Artúr beszámolója (25)
12-13 év óta
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
13-14 évesen a (nem keresztény) barátommal együtt utcán megtalált pornó újságok és később a videók hatására jött létre a maszturbáció függősége. Könnyen manipulálható voltam és sok mindenben barátom kedve érdekében sok minden undorító dolgot megtettem. Sajnos a maszturbáción kívül is. De tudom és ki is hangsúlyozom, hogy ez nem ment fel semmiféle felelősség alól. Később sajnos rátaláltam a vallási közösségemből egy szintén függőségben élő fiúra. Ez a találkozás a 14-15 éves korban sajnos szintén nagyon rossz irányba vitt mindkettőnket. Mert nem segítségek voltunk egymásnak. Hanem a vágy, ha egyikünkben megjelent csábítottuk a másikunkat a közös undorító dolgok elkövetésére. Így a függőség szövevényes hálójának szövésére sikeredett az egész. Ez több éven keresztül ment és a függőségemet a 2 perverz kapcsolat párhuzamosan fűtötte. A nem keresztény barátommal a kapcsolatom közben megszakadt a más városban végzett tanulmányok és a más társaságokba járás miatt.
Vallásomban felnőtt keresztség van. 17 évesen szerettem volna megtérni bűneimből és közeledni Istenhez. Vágytam a függőségtől való szabadságra és a bűneim terhe miatt, Isten kegyelmére. A felvételemet ez nagyon hátráltatta, hiszen éreztem, hogy nem vagyok tiszta és így nem kérhettem. De a szabaduláshoz évek kellettek. A másik „bűntársam” is a keresztény nevelésben tudta, hogy mindezek bűnös dolgok, de ő sem tudott szabadulni. Mikor megtudta, hogy igazán törekszek a tisztaságra és a vallásomba való felvételre, akkor igyekezett a kapcsolatot megszüntetni vagy csökkenteni, mert ő is felelősséget érzett a haladásommal kapcsolatban. Persze igazából tudtuk, hogy a közös undorító dolgokhoz mindkettőnk akarata kellett. Őt a homoszexualitás miatti nagyobb bűntudat és családi rendezetlen körülményei nagyon elvették hitét. Abban, hogy Isten megszabadíthatja függőségéből. Nem jár a közösségbe és családjától elköltözött, de nem lelt nyugalomra és viaskodik. Szerencsére nekem a homoszexualitás - a 2 férfi perverz kapcsolata ellenére - nem volt kísértés. Csak akkoriban ők voltak azok, akikkel a testi bűnös vágyakat kielégíthettem és persze közben magammal is rendszeresen.
Mindezek közt egy 10-en éves lányt próbáltam megkörnyékezni. Az ő puszta meztelen testének látványa és 1-2 érintésnél több nem lehetett szerencsére az ő gátlása miatt és ez is 2 alkalom után megszűnt. De sajnos az internet mindig elérhető volt a vágyak feltöréséhez, fokozásához.
Néhány évre rá a sok ima meghallgatásra lelt és úgy 21 évesen megszabadultam. Nem tudtam mondani semmi olyan új eszközt vagy módszert, amit eddig nem. De tudtam uralkodni indulataimon.
Kértem felvételem a gyülekezetbe és kegyelmet kaptam Istentől. Nagyon boldog állapot volt. A feledés tengerébe vettet bűnök eltűntek hátamról és szabad voltam, persze a kísértés nem tűnt el.
Fél évre rá sajnos visszarántott a Sátán a korábbi állapotba. Teljes mélyrepülés. A „végleg elvesztem” gondolatából csak idősebb lelki tanítóm szabadított ki. Az ő segítségével megoldottam, hogy minden a közösségben végzett szolgálatomat szüneteltethessem. Mivel aktív fiatalként rengeteg ifjúsági programban szervezkedtem, motivátor voltam (közös éneklések, ima…stb). Így utólag ez nagyon rossz döntés volt, de másik oldalról számomra ennek volt pozitívuma is.
És most 1-2 év után, ismét megőrösödött a kontrol a függőségem felett. De a váratlan szabadság igazi alázatra késztet, hogy ne képzeljem, hogy magam erejéből, emberi okoskodással tudtam elérni. Hanem az Ő erejéből, persze eszközök segítségével.
Vallásomban felnőtt keresztség van. 17 évesen szerettem volna megtérni bűneimből és közeledni Istenhez. Vágytam a függőségtől való szabadságra és a bűneim terhe miatt, Isten kegyelmére. A felvételemet ez nagyon hátráltatta, hiszen éreztem, hogy nem vagyok tiszta és így nem kérhettem. De a szabaduláshoz évek kellettek. A másik „bűntársam” is a keresztény nevelésben tudta, hogy mindezek bűnös dolgok, de ő sem tudott szabadulni. Mikor megtudta, hogy igazán törekszek a tisztaságra és a vallásomba való felvételre, akkor igyekezett a kapcsolatot megszüntetni vagy csökkenteni, mert ő is felelősséget érzett a haladásommal kapcsolatban. Persze igazából tudtuk, hogy a közös undorító dolgokhoz mindkettőnk akarata kellett. Őt a homoszexualitás miatti nagyobb bűntudat és családi rendezetlen körülményei nagyon elvették hitét. Abban, hogy Isten megszabadíthatja függőségéből. Nem jár a közösségbe és családjától elköltözött, de nem lelt nyugalomra és viaskodik. Szerencsére nekem a homoszexualitás - a 2 férfi perverz kapcsolata ellenére - nem volt kísértés. Csak akkoriban ők voltak azok, akikkel a testi bűnös vágyakat kielégíthettem és persze közben magammal is rendszeresen.
