2012. január 15., vasárnap

Reggel a legnehezebb...

Általában mindig előbb kelek, mint a párom. Ennek egyik legfőbb oka, hogy van itthoni munkám is, amit meg kell csinálni. Ezt vagy este végzem el, vagy korábban kelek, és akkor este együtt lehetünk. A reggelt szoktam választani, mert úgyis hamar ébredek, de ilyenkor komoly veszély fenyeget. Néha észre sem veszem, hogy már ütöm is be a jól ismert oldalneveket az inkognitó-ablakba, ami nem menti az előzményeket. És mire észbe kapok, hogy mit is csinálok, már meg is van a vizuális élmény, ami után szinte sosem sikerül elszakadni.
Máskor meg mielőtt elkezdeném beütni a betűket, komoly szellemi harcot vívok, de ha nem hívom segítségül Istent, akkor sosem sikerül győzni. 

Szerencsére ma egyelőre nem így van. Az automatikus, reflexszerű gépelés megint megvolt, és a vizuális élmény is, de sikerült elszakadnom. Eszembe jutott, hogy Isten közben lát engem, és biztosan nagyon gyűlöli a tetteimet. Kaptam tőle egy blogot, amit írhatok ezek a cselekvések helyett, és van egy gyönyörű feleségem, aki nem ezt érdemli. Igen, ahogy írom ezeket a sorokat, egyre jobban érzem, hogy elenged a kényszer, és ma talán sikerül kihagyni egy alkalmat. Ha így lesz, akkor elkezdem számolni a pornómentes napokat, hogy legyen amire "büszke" lehetek, ami motivál.

Sajnos most úgy érzem, hogy a kapcsolatunkon is meglátszik a problémám: nem figyelek eléggé a feleségemre, és ezt nagyon érzi. Nagyon nagyon... És érzem, hogy hiányzik neki a törődés. Ha nem szedem össze magam, bizony hamar bajban leszek.