon sok befektetést igényel mindkét fél részéről.

Tehát azok a férfiak, aki pornót néznek, tulajdonképpen az igazi szeretetet és elfogadást keresik. Valami olyan után kutatnak, amit a magazinok/videók igazán sohasem adhatnak meg. Mert nem igazi, emberi lényekkel van dolguk, csak illúziókat kergetnek. Arról már korábban volt szó a blogban, hogy az itt szereplő nők mennyi bántalmazást stb. szenvednek el, így erre most nem térnék ki. Ha igazán tisztában lennének azzal, hogy van, aki elfogadja és szereti őket mindezek ellenére is, akkor sokkal nagyobb erőt kapnának arra, hogy leszokjanak. Ezért olyan fontos az Istennel való kapcsolat, ami az igazi szeretetből és elfogadásból fakad. Ha jobban megértjük és felfogjuk Isten irántunk való szeretetét, amiben hatalmas erő van, az tud igazi segítséget adni a szabaduláshoz.

Hadassza Eszter története

Hadassza Eszter álnéven író olvasónk hitvallása nagyon megfogott. "Ha neked nincs előtted példa, akkor legyél te az" - írta egyik mondatában, mely gondolat Nick Vujcsicstól származik. Nagyon nagy bátorság és hit kell ahhoz, hogy valaki olyat tegyen, amit még senki előtte. Örülök, hogy felvállaltad ezt a szerepet Eszter!

Hadassza Eszter beszámolója (44)

Milyen jellegű hozzátartozója vagy a pornófüggő ismerősödnek? - Házastárs

Keresztények vagytok?
Én:                                               Igen

Ismerősöm:                                  Igen

Milyen nemű a pornófüggő ismerősöd? - férfi

Még mindig függő? - Nem

Hogyan tudtad meg, hogy gondjai vannak?

5 hónappal ezelőtt a középső lányunk furcsán viselkedett, ezt nem értettem, mire a legidősebb lányom elmondta, a húga azért viselkedik olyan flegmán és lekezelően, mert az apjuk pornófüggő, és zugivó, és ezt nem tudja, hogy hogyan kezelje. Teljesen ledöbbentem. Ami hihetetlen volt, hogy a 4 nagyobb gyerekem tudta, hogy az apjuk pornófüggő, de nekem nem szóltak róla. A fiaink már régóta tudták, de nem szóltak, a legidősebb lányom (24 éves) 3 éve tudta, és ő sem szólt, mert egyszerűen fogalma sem volt róla, hogy mit tegyen. Egyébként leszámítva az általános vitákat, teljesen jó volt a házasságunk minden téren, szexualitás terén is. Azt mondta, hogy szeret, és nem kételkedtem benne. Sok mindent megbeszéltünk, ami őt is engem is bántott, de ezt a témát nem említette, hogy gondjai lennének.

Mit éreztél, amikor kiderült az igazság?

Először kételkedtem, és nem is éreztem a valódi súlyát. Éjszaka arra ébredtem, hogy Isten elkezdte megmutatni, hogy mennyire komoly volt a helyzet. Nagyon bántott a dolog, elkezdtem szembesíteni azzal, amit Isten megmutatott. Először fel sem fogta, hogy milyen mélyen volt benne a bűnben, azt pedig csak napokkal, hetekkel később értette meg, hogy mennyire összetörte a szívemet. Az egész életem, a házasságunk megkérdőjeleződött. Úgy éreztem, hogy megcsaltak, elárultak, hátba támadtak, az egész addigi életem hazugságra alapult.  Miért mondta, hogy szeret, mikor más nők látványára kellett maszturbálnia hetente többször? Még a VHS idejében volt olyan, hogy azon kaptam rajta éjszaka, hogy pornót néz videón, de mikor összevesztünk ezen, és mondtam neki, hogy hozzám úgy ne jöjjön oda, hogy előtte más nőkre begerjedt, rajtam pedig le szeretné vezetni ezt a gerjedelmét, megfogadta, hogy többet nem tesz, nem néz ilyet. Biztos én vagyok a hülye, de magamból indultam ki, és azt gondoltam, hogy ha engem megkérne erre, mert neki rosszul esik ez (a bűnről nem is beszélve), én teljesíteném ezt a kérését. Ha pedig nem menne, akkor segítséget kérnék. 10 éve volt internetünk, kiderült, hogy azóta egyre mélyebbre süllyedt ebben, a függőségéből pedig hihetetlen módon semmit sem vettem észre. Ő nem szólt nekem erről, hogy nemhogy nem állt le a pornónézésről, de a net bevezetése után ez még inkább az élete része lett, úgy, hogy persze gondosan titkolta mindenki elől. A gyerekeink a számítógép előzményeiből tudták meg, hogy miket néz az apjuk, később már azt is, hogy mikor nézi, és mikor csinálja.  Én nem szoktam az előzmények között keresgélni (ezek szerint hiba volt), így nem vettem észre, hogy akár a céges laptopomon, akár az asztali számítógépen, később már a tableten miket néz a férjem.

