Különvélemény

A Jelenések könyve több helyen is említi, hogy az idő előrehaladtával egyre erkölcstelenebb lesz a világ, mely a szexualitás területén kimondottan nagy hangsúllyal fog megjelenni. Ha csak ezt az egy jövendölést vesszük alapul, már akkor is egyértelmű, hogy nagyon közel lehetnek azok a bizonyos utolsó idők...

Egyre többet gondolkodom azon, hogy a szexualitásban mi megengedett, és mi nem egy igaz keresztény számára. Vajon Isten előtt mennyire kedves az orális szex, a maszturbáció, a közös maszturbáció, az anális szex, a játékszerek használata? Ezekről így, nyíltan beszélnünk kell, mert igenis érdekli a keresztényeket ez a kérdéscsoport, és nincs aki eligazítsa őket... Illetve dehogyis nincs, Isten Igéje! Csak hát ennyi féle értelmezés között keresztény legyen a talpán, aki kiismeri magát...

Először tekintsünk ki, hogy hol is tart a világ. A szexuális forradalom óta megváltoztak az erkölcsi normák. Néha úgy érzem, hogy teljesen kifordultunk önmagunkból. A hírek kb. 30%-a egyértelmű +18-as kategóriába sorolandó, szexről szóló információt tartalmaz. A hirdetések legnagyobb része szexuális utalást tartalmaz, ezzel befolyásolva minket - mert így lehet legjobban hatni az emberre. (Milyen furcsa!) Vannak olyan lapok, melyek a címlapon félmeztelen nőket ábrázolva adják el magukat. Ja, hogy amúgy tök értelmetlen és felesleges információt osztanak meg minden egyes szavukkal? Az mindegy, mert a bolond megveszi, és többet keresnek vele, mint más, értékteremtő újságok.


Az utcán megjelenő nők is egyre szörnyűbbek. Nemrég autóval átutaztunk egy olyan területen, ahol prostituáltak álltak az utcán. A helyzet az, hogy először észre sem vettem. Feleségem meg rám szól, hogy hogy merek arra nézni. Ja hogy ezek prostik! Nem tűntek annak. Hogy miért? Mert az átlagos lányokhoz képest még tisztességesen néznek ki. Ma az utcán, a buszon vagy bármelyik hétköznapi helyen olyan ruhában jelennek meg az emberek, hogy én szégyellem magam helyettük. Miért kell megmutatni mindent? Miért csodálkozik az egy szál miniszoknyában járó hölgy - amiből még a bugyija is kilátszik -, hogy megerőszakolják? Igen a férfi, aki megerőszakolja, az is állat, de a nő ugyanannyira tehet róla. Mintha húst nyújtana egy éhes oroszlán felé, aztán meg csodálkozik, hogy leharapja a kezét. Én még azt is megkockáztatom, hogy ezek a lányok néha nem is bánják, hogy valaki jól elkapja őket. Már több olyan esetről hallottam, hogy a rendőrségi nyomozás során kiderült: mindketten akarták az aktust, csak valamiért a kishölgy megbánta - rátört hirtelen a bűntudat, vagy csak pénzt akar, nem tudni -, és erőszaknak állítja be.

Az ismerőseimmel olykor beszélgetünk a házas életről. Én mesélem, hogy milyen jó a kapcsolatunk, mennyire örülök, hogy megházasodtam, mire a válasz, hogy mindez házasság nélkül is elérhető. Oké, de ezt ki kérdezte? Én csak örülök, hogy van egy jól működő házasságom. Senki nem akarta őket meggyőzni arról, hogy házasodniuk kell, vagy hogy ők így nem boldogok. Miért támadnak? Miért kell lassan azt éreznem, hogy házasságban élni gáz?

Ferde ez a világ, és nehéz benne eligazodni. Miközben tömegekben jelennek meg útmutatók a jó szexhez, és lassan minden erre az állati ösztönre vezethető vissza, csak a lényeget felejtjük el: hogy miről is szól. A szex - azon kívül, hogy elősegíti a fajfenntartást - két ember bizalmi kapcsolata, amikor megnyílnak egymás előtt és olyan oldalukat mutatják meg, amit senki más nem ismerhet. Az együttlét a végső lelki köteléket jelenti, mellyel elválaszhatatlanná válik ez a két ember. Na ezért van az, hogy ideális esetben csak egyetlen partnerünk van egész életünk során. Ha ugyanis ezt a kapcsolatot megszakítjuk, akkor az összeforrt lelkek nem tudnak sérülés nélkül szétszakadni. Aztán összeforrnak másikkal, ami újabb sebet ejt, aztán egy harmadikkal... És a végén már azt sem tudod, ki vagy valójában és mit akarsz. Állattá válsz, mert a lelked egy részét szétosztogattad, egy másik része pedig másoktól származik, de nincs összhangban veled. ha megutálod azt, akivel együtt voltál, megutálod a lelkének benned hagyott részét is, melyet már soha ki nem törölhetsz magadból. Érdemes megnézni az örömlányok arcát. Mennyire üveges, mennyire fásult. E felé halad mindenki, aki halmozza a partnereket. Minden újabb szexpartner egy lépés ebbe az irányba.

Aztán ha valaki már házasságban él, tegyük fel keresztény, akkor sem lehet biztos abban, hogy mit szabad neki, és mit nem. Az imént leírt lelki összeolvadás okán talán már sokak számára egyértelmű, hogy a gruppen és az animalszex teljesen beteges dolog. Az ezen kívüli dolgokra viszont Pál szavait idézném iránymutatásul, amit a Korintusbeliekhez intézett: "Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." Szeretem ezt az igét, mert egyszerre mutatja be, hogy a keresztények mekkora szabadsággal rendelkeznek, és hogy a szabadság teljes kihasználásával mennyire könnyű elbukni. Mi értek ez alatt? A férfi és a nő nyugodtan tehetnek egymás kedvére, mert erre való a szex. Viszont nagyon könnyű elsodródni olyan irányba, ami már nem erről szól. Amikor már csak fojtogatás közben élvezi az egyik fél, akkor rabbá vált, és erőszakra vágyik. Normális ez? Vajon a szerepjátékot csak azért csináljuk, mert így kaphatunk meg valamit az ágyban? Vajon az orális szexet csak hatalomvágyból teszem? (Ez utóbbi főleg a férfiakra igaz szerintem.)

Én azt javaslom minden keresztény párnak, hogy beszélgessenek sokat egymással, merjenek bátran kezdeményezni, de legyenek tekintettel a párjukra. Mindig vizsgáljuk meg, hogy mi a tetteink kiváltó oka, és ha kétségeink vannak annak helyességével kapcsolatban, akkor előbb tájékozódjunk róla, mit ír a Biblia. Aki tényleg őszintén keresi a választ, az megkapja az Igén keresztül. Egy keresztény ne legyen prűd, de figyeljen oda cselekedeteire. Ez az én különvéleményem.