Creflo Dollar - Állj szilárdan a megigazultságban 2.

Creflo Dollar - Állj szilárdan a megigazultságban 1.

Joseph Prince - Isten nem haragszik rád többé!

Joseph Prince - Jézusra nézz, ne magadra - Isten szeretete

Joseph Prince - Nagy kegyelem a legnagyobb gyengeségeidre

Joseph Prince - Győzelem a kárhoztatás fölött

Joseph Prince - Szabadon a függőségektől

Joseph Prince - Aktívan birtokold a bűnbocsánatod!

Joseph Prince - Győzelem a szexuális bűnök fölött

Joseph Prince tanítása a szexuális bűnök feletti győzelemről:

Eric Gilmour - Mit tegyél, ha elbuktál?

Egy rövid, de annál mélyebb tanítás arról, hogy mit érdemes tenni, ha hibáztunk. Eric Gilmour igazi alázattal, őszinte szeretettel kalauzol minket az utunkon, hogy soha ne engedjük el Isten kezét.

Filmajánlás - A Szablya

Egyik olvasónktól kaptuk az ajánlást, fogadjátok szeretettel:

A 777 blogon olvasható cikket szeretném most megosztani. Érdekes, figyelemre méltó....
S szeretném köszönetemet kifejezni a cikk fordítójának.

EGY LÁNY LEVELE PORNÓFÜGGŐ APJÁHOZ

Határozott, talán túlságosan is erős levelet publikált a Catholic Link: egy lány levelet írt pornót néző édesapjához.  A már házasságban élő hölgy számára jól láthatóan óriási fájdalmat és törést okozott apja pornófogyasztása.  Vajon túlságosan erős a reakció, vagy teljesen egyetértetek vele? Bátran írjátok meg véleményeteket, tapasztalataitokat!

Kedves Apa,

Először is szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek, és megbocsátottam neked azért, amit ez az egész helyzet okozott az életemben. Egyúttal szeretném, ha tudnád, hogy a pornód milyen kihatással volt az életemre. Talán azt gondolod, csak rád volt hatása, vagy csupán a kapcsolatotokra anyával. De az az igazság, hogy mély nyomot hagyott bennem és a testvéreimben is.

Körülbelül 12 éves lehettem, amikor megtaláltam a pornót a számítógépen, pont amikor kezdtem felnőtté válni. Először is elég álszent dolognak tartottam, hogy miközben próbálsz arra nevelni, hogy figyeljek oda, hogy milyen filmeket nézek, közben rendszeresen ezzel a szeméttel szórakoztattad magad. Emiatt a beszélgetéseink az értékes időtöltésről gyakorlatilag elvesztették jelentéstartalmukat.

A pornográfia miatt tudatában voltam, hogy nem anya volt az egyetlen nő, akit megnéztél. Tudtam, hogy másokat is megbámultál, amikor elmentünk valahová. Emiatt azt hittem, minden férfi más nőket bámul, és ezért nem bízhatok bennük. Elkezdtem bizalmatlanságot és ellenszenvet érezni a férfiak iránt, amiért így viszonyulnak a nők felé.

A visszafogottságot illetően próbáltál arra tanítani, figyeljek az öltözékemre, hiszen ez hatással van a környezetemre, és attól vagyok értékes, ami belül vagyok. A tetteid viszont azt sugallták, hogy csak akkor lehetek szép és elfogadott, ha úgy nézek ki, mint a címlapokon és pornófilmekben szereplő lányok. A tanácsaid emiatt semmit nem értek, csak még jobban feldühítettek.

Ahogy telt az idő, ezek az érzések csak még jobban felerősödtek bennem napjaink kultúrája miatt, miszerint a szépség egy olyan dolog, amit csak akkor érhetsz el, ha úgy nézel ki, mint “ők”. Ezáltal egyre kevésbé bíztam benned, mivel a tanácsaid egyáltalán nem tükrözték tetteidet. Egyre jobban kételkedtem abban, hogy valaha is találok egy férfit aki majd elfogad és szeretni fog engem azért, aki vagyok, nem csak egy szép arcért.

Amikor átjöttek a barátaim, azon gondolkodtam, vajon rájuk hogyan tekintesz? Mint a barátaimra, vagy mint a nőkre, akikről fantáziálhatsz? Egy lánynak sem kellene ilyeneken gondolkodnia azzal az emberrel kapcsolatban, akinek állítólag védenie kellene őt és a többi nőt az életében.

