Keresek olyan keresztényeket, akik valamilyen úton módon kapcsolatba kerültek a problémával. A célom, hogy egy rövid, írásos interjú keretében elmondd, mik a tapasztalataid. Hidd el, hogy ezzel rengeteget segítesz másoknak, és hozzájárulsz Isten munkájához. A kérdőíveket az alábbi linkek segítségével tudod elérni:
(A dokumentumot a File - Download original menüponttal tudod elmenteni. A kitöltött válaszokat küld el kérlek a saulus.pal@gmail.com e-mail címre. Köszönöm!)
Akiknek sikerült leszokni
Függők vallomásai
12-13 év óta
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
13-14 évesen a (nem keresztény) barátommal együtt utcán megtalált pornó újságok és később a videók hatására jött létre a maszturbáció függősége. Könnyen manipulálható voltam és sok mindenben barátom kedve érdekében sok minden undorító dolgot megtettem. Sajnos a maszturbáción kívül is. De tudom és ki is hangsúlyozom, hogy ez nem ment fel semmiféle felelősség alól. Később sajnos rátaláltam a vallási közösségemből egy szintén függőségben élő fiúra. Ez a találkozás a 14-15 éves korban sajnos szintén nagyon rossz irányba vitt mindkettőnket. Mert nem segítségek voltunk egymásnak. Hanem a vágy, ha egyikünkben megjelent csábítottuk a másikunkat a közös undorító dolgok elkövetésére. Így a függőség szövevényes hálójának szövésére sikeredett az egész. Ez több éven keresztül ment és a függőségemet a 2 perverz kapcsolat párhuzamosan fűtötte. A nem keresztény barátommal a kapcsolatom közben megszakadt a más városban végzett tanulmányok és a más társaságokba járás miatt.
Vallásomban felnőtt keresztség van. 17 évesen szerettem volna megtérni bűneimből és közeledni Istenhez. Vágytam a függőségtől való szabadságra és a bűneim terhe miatt, Isten kegyelmére. A felvételemet ez nagyon hátráltatta, hiszen éreztem, hogy nem vagyok tiszta és így nem kérhettem. De a szabaduláshoz évek kellettek. A másik „bűntársam” is a keresztény nevelésben tudta, hogy mindezek bűnös dolgok, de ő sem tudott szabadulni. Mikor megtudta, hogy igazán törekszek a tisztaságra és a vallásomba való felvételre, akkor igyekezett a kapcsolatot megszüntetni vagy csökkenteni, mert ő is felelősséget érzett a haladásommal kapcsolatban. Persze igazából tudtuk, hogy a közös undorító dolgokhoz mindkettőnk akarata kellett. Őt a homoszexualitás miatti nagyobb bűntudat és családi rendezetlen körülményei nagyon elvették hitét. Abban, hogy Isten megszabadíthatja függőségéből. Nem jár a közösségbe és családjától elköltözött, de nem lelt nyugalomra és viaskodik. Szerencsére nekem a homoszexualitás - a 2 férfi perverz kapcsolata ellenére - nem volt kísértés. Csak akkoriban ők voltak azok, akikkel a testi bűnös vágyakat kielégíthettem és persze közben magammal is rendszeresen.
Mindezek közt egy 10-en éves lányt próbáltam megkörnyékezni. Az ő puszta meztelen testének látványa és 1-2 érintésnél több nem lehetett szerencsére az ő gátlása miatt és ez is 2 alkalom után megszűnt. De sajnos az internet mindig elérhető volt a vágyak feltöréséhez, fokozásához.
Néhány évre rá a sok ima meghallgatásra lelt és úgy 21 évesen megszabadultam. Nem tudtam mondani semmi olyan új eszközt vagy módszert, amit eddig nem. De tudtam uralkodni indulataimon.
Kértem felvételem a gyülekezetbe és kegyelmet kaptam Istentől. Nagyon boldog állapot volt. A feledés tengerébe vettet bűnök eltűntek hátamról és szabad voltam, persze a kísértés nem tűnt el.
