2012. február 16., csütörtök

john B beszámolója


Megérkezett az első olyan beszámoló is, amit egy függőséggel küszködő küldött be. A 28 éves john B elmeséli azokat a gyötrelmeket, amelyeket ő és környezete átélt/ átél, viszont nagyon hasznos és tanulságos minden mondata. Többször is elolvastam, amit ír, úgy tűnik jó úton halad a végleges változás felé.

A beszámolót ebben a bejegyzésben is elolvashatjátok, de felkerült a "Mások beszámolói" című oldalra is.



Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?

18 éves koromban kezdődött, tehát 10-11 éve. Az önkielégítéssel kapcsolatban is voltak problémáim mióta elkezdtem, tehát 12 éves korom óta

Még mindig függő vagy? - Igen

Keresztény vagy? - Igen

(Ez nehéz kérdés, nagyon hosszan tudnék csak rendesen válaszolni. Mindenesetre az összes vallás közül a kereszténység áll hozzám legközelebb, közelebb, mint az ateizmus. Ugyanakkor volt egy pár dolog, ami miatt el is távolodtam, tehát például nem járok rendszeresen templomba. Úgyhogy lehet, hogy a NEM lett volna a helyes válasz.)

Mi a nemed? - férfi

Hogyan kezdődött a függőség? 

Az önkielégítés mindig is problémás volt, az elejétől kezdve felvette a függőség egyik legfontosabb jellemzőjét: Nem akartam csinálni, bűntudathoz vezetett, de sose tudtam leállni vele. A különböző erotikus TV adások, egyes újságok, pl Playboy mindig is nagy hatással voltak rám. Már akkor éreztem, hogy mennyire érzékeny vagyok ezekre a dolgokra. Suliban is töltöttem le erotikus képeket internetről. Aztán amikor vidékről felmentem Pestre egyetemre, akkor indult ez be nagyüzemben. És elég gyorsan magába szippantott. Jobb oldalakat találtam, mint előtte. Hiányzott a volt barátnőm (akkoriban még nem éltem szexuális életet), az érzés, amit ő keltett bennem. S pornóval pótoltam. Így indult. És heteken belül függővé váltam, és az elejétől kezdve felismertem, de nem tudtam rajta változtatni.

Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?

25 évesen lett egy barátnőm, 7 év egyedül töltött év után. Neki elmeséltem az egészet, még az elején. Már nem emlékszem tisztán, hogy mit mondott. De utólagos elmesélésből tudom, hogy mit gondolt. Azt, hogy ez nem annyira nagy baj, és hogy majd megoldjuk. Hát nem sikerült, vagyis a vele való kapcsolatom alatt nem.

Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?

Neked:
Ezer dolgot. Kevésbé tudtam tanulni, a munkámra koncentrálni. Hátráltatott a lelki fejlődésben. Iszonyatos teher alatt éltem végig. „Alulról” néztem a világot mindig. Távol voltam mindig mindenkitől. Voltak barátaim, de kettős énem, kettős világom volt. Sokat ittam. Az érzelmi életembe teljesen belevegyült a pornó, minden élményt és stresszt ezzel dolgoztam fel. Lenéztem, utáltam önmagamat. Nem hittem el, hogy valaha is lesz újra barátnőm. Hogy tudok szerelmes lenni. Hogy lehet engem szeretni. Távol voltam a világtól.

Környezetednek:
A páromat rendszeresen a porig aláztam a függőségemmel, ő ugyanis ezt mindig egy kis megcsalásként, a nőiségének a megalázásaként élte meg. Így hát egy idő után beindult a hazudozás, és ennek a tökélyre fejlesztése. De ő már nem bízott bennem többé...

Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?

Sok éven át semmit se, csak próbáltam magam abbahagyni. Nem ment. Aztán próbáltam abbahagyni a barátnőm mellett. Nem ment. Még előtte elmentem Pesten egy pszichológushoz, de ő nem ismerte fel a problémát, azt gondolta, hogy csak az a bajom, hogy nem voltam még nővel. De mint később kiderült, nem ez volt a bajom, ui. a szexuális élet megkezdése után sem múlt el a dolog.

Aztán múlt év novemberében elkezdtem egy kezelést egy függőségi klinikán, személyes konzultációkkal, csoportos beszélgetéssel. És csatlakoztam az SLAA-hoz, és azóta részt veszek ott is csoportos beszélgetéseken.

A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?

A volt barátnőm mindent megpróbált. Akart erről beszélni velem, akart mindenféle dolgot csinálni a szexuális életünkben, hogy érdekesebbé váljon... De nem tudta, hogy rajtam csak ezek nem segítenek. Akkor még nem nyíltam meg, nem voltam elég érett a változásokra.

Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?

Igen. Az első 10 év folyamatos hullámvölgy volt. Pár napnál hosszabb absztinencia sose volt. Néha voltak rosszabb idők, amikor napokon át piáltam és pornóztam otthon egyedül. Nem volt kellemes.

Azóta már csak visszaeséseim vannak, az absztinencia az alapállás. Legalábbis így érzem. De a visszaesés sem jó, nagyon megvisel, nagyon rossz élmény. Sajnos egy teljes napig, vagyis 24 órán át tart minimum. Legalábbis eddig mindig így volt. Talán később lesz majd rövidebb is.

Most hogy érzed, van kiút? 

Van kiút. Számomra az SLAA jelenti a kiutat, a csoportos beszélgetések, a tagokkal való telefonálás.

Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?

Amennyire hiszek Istenben, annyira valóban kértem Tőle a segítséget. Nehéz megfogalmazni, hogy hogyan... Nincsen kialakult, biztosnak mondható, konkrét alakot öltött hitem. Ami van, aszerint kértem a rajtam kívül álló Erőket, legyen az a Jóisten vagy bárki más, hogy segítsenek, és könnyítsenek a nehézségeken.

Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?

Említettem fentebb, igen, a függőségi klinikától és az SLAA-től kértem és kaptam segítséget. A kezelések elkezdése után rögtön jött egy 44 napos absztinens időszak. Sokat sírtam, sok mindent megértettem, megbocsátottam magamnak sok mindenben, újraéltem a múltat, elindultam egy jobb jövő irányba. Éreztem, hogy kezdek megnyugodni, hogy egyre kevésbé érzem szükségét annak, hogy szexuális élményhez jussak. Ez volt az első 44 nap.

Aztán azóta voltak visszaesések is.

Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?

Most azon vagyok, hogy stabilizáljam a javulást. Hogy egyre kevesebb legyen a visszaesés. Hogy legyen lehetőségem a felépülésre.

Jelenleg 7-10 naponta vannak visszaeséseim. Nagyon intenzívek. Sajnos együtt járnak az alkohollal is. Sose maguktól jönnek, mindig van valami nagyon erős kiváltó ok. De egyre jobban tanulom, hogy mi veszélyes és mi nem, átalakítom az életemet, szépen lassan talán változik a gondolkodás is. Legalábbis remélem....