Aztán találkoztam egy fiúval. Szinte azonnal rákérdeztem, ő is küzd-e a pornográfiával. Hálát adok Istennek, hogy az ő életét nem fertőzte be ez a dolog. Viszont ettől függetlenül voltak nehéz pillanatok a mélyen gyökerező bizalmatlanságból kifolyólag, amit a férfiak iránt ekkorra éreztem.

Igen, a pornód hatással volt a férjemmel való kapcsolatomra még évekkel később is.

Ha csak egy dolgot mondhatnék neked, az a következő lenne: A pornó nem csak a te életedre volt kihatással; hanem mindenkiére a környezetedben, méghozzá olyan módon, amit nem hiszem, hogy valaha teljes mértékben meg fogsz érteni. A mai napig hatással van rám, ahogy belegondolok, milyen hatással van társadalmunkra. Rettegek a naptól, amikor majd a pornó miatti hatalmas önzésről kell beszélgetnem az én édes kisfiammal. Amikor majd elmondom neki, hogy a pornó, mint szinte minden bűn, sokkal több emberre van hatással, mint csupán önmagunkra.

Ahogy már leírtam, megbocsátottam neked. Nem győzök elég hálás lenni azért, amit Isten az életemben végrehajtott ezen a területen. Ez egy olyan területe az életemnek, amivel a mai napig küszködök időről-időre, de nagyon hálás vagyok Isten kegyelméért, és a férjem szeretetéért.

Szeretettel,  a Lányod

*A témára való tekintettel a levél névtelenül lett közzétéve.*

u.i.: Ha lenne megjegyzésetek a cikkhez, akkor azt tisztességi okokból a 777 blogon tegyétek 

Peti levele - egy jó bizonyság

Kaptam egy nagyon jó kis levelet. Beszéltünk már skypeon is, és a fiú életében nagyon munkálkodik az Úr, most pedig egyik győzelméről számolt be, és kérte, hogy osszam meg veletek is.

Szia! 

Képzeld, ma volt egy nagyon érdekes és jó megtapasztalásom az Úr erejének a nagysága által. 
És egyből bele is vágnék:

Épp pizzát sütöttem, amikor rám tört a kísértés nagyon erősen és úgy éreztem, hogy kényszerítve vagyok a testem és a fogva tartó bűn által, hogy csak egyetlen kiutat lássak az egészből, vagyis az ördög szavai szerint, hogy bukjak el újra és engedjek szenvedélyeimnek.

Hirtelen pedig megfordult a kör, elkezdtem mondogatni, hogy én az Úré vagyok és semmi sincs ami elszakíthatna tőle, nem kell cipelnem és húznom a szolgaság igáját, mert az én Istenem nem ezt adta nekem, hanem szabaddá tett és beállított az Ő szolgálatába. Elkezdtem másként látni és gondolkodni hirtelen, erőt vett rajtam az Isten akarata, a lelkiismeretem, eszembe jutott, hogy most csak ezt az egy napot kell megharcolnom és sikerült. Egyre-egyre öntötte el az Isten szava az agyam és kezdett minden megszűnni. Elővettem a telefonom és megnyitottam a mai napra szánt igét (egy alkalmazáson keresztül) és a 37. zsoltár tárult elém, elkezdtem olvasni, de még néha fel-fel tört bennem a vágy a gonoszra és gyorsabban haladtam az igeverseken át, amikor egyet, ami ki volt emelve elolvastam és megfogott. Azt mondja :"Kerüld a rosszat és cselekedd a jót.." Elkezdtem gondolkozni, hogy ez most nekem pont elég és lényegre törő volt.

Idővel még kevesebb gonosz gondolat gyötört és éreztem, hogy átveszi valaki más a hatalmat fölöttem, egyedül azért mert nyitott voltam FELÉ, azért sikerült győznöm, mert engedtem az Úrnak, hogy irányítson Ő és el is hittem, hogy meg is tudja tenni!
Véleményem szerint ez a legfontosabb, hogy hitelt adjunk az Úrnak és az Ő megváltoztató erejének és hogy könyörögjünk az Istenhez, úgy, hogy hiszünk neki, hogy Ő mindenre képes!
Az utolsó tanács ami nekem nagyon bejött ebben az esetben, hogy elhatároztam (és szavakkal el is mondtam) hogy az Urat követem és most nem teszek semmi gonoszat, mert Ő ebben gyönyörködne, ha tiszta maradnák! 
A hittel való elhatározás után teljesen megváltozott a gondolkodásom, kitisztult!! Annyira jó volt és felemelő érzés töltött el.
Rögtön meg is írtam az egyik közeli barátomnak, hogy GYŐZTEEEM!! Yesss!!! Annyira jó érzés.