Fél évre rá sajnos visszarántott a Sátán a korábbi állapotba. Teljes mélyrepülés. A „végleg elvesztem” gondolatából csak idősebb lelki tanítóm szabadított ki. Az ő segítségével megoldottam, hogy minden a közösségben végzett szolgálatomat szüneteltethessem. Mivel aktív fiatalként rengeteg ifjúsági programban szervezkedtem, motivátor voltam (közös éneklések, ima…stb). Így utólag ez nagyon rossz döntés volt, de másik oldalról számomra ennek volt pozitívuma is.
És most 1-2 év után, ismét megőrösödött a kontrol a függőségem felett. De a váratlan szabadság igazi alázatra késztet, hogy ne képzeljem, hogy magam erejéből, emberi okoskodással tudtam elérni. Hanem az Ő erejéből, persze eszközök segítségével.
Vallásomban felnőtt keresztség van. 17 évesen szerettem volna megtérni bűneimből és közeledni Istenhez. Vágytam a függőségtől való szabadságra és a bűneim terhe miatt, Isten kegyelmére. A felvételemet ez nagyon hátráltatta, hiszen éreztem, hogy nem vagyok tiszta és így nem kérhettem. De a szabaduláshoz évek kellettek. A másik „bűntársam” is a keresztény nevelésben tudta, hogy mindezek bűnös dolgok, de ő sem tudott szabadulni. Mikor megtudta, hogy igazán törekszek a tisztaságra és a vallásomba való felvételre, akkor igyekezett a kapcsolatot megszüntetni vagy csökkenteni, mert ő is felelősséget érzett a haladásommal kapcsolatban. Persze igazából tudtuk, hogy a közös undorító dolgokhoz mindkettőnk akarata kellett. Őt a homoszexualitás miatti nagyobb bűntudat és családi rendezetlen körülményei nagyon elvették hitét. Abban, hogy Isten megszabadíthatja függőségéből. Nem jár a közösségbe és családjától elköltözött, de nem lelt nyugalomra és viaskodik. Szerencsére nekem a homoszexualitás - a 2 férfi perverz kapcsolata ellenére - nem volt kísértés. Csak akkoriban ők voltak azok, akikkel a testi bűnös vágyakat kielégíthettem és persze közben magammal is rendszeresen.
Mindezek közt egy 10-en éves lányt próbáltam megkörnyékezni. Az ő puszta meztelen testének látványa és 1-2 érintésnél több nem lehetett szerencsére az ő gátlása miatt és ez is 2 alkalom után megszűnt. De sajnos az internet mindig elérhető volt a vágyak feltöréséhez, fokozásához.
Néhány évre rá a sok ima meghallgatásra lelt és úgy 21 évesen megszabadultam. Nem tudtam mondani semmi olyan új eszközt vagy módszert, amit eddig nem. De tudtam uralkodni indulataimon.
Kértem felvételem a gyülekezetbe és kegyelmet kaptam Istentől. Nagyon boldog állapot volt. A feledés tengerébe vettet bűnök eltűntek hátamról és szabad voltam, persze a kísértés nem tűnt el.
Fél évre rá sajnos visszarántott a Sátán a korábbi állapotba. Teljes mélyrepülés. A „végleg elvesztem” gondolatából csak idősebb lelki tanítóm szabadított ki. Az ő segítségével megoldottam, hogy minden a közösségben végzett szolgálatomat szüneteltethessem. Mivel aktív fiatalként rengeteg ifjúsági programban szervezkedtem, motivátor voltam (közös éneklések, ima…stb). Így utólag ez nagyon rossz döntés volt, de másik oldalról számomra ennek volt pozitívuma is.
És most 1-2 év után, ismét megőrösödött a kontrol a függőségem felett. De a váratlan szabadság igazi alázatra késztet, hogy ne képzeljem, hogy magam erejéből, emberi okoskodással tudtam elérni. Hanem az Ő erejéből, persze eszközök segítségével.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
A tabunak kezelt téma ellenére sok tanító, vezető tudja a vallási közösségemben (hiszem nálatok is) ezt a fiatalok közt megjelenő küzdelmet, rabságot. Ki átélte, ki segítségkéréskor találkozott vele. Én nehezen is, de megosztottam megbízható tanítókkal. Megdöbbentem, hogy mennyire tudnak segíteni és nem néznek rám ezután sem másképp(negatív értelemben). De mint egy sebet, hogy ne fertőződjön el, befedik. Úgy kell kezelni szerintem ezt a dolgot is. Persze a diszkréció nem jelenti a tabuságot, de talán ha nem emlegetik a fiatalok társaságában nyíltan, nem terjed nagyon. Csak éreztetni és érezni kell, hogy a tanítók segítségünkre vannak és nem ítélkezni akarnak.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: Iskolai, vallási közösségben negatív önértékelést, gátlást. Eredménytelen tanulmányokat. Felelősség hárítását. Igazi örömöket nem éltem át, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy ilyen szívvel örüljek.