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség nektek?

Neked: Káosz lett az életem. Úgy érzem elárult, megcsalt, minden, amit tettem feleségként kevés volt, összeomlott bennem az a hit, bizalom, amit addig éreztem a házasságunkkal kapcsolatban. Állandó érzelmi ingadozásban vagyok. Tudom, hogy mit mond az Ige a megbocsátásról, tudom, hogy mit kellene tennem, de néha olyan mélyre zuhanok, hogy én magam is megijedek. Ráadásul nem tudok senki olyannal beszélni, aki hasonló dolgokon ment volna keresztül.

A függő ismerősnek: Ő, dicsőség Istennek teljesen megszabadult, 5 hónapja sem gondolatban, sem fizikálisan nem kísértette sem a pornó, sem az alkohol. Egyik szakember szerint ez a csoda kategóriája, úgyhogy legyünk nagyon hálásak érte. Egyébként valóban hálás vagyok ezért Istennek, és hiszem, hogy meg is marad a férjem ebben a tiszta állapotban. Most, hogy megszabadult, képes meglátni azt a szennyet, mocskot, amiben benne volt, most szembesül a következményekkel, és most küzd azzal, hogy amit lerombolt a függősége a családi életünkben, azt újra felépítse az Úr segítségével.

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

Nagyon sokat beszéltünk, veszekedtünk, hogy letisztázzuk, hogy amit tett, az milyen kárt okozott a családunknak, a házasságunknak. És, ha tényleg már rég abba akarta hagyni, akkor miért nem tett meg mindent? A sok feltáró, fájó beszélgetések, viták, harcok arra voltak jók, hogy a férjem szembesüljön a bűn mélységével, alattomosságával, felismerje, hogy a kegyelmet nagyon félreértelmezte, rádöbbenjen arra, hogy a házasság valójában a feltétel nélküli, önátadó szeretet megnyilvánulása, és ennek a szexualitás a megpecsételése, nem pedig a kéjvágyak kiélésének az eszköze. Nagyon jók voltak ezek a beszélgetések, de azt látom, hogy miközben ő megszabadult, most már nekem van szükségem gyógyulásra, változásra és helyreállásra. Dicsőség Istennek, most már sokkal jobb a lelki állapotom, mint néhány hónappal ezelőtt. 

