Mark Gungor: Az első számú kulcs a hihetetlen szexhez

Most különösebb kommentár nélkül szeretnék ajánlani egy nagyon jó filmet. Mark Gungor ebben a filmben arról beszél, hogy hogyan kell megélni a jó szexet, hogyan lehet keresztényként olyan szinteket elérni, amit Isten nélkül soha nem élhetünk át. Nagyon tanulságos!

Hogyan tovább?

Az elmúlt egy hét nagyon izgalmas volt. Biztosan sokan értesültetek róla, hogy a velvet felfigyelt a blogra egy rövid cikk erejéig (valószínűleg a korábban említett kritizáló blognak köszönhetően). Mindez azt eredményezte, hogy a cikk megjelenésének napján kb. 12 ezres nézettséget értünk el, emellett számos személyes levelet bejegyzését, és más oldalak savazását kaptam. Elég érzékenyen érintenek azok a megjegyzések, amik más helyekről származnak, de feleségem tanácsára már nem foglalkozom velük, nem is reagálok rájuk. Még szerencse, hogy ilyen helyzetekben ő mellettem van, nagyon kellenek a támogató szavai!

A viszontagságos idő ugyanakkor rávilágított arra, hogy a keresztény világnak - és ha lehet hinni a velvetnek, akkor a magyar társadalomnak különösképpen - nagy szüksége van a szexuális téren való iránymutatásra. Eszembe jutott, hogy a blog törekvéseit talán komolyabb szintre kellene emelni, elhatároztam, hogy beszélek róla egyik vezetőmmel, és esetleg ha egyetértenek, akkor ők is közreműködhetnének az itt megfogalmazott célok elérésében. Amint ezt a gondolatot kimondtam, hirtelen megváltoztak a dolgok. Hirtelen újabb, sokkal intenzívebb kísértést kaptam, mint az előtt. Ennek egyik kiemelkedő pontja volt, amikor egy régen látott, rám nagy hatást gyakorolt filmre kapcsoltam véletlenül. A film címe Boncasztal (Pathology), és nem ajánlom senkinek, hogy megnézze! Olyan beteg szexualitás van benne, amilyet én még életemben nem láttam, de a legfurcsább az volt, hogy alig bírtam elkapcsolni róla a tévét. Az is meglepett, hogy még a feleségemre is hatást gyakorolt egy pillanatig, kicsit megsértődött, amikor inkább aludni invitáltam. Azután beszélgettünk erről, és bizony rá kellett jönnünk, hogy ma már egy-egy film hihetetlen veszélyeket rejthet magában, így nagyon meg kell válogatnunk mit nézünk.

A nehézségek második hulláma az volt, amikor semmi sem jött össze. Most gyártjuk az ajándékokat, illetve a szabadság alatt néhány orvosi vizsgálatot is el akartam végeztetni (allergiateszt, ilyesmi), de az orvosok 1 hónapos szabadságra mentek (az összes általam keresett...), a ajándékok pedig nem pont úgy sikerültek, ahogy elterveztük. És ha mindez még nem lett volna elég, a héten kiderült, hogy az összes jól fizető maszek munkám kb. fél hónapot késik, ami anyagilag azért nem mindegy! Ezekre az eseményekre külön-külön még nem figyelnék fel, de hogy így egyszerre, és pont egy ilyen határozott cél megfogalmazását követően, bizony ez nem véletlen! Közben pedig a vezetővel való beszélgetést egyre csak halogattam, és gyengült bennem az elhatározás is.

Tegnap este lefekvéskor végiggondoltam a történteket. Azt tudtam, hogy a jó és hasznos ügy mindig nagyobb ellenállást kap, viszont bizonytalanságot éreztem. Kételkedtem magamban, és kételkedtem abban, hogy most Isten mellettem áll. Mint mindig, amikor bizonytalanságot éreztem, most is imával próbáltam rendet teremteni. Kértem Istent, hogy ha tényleg szükség van a blogra, vagy még annál is tovább kellene lépni, akkor adjon nekem több elszántságot, erősítse meg bennem a hitet, mert nélküle nem fog menni. Emellett kértem tőle, hogy adjon nekem erőt ellenállni a kísértésnek, mert nem szeretnék visszaesni.

Ma reggel már úgy ébredtem, hogy biztos vagyok a dolgomban, és beszélek, akikkel kell! Megkaptam a lökést, az elhatározást, már csak a tényleges tetteket kell mellé raknom. Csodálatos ez az érzés és tudom, hogy az Úrtól van. Hamarosan nagy változások lesznek! Azoknak pedig, akik megpróbáltak eltéríteni az útról - legyenek emberek, vagy szellemi lények - üzenem, hogy jól vagyok, és Isten segítségével ki fogok tartani bármit is sugallnak, mondanak, vagy tesznek!

Új dizájn?

Sokat gondolkodom mostanában azon, hogy a blog célja a reménykeltés és az útba igazítás, ugyanakkor kicsit sötétre sikerült a dizájn. Nem túl lehangoló? Szavazást tettem közzé, várom a véleményeket. :) Akiknek pedig részletes véleménye van, azok kommentben, vagy e-mailben írjanak nekem! Szívesen veszek minden kritikát és ötletet.