PRÓBÁLJÁTOK KI, HIGGYETEK AZ ÚRNAK ÉS DÖNTSÉTEK EL HOGY HOZZÁ TARTOZTOK, MINDEN ELLENÉRE IS!

Segítsen mindenkit győzelemre a mi Istenünk!

Üdv, 
Peti

(Kérlek ha lehet tedd ki a blogra bátorításként másoknak, nagyon sokszor feljött bennem mindez idő alatt a gondolat, hogy azért kísértetem ennyire, mert az Úr akar valamit tenni velem, felhasználni a szolgálatába és jobb volt ilyen tudattal megállni)

Isten a bűneinkből is tud hasznot kovácsolni, pl. az ilyen bizonyságokkal, melyek mások számára is jó példák és motiválóak lehetnek! Köszönöm Peti a leveledet! Csak így tovább!

Hogyan győzhetünk a kísértések felett?

A minap egy könyvet olvastam, melynek címe Keresztyén életvitel. Nagyon jó könyv, ha valakinek esetleg megvan, csak ajánlani tudom. G. Robinson és S. Winward írták, és az Evangéliumi Misszió adta ki. A könyvben kilenc témát vesznek végig a szerzők, én most a címben megjelölt fejezet főbb gondolatait szeretném átadni. Azért is tartom nagyon jónak a könyvet, mert rendkívül gyakorlatias.

"Azt nem kerülhetjük el, hogy madarak repüljenek el a fejünk felett, de azt már megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban." Luthernek ez a szemléletes mondása két tényt fejez ki a kísértéssel kapcsolatban: mindenkit érhet kísértés, de ellenállhatunk és győzhetünk felette. Mivel ebben a fejezetben szinte kizárólag az utóbbi igazsággal foglalkozunk, először szóljunk néhány szót az elsőről. A kísértés általános tapasztalat, egyetlen ember sem mentes tőle. A "mindnyájan vétkeztek" (Róma 3:23) szükségszerűen magába foglalja azt is, hogy mindenki került kísértésbe - és mindenki meg fog kísértetni, mivel "lehetetlen, hogy botránkoztatások ne történjenek" (Lukács 17:1).

Senki nem választhatja meg tehát, hogy kerüljön-e kísértésbe, vagy sem. Ebből következik, hogy maga a kísértés nem lehet bűn, mert azért valóban nem lehetünk felelősek, ami elkerülhetetlen. A bűn tehát nem az, hogy kísértésbe kerülünk, hanem az ha engedünk neki. Urrá lehetünk a kísértések felett Őáltala, "aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt" és "mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek" (Zsidók 4:15 és 2:18) Hogyan győzhetünk tehát?

a) Vigyázás és imádkozás

"Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Ebben és több hasonló kijelentésben a Mester folytonos szellemi éberségre és lelki készenlétre szólít fel bennünket, hogy győzni tudjunk a kísértés felett.

Igen nagy hibát követünk el, ha lebecsüljük az ellenség erejét és ravaszságát még a földi, katonai harcokban is, amikor csupán "test és vér ellen" hadakozunk. Mennyivel nagyobb esztelenség az, ha lazítunk éberségünkön "a sötétség világának uraival" szemben! Sokan éppen ezért esnek áldozatul a kísértésnek, mert nagyon magabiztosak és elbizakodottak lettek, s nem ismerik fel, hogy ez már önmagában is körmönfont kísértés. "Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korintus 10:12)

Az imádság által kaphatjuk meg Isten erejét és kegyelmét, hogy legyőzhessük a kísértést. Valahányszor tiszta kezeket felemelve imádkozunk, legyőzzük szellemünk ellenségét, mint ahogy Mózes a hegytetőn közbenjáró imára emelt kezekkel győzött Amálek felett (2Mózes 17:11) Nagyon fontos azonban, hogy az imádságban ne a bűnre összpontosítsuk figyelmünket, hanem szívünk támaszkodjék Istenre, figyelmünk pedig irányuljon imádság közben határozottan azokra a kegyelmi ajándékokra és lelki erényekre, amelyekre szükség van. Mindig helytelen az ha a bűnre összpontosítunk. Hogy egy példát említsünk: ne imádkozzunk úgy, hogy Uram szabadíts meg az indulatosságtól, hanem inkább így: Uram, add nekem Szent Lelkedet, hogy megteremje életemben az Ő gyümölcsét, különösen a türelem, az önuralom és békesség gyümölcsét" A szabály tehát az, hogy az imádságban azokra a kegyelmi ajándékokra irányítsuk figyelmünket, amelyekre szükségünk van, és ne a vétkek vagy hibák felé, amelyek felett úrrá szeretnénk lenni.