Ő mit tett, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

Isten nagyon kegyelmes volt vele, mert egyik pillanatról a másikra megszabadította. Amikor szembesítettem, hogy tudok a mocskos titkáról, az volt az első reakciója, hogy végre vége. Egyébként azt gondolom, hogy azelőtt nem tett meg mindent, hogy ezt abbahagyja. Persze volt lelkiismeret furdalása, de akkora nem, hogy mindent megtegyen azért, hogy megszabaduljon ebből a bűnből. Úgy látom, hogy a lelkiismeret-furdalás, ami utána volt, az Istenhez vitte megbocsátásért, de mikor elmúlt a lelkiismeret-furdalás érzése, akkor megint nyugodt szívvel ment a gondolataiban és cselekedeteiben a pornóhoz, mert azt gondolta, hogy kegyelem van, és meg lettek bocsátva a bűnei (valóban van kegyelem, csak nem a bűn legalizálására). Rájöttünk mindketten, hogy valójában a férjem testi keresztény volt, vagyis „emberi erőlködésből” próbált a függőségből „kiszállni”. Azt gondolta, hogy uralja a helyzetet, bármikor abba tudja hagyni. Ez azért érdekes, mert amúgy meg azért imádkozott, hogy ettől a két dologtól (pornó és alkohol) megszabaduljon, mert akkor – úgy gondolta - normális lesz az élete. Ez a vakság, és megtévesztettség állapota. Ide tartozik, hogy az Istentiszteleteken simán vett Úrvacsorát, mert eszébe sem jutott, hogy milyen bűnben van, pedig minden alkalommal elhangzik, vizsgáljuk meg magunkat, hogy tiszták vagyunk-e, mert aki méltatlanul eszi és issza Jézus vérét, az ítéletet vesz magára.

Voltak hullámvölgyek? Hogyan éltétek meg ezeket?

Nekem voltak, és még mindig vannak érzelmi hullámvölgyek. Szerintem a férjem is most küzd valójában, de most nem a pornó ellen, hanem az én helyreállásom érdekében. Nagyon sokat imádkozik értem, velem, türelmes, odaadó, és tudom, hogy szeretetből teszi, és nem bűntudatból. Tiszta szívéből keresi és kutatja Isten Igéjét, akaratát, azt hiszem, hogy most tért meg igazán Istenhez, mióta lebukott. Addig inkább haszonélvezője volt a kereszténységnek, most már úgy gondolom, hogy Jézus követését tűzte ki célul.

Most hogy érzed, van kiút?

Tudom, hogy mindig van kiút, ez azon múlik, hogy nekünk milyen a motivációnk az adott helyzetben.

Kértétek Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?

Egyfolytában kérjük együtt. Választ is kaptunk rá prófécia által, hogy hatalmas szellemi, fizikai, testi, lelki egységet épít fel köztünk az Isten, csak nálam néha a hitetlenség próbálkozik, hogy megtörje a hitemet ebben. A férjem biztos benne, hogy így lesz. Most úgy tűnik, hogy a férjem sokkal erősebb hitben és az Úrkapcsolatban, mint én, pedig ez mindig fordítva volt.

Kértetek más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Igen, pásztorainktól, és olyan szolgálóktól, akiknek ebben van elhívása, és tudnak segíteni. Sajnos, az én oldalamról kevesebb a segítség, mint a függő oldaláról. 

Hogy áll most a helyzet, hol tartotok?