Mindezek közt egy 10-en éves lányt próbáltam megkörnyékezni. Az ő puszta meztelen testének látványa és 1-2 érintésnél több nem lehetett szerencsére az ő gátlása miatt és ez is 2 alkalom után megszűnt. De sajnos az internet mindig elérhető volt a vágyak feltöréséhez, fokozásához.
Néhány évre rá a sok ima meghallgatásra lelt és úgy 21 évesen megszabadultam. Nem tudtam mondani semmi olyan új eszközt vagy módszert, amit eddig nem. De tudtam uralkodni indulataimon.
Kértem felvételem a gyülekezetbe és kegyelmet kaptam Istentől. Nagyon boldog állapot volt. A feledés tengerébe vettet bűnök eltűntek hátamról és szabad voltam, persze a kísértés nem tűnt el.
Fél évre rá sajnos visszarántott a Sátán a korábbi állapotba. Teljes mélyrepülés. A „végleg elvesztem” gondolatából csak idősebb lelki tanítóm szabadított ki. Az ő segítségével megoldottam, hogy minden a közösségben végzett szolgálatomat szüneteltethessem. Mivel aktív fiatalként rengeteg ifjúsági programban szervezkedtem, motivátor voltam (közös éneklések, ima…stb). Így utólag ez nagyon rossz döntés volt, de másik oldalról számomra ennek volt pozitívuma is.
És most 1-2 év után, ismét megőrösödött a kontrol a függőségem felett. De a váratlan szabadság igazi alázatra késztet, hogy ne képzeljem, hogy magam erejéből, emberi okoskodással tudtam elérni. Hanem az Ő erejéből, persze eszközök segítségével.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
A tabunak kezelt téma ellenére sok tanító, vezető tudja a vallási közösségemben (hiszem nálatok is) ezt a fiatalok közt megjelenő küzdelmet, rabságot. Ki átélte, ki segítségkéréskor találkozott vele. Én nehezen is, de megosztottam megbízható tanítókkal. Megdöbbentem, hogy mennyire tudnak segíteni és nem néznek rám ezután sem másképp(negatív értelemben). De mint egy sebet, hogy ne fertőződjön el, befedik. Úgy kell kezelni szerintem ezt a dolgot is. Persze a diszkréció nem jelenti a tabuságot, de talán ha nem emlegetik a fiatalok társaságában nyíltan, nem terjed nagyon. Csak éreztetni és érezni kell, hogy a tanítók segítségünkre vannak és nem ítélkezni akarnak.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: Iskolai, vallási közösségben negatív önértékelést, gátlást. Eredménytelen tanulmányokat. Felelősség hárítását. Igazi örömöket nem éltem át, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy ilyen szívvel örüljek.
Környezetednek: Nem tudtak róla. Csak nagyon hiányolták az aktivitásom és hiányzott nekik is a közösség építő segítség.
Környezetednek: Nem tudtak róla. Csak nagyon hiányolták az aktivitásom és hiányzott nekik is a közösség építő segítség.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Nagyon sokat imádkoztam!!!!
Segítséget kértem a környezetemtől(tanítók) a nehezebb időszakokban, hogy ne adjam fel a harcot.
Nyitni próbáltam az emberek felé, hogy egyedül lét ne nagyon alakuljon ki. Igyekeztem társasági életet élni.
Segítséget kértem a környezetemtől(tanítók) a nehezebb időszakokban, hogy ne adjam fel a harcot.
Nyitni próbáltam az emberek felé, hogy egyedül lét ne nagyon alakuljon ki. Igyekeztem társasági életet élni.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A tanácsok mellett megértést és lelki támaszt kaptam tőlük.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Kegyetlen hullámvölgyek voltak. Önmarcangolás, depresszió közeli állapotok, a szabadulás kilátástalansága, magány, önsajnáltatás.
„Környezetem vegye észre és mégse vegye észre a küzdelmemet” vívódás, „én és a problémám nem érdekel senkit (magamban)”, „bocs, de nem mondhatom el mi bánt(társaimnak)”, „nem vagyok jó semmire”.
Aztán a remény: „egy támogató környezet vesz körül, akik szeretnek és várják a felépülésed”, „szeretnék, ha visszajönnél és aktívan segítenél és tevékenykednél”
„Környezetem vegye észre és mégse vegye észre a küzdelmemet” vívódás, „én és a problémám nem érdekel senkit (magamban)”, „bocs, de nem mondhatom el mi bánt(társaimnak)”, „nem vagyok jó semmire”.
Aztán a remény: „egy támogató környezet vesz körül, akik szeretnek és várják a felépülésed”, „szeretnék, ha visszajönnél és aktívan segítenél és tevékenykednél”
Most hogy érzed, van kiút?
Van, de lehet, hogy erre éveket kell küzdelmekkel eltölteni.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
A sok ima. És kérés, hogy adjon olyan eszközt, amely szabadulást hozhat.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Nemkértem
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Pszichológus és coach segítségét kértem. Az önismeretemet sokat fejleszthettem, így környezetemet is tudom támogatni (ebben is és sok más lelki segély szolgálatban). Abban is segítettek, hogy a küzdelmek ellenére a társaságban ne érezzek, akkora kisebb rendűséget és ne engedjem kihasználni magam.