b) Az üres ház

"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, maga mellé vesz másik hét lelket, még magánál is gonoszabbakat, és bemenve megtelepednek ott; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt." (Máté 12:43 - 45). Ebben a leírásban az emberi szívről van szó. Ha végbement a tavaszi nagytakarítás a szívben, tehát tiszta, de üresen maradt, veszélybe kerül. Ha az ember nem hív új lakókat a házába, akkor a régi, a gonosz szellem visszatér, mégpedig nyolcadmagával. Urunk kortársai közül többen bűnbánatot tartottak Keresztelő János prédikációinak hatására, és bizonyos bűnöket letettek. De gazdátlan szívükbe nem hívták be a Megváltót és nem igenelték szívvel-lélekkel az Ő küldetését. "Tisztaságuk" csupán negatív volt és ideiglenes, végső állapotuk pedig rosszabb az elsőnél.

Tény az, hogy az üres életbe elkerülhetetlenül betelepszik a bűn. A gonoszt sohasem lehet azáltal kiűzni, hogy határozott és tartós kísérleteket teszünk kizárására; csak úgy lehet kikergetni, ha befogadjuk magunkba a jót, tehát egy új érzület kiűző ereje által. Sokan folytonos, fárasztó kűzdelmet folytatnak a "démonok" ellen, és gyakran csodálkoznak, hogy miért érnek el olyan kevés sikert. Jók akarnak lenni - semmiért! Ugyanezt az erőt fordíthatnák arra, a pozitív feladatra is, hogy megtöltsék szívük hajlékát jó lakókkal, úgyhogy amikor a démonok belesnek az ablakon, lássák, hogy a ház foglalt és megtelt. Mit jelent az, hogy megtöltjük a házat? A következőket: hívjuk szívünkbe az Úr Jézus Krisztust, engedjük, hogy az iránta való szeretet "új érzülete" lángra lobbanjon életünkben, keressük az érintkezést az Ő tanítványaival, kössünk velük barátságot, és legyen valódi, kielégítő közösségünk egymással. Szánjuk oda magunkat szívvel és lélekkel és teljes erővel az Ő munkájába, és az Ő országa legyen a fő célunk. Legyen minden nap időnk imádságra, bibliaolvasásra és elmélkedésre - röviden: álljon minden erőnk Jézus szolgálatában és imádatában.

Sokan azért buknak el a kísértésekben, mert bár természetük pozitív alkotásra törekszik, de annak kifejezéséhez nem találják meg az Istentől adott keretet.

c) Játék a tűzzel

• A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az ember életébe. 
• A bűn is, a kísértés is négy különálló, határozott mozzanatban kerít bennünket hatalmába:
• Először egy rossz gondolat jut eszünkbe
• A következő lépésben elfoglalja képzeletünket, vagyis elkezdjük kiszínezni magunkban, hogy hogy követjük el a bűnt.
• A gonosz kép aztán cselekvés vágyát ébreszti fel bennünk
• Ez pedig bűnös cselekedetre ösztönöz bennünket.
• Mi tehát a helyes módszer? Az ember nem kerülheti el azt, hogy rossz gondolatok támadjanak benne, azt azonban már megakadályozhatjuk, hogy a rossz gondolatok bűnös elképzelésekké és kívánságokká váljanak. A szabály tehát az, hogy akkor küzdjünk meg a kísértéssel, amikor először támadja meg a gondolatvilágunkat, mert később már sokkal nehezebb. Ne játsz a tűzzel!