Úton vagyunk. Tudjuk, hogy Isten előtt megfogadtuk, hogy jóban-rosszban, holtomiglan-holtodiglan. Volt olyan, amikor azt mondtam, hogy nem tudok túllépni ezen az elárultságon, megcsalás érzésen, elmegyek, otthagyok mindent, és elválok. Ilyenkor mindig eszembe jutott, és új erőt adott, hogy amikor kiderült ez a bűn, azt mondtam Istennek, hogy akármi történik is, nem válok el, mert Te Atyám nem ezt várod tőlem. Nagyon szeretem az Urat, és megfogadtam, hogy betartom, amit ígértem. Ja, és kimondtam a sátánnak is, hogy nem fog rávenni arra, hogy megszegjem az Istennek és a férjemnek tett ígéretemet. Egyébként is: szeretem a férjemet (pont ezért nehéz megemésztenem, amit tett), szeretem a gyerekeimet, és tudom, hogy az a sátán egyik legnagyobb célja a mai időszakban, hogy keresztény, nem keresztény családokat szétszedjen, összetörje a benne élőket, és megsemmisítse, beteggé tegye a lelküket. Ez a legelső egység, amit Isten létrehozott mindjárt a legelején: a férfi, nő szoros, intim közösségét, ezt áldotta meg, és ennek a kapocsnak a szellemi résztvevője maga Isten. A házasságban a férfit tette meg vezetővé/fejjé, és ahhoz, hogy egy házasság jól tudjon működni, a férjnek ezen a helyen kell megállnia, és vezetnie családját, nem véletlen nevezik családfőnek a férfit. Ha sérül ez a szerep – már pedig a pornó által sérül, ráadásul a sötétséget a férj maga engedi be a házasságába, a családjába, tehát szabad kezet kap az ördög a rombolásra, akkor is, ha a férj ennek nincs tudatában. Ezért támadja annyira a sátán a házasságot, benne a férfit, mert tönkre akarja tenni azt a tökéletes tervet, amit Isten a házasságban elrendelt, meg akarja semmisíteni a család egységét a családfőn keresztül, vagy akin keresztül sikerül, és tönkre akarja tenni a benne élő embereket egyesével is. De mint a mi esetünk is bizonyíték rá, Jézus helyre tud állítani mindent: az összetört szíveket, a sérült lelkeket, a megrendült hitet a családban, a házastársban, képes új életet teremteni, felépíteni egy jobbat, mint ami előtte volt. Hiszem, hogy ez lehetséges, és imádkozom azért, hogy másoknak is sikerüljön tiszta szívvel újrakezdenie a házasságát, és Isten kegyelméből egy jobb, áldottabb szeretetkapcsolatba kerülni a házastársaknak egymással, olyanba, amire nem is gondoltak, hogy létezhet ilyen.

Tamás története

Újabb igaz történetet kaptunk tőletek:

Tamás (16)

Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?

Nem tudom pontosan , mindig is magányos vagyok a mai napig küzdök ezzel a problémával visszont most már ezt érzékeltem ahogy más függőségemet is

Még mindig függő vagy? - Igen

Keresztény vagy? - Igen

Mi a nemed? - férfi

Hogyan kezdődött a függőség?

Ez nekem hosszú és összetett . De leírom a gyógyulás reményébe. elnézést hogy sokat írok de így ön megfog érteni. Annyit elárulok magamról hogy 16 éves vagyok a szüleimmel és a testvéreimmel mindig is rosszkapcsolatot ápoltam(persze attól vannak szép emlékeim és szeretem őket)  megkaptam a keresztény nevelést .  Minden vasárnap ott ültem a templomba ott voltam minden keresztény táborba . Majd 12 évesen refi gimnazista lettem bekerültem egy református kollégiumba  itt , Itt tipikusan az a dagadt túlsúlyos buta egoista elsős voltam akit többször is megaláztak  tiszteletlensége miatt  (7.osztályos a gimibe, 6 osztályos gimi). Ezeket a mai napik nem bánom örülök hogy megtörtént mert ez motivállt arra hogy elkezdjek sportolni.  Nehezen megharcolva de már már igen sikeres vagyok sport terén (érzem hogy tudok benne mit felmutatni persze attól még nem vagyok olyan húúde nagyon jó). Kezdetekben jó tanuló voltam  majd 9.osztályba megismergetem egy lánnyal(ez a lány az osztálytársam nap mint nap látom) akibe nagyon beleszerettem , ez a lány mindig csak játszott velem átvert, hazudott nekem, ez miatt olyan 1.5 évig  depreszióval kellet megküzdenem (már javuló állapot de ehhez a netfügőségem és online játék függőség is hozzá akad) a tanulmányi átlagoma legjobbol a legrosszab lett,   majd jött a 10.osztály itt már határozottab voltam a lányal nem beszéltem vele de a lány  ugyan úgy csak játszott velem a lány a legjobb barátaimra is rámozdult és a barátaimnak azt megadta amit én csak kérni se mertem tőle(ez egy normális kapcsolat.beszélgetés nem a töménytlene szex!)  Visszony már egészen kis koromba néztem pornót (olyan 10 évesen)     . Mint írtam depresziós voltam és igen a virtuális világba menekültem ahol egy társaságra találtam online barátokra akik megadták nekem azt a kellő halált amire vágytam (itt a halál allat azt értem hogy igen is eltűntema  földi életből és a gép ellő éltem mindenapjaimat , egy napom átlagosan csak abból ált hogy főztem edzetem és gépeztem, aludni minimálisat!).  Majd egyszer egy oszátlyprogramon ez a lány (akit én csak kaktusznak hivok) addig játszot velem hogy teljesen összeestem idegileg meegbénultam konkrétan azt se tudtam hol vagyok , madj az iskolám segitett nekem elkerültem egy szociális munkáshoz akivel sokat beszélgetek így a nyár elején  elkerültem szihologus is akki azt mondta súlyso függőségem van.  Döntést kellet hoznom hogy élet vagy online élet . Jelenleg is gyógyulok már lassan egy hónapja hogy tisztitom magam minimálisat. játszok (csak az online barátaimra vagyom) terápiára is járok tartom a kapcsolatot olyan emberekkel akik nekem segítenek. Mostanába vannak programjaim elfoglalt lettem szervezek magamnak programokat. Vágyok emberi társaságra ,barátokra, visszont úgy érzem hogy sokan nemet mondanak nekem, Szerintem a játékfüggésel együt alakult ki a pornó szenvedély is (mert az is csak segit) .  de manapság sokkal vidámabb vagyok 2 év után volt élet örömöm :)