Lefeküdni vagy nem lefeküdni a házasság előtt?

Régebben találtam egy nagyon jó kis blogot. Most az egyik bejegyzésre szeretném felhívni a figyelmet, melynek címe: Lefeküdni vagy nem lefeküdni a házasság előtt - az itt a kérdés. Hadd idézzek itt egy nekem különösen tetsző részt, amely nagy igazságot rejt: "...maga a lefekvés nem öncél, hanem a teljes átadottságnak a kifejeződése, tehát a házasság előtt, azaz a ki nem mondott, és örökérvényűvé tett teljes egymásnakadottság kimondása és ezáltal megvalósítása nélkül értelmét veszti. Másszóval oda vezet, amit a házasság válságának nevezhetünk."

A blog nagyon sokat foglalkozik egyébként a szexualitás keresztény hátterével, ok-okozati összefüggéseivel, nyíltan és őszintén beszélnek a témáról. Ajánlom minden olyan látogatónak, akit érdekelnek a "miért"-ek is, és aki szeretné ezt a területet rendbe rakni az életében. Azoknak is ajánlom, akik nem különösebben hisznek, de szeretnék megtudni végre, mi keresztények miért gondolkodunk ilyen "konzervatív" módon.

Feleségemmel mi sajnos nem vártuk meg a házasság kezdetét, és bizony nem is élhettünk meg minden olyan csodát, amit a Biblia ezzel kapcsolatban ígér. Bár boldogok vagyunk, és ezen a területen is már teljes életet tudunk élni, én személy szerint megbántam, hogy ilyen türelmetlen voltam. Sok mindenről lemaradtam...

Felkerültünk egy pornóoldalra...

Az utóbbi napokban talán észrevettétek, hogy jelentősen megnőtt az oldal látogatottsága. Először nem tudtam ennek okát, de nyomoztam egy kicsit, és kiderült, hogy egy pornóval foglalkozó oldalnak köszönhető. Kicsit ironikusan hangzik, de az összefüggés könnyen látható már így utólag. Egészen egyszerűen az említett pornós blogra egy fikázó szöveg került fel a blogomról egy linkkel, hogy hadd nevessenek együtt rajtunk. Ha nem haragszotok én ezt az oldalt nem linkelem be, mert egyrészt undorítónak találom, másrészt nem akarok az ő szintjükre süllyedni.

Első felindultságomban egyébként nem tudtam ellenállni annak, hogy hozzászóljak az epés bejegyzéshez, de aztán úgy döntöttem, hogy túlteszem magam rajta. Ha jól belegondolok, valami tényleg elkezdődött itt, ha már ilyen komoly ellenállásba ütközünk, és ez jó! Bízom benne, hogy ugyanezt a munkát tudjuk folytatni, és sokak számára lehet ez az oldal iránymutatás egy jobb élethez. Kár, hogy a fent említett oldalon ennyi tévelygő van, és elszomorít, hogy akad közöttük még olyan is, aki Istenfélőnek meri nevezni magát. Senki nem tökéletes, lehet rosszul látni, tudunk tévedni, de hogy a valódi Isten és a pornó mindenféle konfliktus mellett ellegyen egymás mellett... Ez nem az az Isten, akit én ismerek, ilyen elméletekhez igazi vakság kell sajnos.

De még mielőtt ítélkezne bárki, szeretném jelezni, hogy most nem a másik csoport fikázása lesz a cél. Őszintén hiszek abban, hogy még közöttük is van olyan, aki rá fog döbbenni, mennyire félresiklott az élete. És ha ekkor Isten felé fordul, keresni kezdi őt, akkor elkezdődhet valami, aminek a végén megtalálja a az útját és a boldogságot.

Őszintén mindenkinek ezt kívánom!

Gépház üzen - változás

Sajnos kénytelen voltam a megjegyzések írásához való jogot korlátozni, mert kaptam néhány értelmetlen, csak iróniára törekvő hozzászólást. Ez a blog azért jött létre, hogy másoknak segítsen. Lehet egyet nem érteni, kritizálni, de a spamelést nem engedem.

Mégsem...

Sajnos kicsit szomorúan írok, mert szeretném hinni, hogy hamarosan eljön az az idő, hogy már készen állok. De nem, most még nem! Sajnos az anonim csoportról egyelőre le kellett mondanom, mivel üzenetet kaptam. Már feleségem is mondta korábban, hogy nem lehet csak úgy kiállni és prédikálni, ahhoz kenet kell. Én mégis erőltettem ezt a dolgot, el akartam indítani ezt a csoportot, hogy másoknak segíthessek. De amint elindult, mindjárt kaptam a következő üzenetet: a gyülekezetvezető is arról prédikált, hogy csak olyan ember próbáljon másokat tanítani, akinek arra kenete van. Mivel nem hiszek a véletlenekben, most már biztos vagyok benne, hogy ez nekem szólt. Úgyhogy a csoport egyelőre nem indul el...