d) Visszatérő bűn

Rá kell mutatnunk, hogy balgaság egy bizonyos bűnre összpontosítani a figyelmünket. Sokszor ez a nehézség fő oka. Nagyon szeretnénk, ha senki sem értene félre bennünket, amikor felvetjük azt a gondolatot, hogy ez a "megrögzött bűn" magát Istent sokkal kevésbé érdekli, mint bennünket. Az emberi természet gonosz, Isten szándéka azonban az, hogy bennünket teljesen tisztává tegyen az Ő Fia által. Istent éppen ezért egész lényünknek a Szent Szellem által történő átalakítása érdekli, nem pedig egyes hibák, vagy bűnök lenyesegetése. Még az is lehet, hogy azáltal állunk ellene a megváltó kegyelemnek - mely egész lényünket át akarja formálni - hogy egyes pontokon próbáljuk megjavítani jellemünket, de lényegében nem változunk meg. A hívő embernek tehát együttműködve a Szent Szellemmel, a mindent átfogó fegyelmezettséget kell gyakorolnia, nem pedig egyes, kiválasztott hibákat vagy bűnöket a középpontba állítania. Ha a fegyelmezést állhatatosan az egész élet egészére kiterjesztjük, akkor majd egyes pontok is "behódolnak". A szabály tehát az, hogy gyakoroljunk önuralmat minden területen, és ne irányítsuk figyelmünket csak egy valamire.

Pál harcias természettel született, de ezt nem arra használta fel, hogy a szomszédját fejbe vágja, hanem arra, hogy a "jó harcot" megharcolja. Mi is használhatjuk helyes módon mindazt, ami bennünk van, és akkor az nem fog vulkánként kitörni, ártani és rombolni.

Végezetül pedig be kell látnunk, hogy a fegyelmet nem valósíthatjuk meg úgy, hogy meglengetjük a ragyogó elhatározás varázspálcáját. Arra van szükség, hogy nap mint nap a gyakorlatban megvalósítsunk egy - egy elhatározást, és így haladjunk előre az önfegyelmezés útján. Úgy kapjuk meg és érjük el az önfegyelmet a Mester vezetésével, mint ahogyan a versenyző az állandó edzés által lesz erős és ügyes.

e) Nézzünk Jézusra!
A kísértés legyőzésének nem az a módja, hogy felvesszük a harcot, a gonosz ellen, mert akkor figyelmünk arra összpontosul, és minél többet foglalkozunk a gonosszal, annál inkább rabjává leszünk. Sokan kudarcot vallanak a kísértés legyőzésében, nem mintha nem próbálnának meg Úrrá lenni rajta, hanem mert túlságosan is sokat próbálkoznak, de helytelen módon. A helyes eljárás az, ha elfordítjuk figyelmünket, máshová tekintünk és a hívő ember számára ez azt jelenti, hogy "nézzünk Jézusra". Az akarat igazi feladata a figyelem irányítása, és ha a lélek Jézus felé fordul, akkor a gonosz elveszti vonzóerejét, mi pedig megerősödünk az Ő kegyelme és ereje által. Végzetesen hátráltatja az igazi szellemi fejlődést, ha az ember mindig csak önmagával, különösen a saját kísértéseivel foglalkozik. Ez az út nem vezet életre és győzelemre, hanem beteges megszállottságra és hitéletünk elsorvadására. Inkább neveljük rá magunkat arra, hogy a kísértés idején, ne önmagunkra tekintsünk, hanem Megváltónkat szemléljük teljes szentségében és hatalmában. A keresztény versenyző félreteszi az akadályokat és a megkörnyékező bűnt, mégpedig azáltal, hogy Jézusra néz.
De miért éppen Őrá, és nem máshová? Ez a kérdés az evangélium lényegéhez vezet bennünket: "Krisztus meghalt a mi bűneinkért." Ez az öt szó határozza meg azt a módot, ahogyan a hívő embernek a bűnnel és a kísértéssel szembe kell néznie. A Golgota csatatér volt, ahol Urunk a kereszten megküzdött a sötétség minden hatalmasságával, és őket nyilvánosan megszégyenítette, mert diadalmaskodott a keresztfa által (Kolossé 2:15). A kereszt teljes győzelem és döntő diadal, a gonoszság erői teljes vereséget szenvedtek. Ez megtörtént és ez a legfontosabb. A hívő embernek tehát nem kell küzdenie azért, hogy győzelmet arasson a gonosz felett, hiszen akkor Krisztus hiába halt volna meg (Galata 2:11). A hívő embernek az az igazi feladata, hogy magáévá tegye a már kivívott győzelmet. A keresztény élet fegyelmezésének éppen az a célja, hogy magunkévá tegyük ezt a győzelmet. Vereségeinknek az az oka, hogy nem hiszünk, nem fogadunk el és nem bízunk. Ha az ember elfogadja a megtartót és hisz bűnei bocsánatában az Ő véréért, ha fegyelmezetten megmarad mindenkor Őbenne, és a kísértés idején Reá tekint - akkor a bűnnek már nincs hatalma felette. Mert "az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1János 5:4)