Minden esetre érzékeltem magamon a pornó iránti betegségemet is ezt viszont senkinek nem mondtam .
Sokáig elfordultam Istentől de az utóbbi hónapokba próbálok vele kapcsolatot teremteni (csak félek hogy nem bocsát meg  de szoktam érezni az erejét )    Nagyjából évi 3000 órát töltöttem számitógép ellőtt  .
Jelenleg is nap mint nap vágyok az online világra  mert ott megnyugszom de probállom hanyagolni

A SZÜLEIM az imént leirtaktól semmit se tudnak és nem is fognak tudni nem nyitok feléjük!

Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?

Nem

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?

Neked: eldobom az életet

Környezetednek: UTÁLNAK

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

Abbahagytam az online függést.

A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

Igen vannak emberek,szakemberek akik segítenek  de a pornót nem tudják.

Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?

nem tudom feszültség állandóan

Most hogy érzed, van kiút?

Van mindenből van

Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem? 

Kértem és szoktam is imádságba illetve figyelek arra hogy neki tetsző életet éljek de elbukok.

Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Igen segítenek.

Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?

Érzem hogy fejődök de a pornótól nem tudok elszakadni.

Tékozló fiú beszámolója

Egy újabb igaz történt egy olvasónktól. Köszönöm, hogy megosztottad velünk!

Tékozló fiú beszámolója (32)

Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?

Már általánosban elkezdtem maszturbálni, de akkor csak ritkán hetente, havonta, gimiben viszont sokkal rendszeresebb lett, viszont még nem vált a társas életem rovására. A tényre, hogy pornófüggő vagyok, azt hiszem egyetem alatt döbbentem rá. Akkor már bőven volt internet és rajta korlátlanul elérhető mindenféle pornó. Be akartam bizonyítani magamnak, hogy nincs rá szükségem, és nem sikerült. Azóta próbálok több-kevesebb sikerrel lejönni a “drogról”, de mind ezidáig nem sikerült.

Még mindig függő vagy? - Nem

Keresztény vagy? - Igen

Mi a nemed? - férfi

Hogyan kezdődött a függőség?

Az internetes idők kezdetével. Gyakorlatilag fogyasztóként együtt nőttem fel az online pornóiparral. Szomorú, de volt idő, hogy többet foglalkoztam vele, és jobban eligazodtam benne, mint bármi másban. Először csak szoft pornót néztem, gimi és az egyetem első felében, de a pornóoldalak, reklámok egyre nyíltabb pornó felé vittek, végül már az egészen extrém videókat és képeket is néztem. Valahogy az általános szeretkezést “imitáló” pornó sosem érdekelt, csak bizonyos területek (fétisek) és ezeket nehéz volt megtalálni, keresni kellett. Mire befejeztem az egyetemet és elkezdtem dolgozni, rájöttem hogy munka után (volt hogy munka előtt is) már csak ezen jár az agyam, alig vártam, hogy hazaérjek és folytassam a “vadászást” és a keresgélést. Aztán ha találtam valami hasonló képet vagy videót megjutalmaztam magam. A mélypont az volt amikor már digitális tartalmat gyártottam abban a fétistémakörben ami érdekelt, ekkor éppen otthonról végezhető munkát vállaltam és volt hogy a teljes napom, sőt több napom erre ment rá, a végén a maszturbálás után persze bűntudattal és elhatározással, hogy holnap más lesz, de nem lett. Ebből a munkából aztán kirúgtak, emiatt. Ekkor éreztem először azt, hogy nagyon nagy bajban vagyok.

Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?

A pornó mellett éltem tovább az életem, megismerkedtem lányokkal és az egyikükbe szerelmes lettem. Akkor fél évre abbamaradt a pornófogyasztás. Aztán elmúlt a szerelem és jöttek a problémák. Az egyik ilyen mélyponton valahogy újra előjött a pornó és újra maszturbáltam. Persze később megbántam, de sokáig titokban tartottam és egyedül próbáltam leszokni. Az egyik ilyen leszokási kísérletem alkalmával említettem a maszturbálást a barátnőmnek, de a pornó témával nem akartam megbántani. Másnak soha nem beszéltem róla, nem mernék a szégyen miatt.

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?

Neked: Szépen lassan leépültek a társas kapcsolataim, nem tudtam a munkára, a szakmára fókuszálni és ez valós problémákat okoz. Nem tudom, hogy van-e kapcsolat közte, de komoly szorongást érzek társaságban, ami tovább tetézi a fentieket. Gyakorlatilag több mint 10-15 éve függő vagyok, azthiszem a legnagyobb probléma amit okozott a pornófüggőség az az, hogy elvette tőlem örökre az egészséges kamasz és fiatalkoromat.

Környezetednek: Azt hiszem az egykori barátaim joggal haragudtak rám (ha azóta emlékeznek még), mert sok megbeszélt találkozó, vagy eltervezett program maradt ki nekem, hogy az elferdült ösztöneimnek engedelmeskedve inkább otthon üljek a gép előtt. Gyakorlatilag a pornó más emberré tett, zárkózott antiszociális nem a valós világban élő ösztönlénnyé, azt hiszem közvetve így okoz kárt a függőségem a környezetemnek.

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

Imádkoztam és könyörögtem. Persze tisztában voltam azzal, hogy nekem is tennem kell érte, így sokszor nekifeszültem és elhatároztam, hogy holnaptól másképp lesz. Több kevesebb sikerrel működött is, de a vége mindig elbukás lett (mint most is). Szűrőket állítottam be, blokkolókat, hogy ne tudjak ilyen oldalakat megnyitni, de úgy érzem mintha két ember küzdött volna egymással, mert az egyik telepítette a blokkoló programokat, meg a szűrőparamétereket a hálózatba, a másik meg folyton kicselezte ezt, feltörte a programot, kikerülte a tűzfalat… Rájöttem hogy magam ellen így nem tudok védekezni. Végül be kellett ismernem, hogy egyedül nem meg, és most ilyen oldalakat keresek mint ez, és szeretnék minél többet megtudni a gyógyulás folyamatáról. A szimpla megállás és blokkolás nem elég, bevált módszereket keresek.

A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

A barátnőmet leszámítva nem avattam be senkit, viszont mivel mindig olyankor kezdek pornót nézni amikor ő távol van, így nem nagyon tud segíteni. 

Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?

Voltak. Megszámlálhatatlanul sok. Megsemmisítő kudarcként éltem meg mindegyiket, miután a maszturbáció után felébredtem pornó-zombi létemből, és szembesültem újra vele, hogy mit tettem. Legutóbb egy hónapja határoztam el magam és a mai napig tartott. Átkattant az agyam és nem volt megállás. Pedig egy hónapig, 30 napig teljesen jól ment. Most viszont megint elbuktam, ezredik alkalommal is.

Most hogy érzed, van kiút?

VAN! Tudom, hogy van, hinni akarom és hiszem is. Abban persze már csak reménykedni tudok, hogy biokémiailag is, hormonálisan is helyre tudok állni, fel tudom újra építeni a társas kapcsolataimat, és meg tudok szabadulni a pornó miatt kialakult szorongásomtól is. De azt tudom, hogy előbb vagy utóbb el fogom tudni mondani 100% biztonsággal, hogy vége, ez volt az utolsó. (És nem, nem a halálos ágyamon, lebénulva…)

Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem? 

Igen kértem. Tudom, hogy csak Ő tud segíteni. Annak ellenére, hogy vallásos családból származom, valahogy mindig nehéz volt Istennel foglakoznom, de hiszek benne, vallom, hogy a gyermeke vagyok és megváltott engem is. Ahogy a tékozló fiút is elengedte az apja, úgy engem is elengedett Isten, de tudom, hogy visszatérhetek hozzá és kérhetem a bocsánatát és segítségét. Hétszer és hetvenszer hétszer is. Tudom, ha visszatérek hozzá, akkor nem lehet enyém az örökség (kamaszkorom és fiatalságom), mert ezt eltékozoltam, elvette a pornó.

Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Még nem, azt hiszem a mai napig nem mertem idegennek vallani a pornófüggőségemről. Mindenképpen olyan segítséget szeretnék találni, ahol/aki Istennel a fókuszban közelít a problémához.

Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?

1 hónap tisztaság után, újra bűnben, de nem adom fel. Olvastam egy 90 napos programról “restart” néven, szeretném végigcsinálni tudatosan, hátha sikerül.

Kiút a sötétségből (teljes film)

Sziasztok!

Elkészült a megtért pornószínésznő, Shelley Lubben dokumentumfilmjének teljes változata. Az első rész vimeo-s linkjét már korábban feltettük. Shelley a PINK CROSS FOUNDATION (Rózsaszín Kereszt Alapítvány) alapítója, és munkatársaival együtt százszámra segítenek a szexipar áldozatain.


Egy kis emlékeztető a filmről:

A hiánypótló film négy személyen keresztül mutatja be a pornográfia hátterét, egy volt pornószínésznő (Shelley Lubben), egy megszabadult pornófüggő (Mark Houck), egy Alfred Kinsey-szakértő (Dr. Judith Reisman), valamint egy pszichiáter-házasassági tanácsadó (Dr. Richard Fitzgibbons) szemszögéből.

Lerántja a leplet arról az óriási megtévesztésről, ami Amerikából kiindulva pár évtized alatt megfertőzte az egész világot. Bemutatja, hogy a pornográfia mekkora rombolást tud véghezvinni az azt néző emberek személyiségében, házasságában és egész életében. Részletesen taglalja többek között a Playboy, ill. alapítójának, Hugh Hefnernek a hátterét, eddig nem publikált (mondhatni elhallgatott) részletekkel.

A film a téma jellegéből adódóan tartalmaz megrázó részeket is, de enélkül nem lehetne a témát bemutatni a maga teljességében. Egyben megmutatja Isten határtalan kegyelmét is, amely még a legmélyebb helyről is ki tud hozni embereket, és teljes átalakulást hoz, begyógyítja a sebeket. Szóval a film egyben a hit, a szeretet és a remény üzenete is mindazoknak, akik úgy érzik, belekerültek ebbe a csapdába.

A filmet itt tudjátok megnézni:

A teljes film megnézhető online az alábbi linken is:

ONLINE LINK

Aki az egész filmet szeretné megszerezni, az alábbi linkről le tudja tölteni a teljes, feliratozott változatot (1,1 GB):

LETÖLTÉS

Érdemes végignézni, mert magyar nyelven még csak hasonló film sem volt látható korábban, ami a maga valóságában mutatná be a témát.

Ha megnéztétek, érdekelne a véleményetek a filmről, szóval ne hezitáljatok a hozzászólásokkal!