Környezetednek: Nem tudtak róla. Csak nagyon hiányolták az aktivitásom és hiányzott nekik is a közösség építő segítség.
Környezetednek: Nem tudtak róla. Csak nagyon hiányolták az aktivitásom és hiányzott nekik is a közösség építő segítség.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Nagyon sokat imádkoztam!!!!
Segítséget kértem a környezetemtől(tanítók) a nehezebb időszakokban, hogy ne adjam fel a harcot.
Nyitni próbáltam az emberek felé, hogy egyedül lét ne nagyon alakuljon ki. Igyekeztem társasági életet élni.
Segítséget kértem a környezetemtől(tanítók) a nehezebb időszakokban, hogy ne adjam fel a harcot.
Nyitni próbáltam az emberek felé, hogy egyedül lét ne nagyon alakuljon ki. Igyekeztem társasági életet élni.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A tanácsok mellett megértést és lelki támaszt kaptam tőlük.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Kegyetlen hullámvölgyek voltak. Önmarcangolás, depresszió közeli állapotok, a szabadulás kilátástalansága, magány, önsajnáltatás.
„Környezetem vegye észre és mégse vegye észre a küzdelmemet” vívódás, „én és a problémám nem érdekel senkit (magamban)”, „bocs, de nem mondhatom el mi bánt(társaimnak)”, „nem vagyok jó semmire”.
Aztán a remény: „egy támogató környezet vesz körül, akik szeretnek és várják a felépülésed”, „szeretnék, ha visszajönnél és aktívan segítenél és tevékenykednél”
„Környezetem vegye észre és mégse vegye észre a küzdelmemet” vívódás, „én és a problémám nem érdekel senkit (magamban)”, „bocs, de nem mondhatom el mi bánt(társaimnak)”, „nem vagyok jó semmire”.
Aztán a remény: „egy támogató környezet vesz körül, akik szeretnek és várják a felépülésed”, „szeretnék, ha visszajönnél és aktívan segítenél és tevékenykednél”
Most hogy érzed, van kiút?
Van, de lehet, hogy erre éveket kell küzdelmekkel eltölteni.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
A sok ima. És kérés, hogy adjon olyan eszközt, amely szabadulást hozhat.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Nemkértem
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Pszichológus és coach segítségét kértem. Az önismeretemet sokat fejleszthettem, így környezetemet is tudom támogatni (ebben is és sok más lelki segély szolgálatban). Abban is segítettek, hogy a küzdelmek ellenére a társaságban ne érezzek, akkora kisebb rendűséget és ne engedjem kihasználni magam.
Dániel beszámolója (16)
kb. olyan 4-5 éve
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Az osztálytársaim körében nagyon népszerű kezdett lenni szex utáni vágyódás, és a beszélgetésekben is a lányok kinézetéről diskuráltunk (ahogy ez lenni szokott szerintem a serdülőkor elején). Néhányszor megmutattak nekem is meztelen nőkről képeket vagy videókat, ami ellen az elején hevesen tiltakoztam, de amikor én is belekerültem a serdülőkorba érdekelni es izgatni kezdett pornó és az önkielégítés, mert ez is téma volt a baráti koromben. Mivel nagyon nagy késztetést és kíváncsiságot ereztem az önkielégítésre en is elkezdtem es nagyon tetszett is. Ezután az izgalom növelése érdekében pornót is elkezdtem nézni,és ez szintén tetszett, de legbelül ereztem mivel kiskoromtól keresztény vagyok, hogy ez rossz mivel a szüleim nagyon tiltottak az ilyesfajta képektől es videóktól. Azóta felfedeztem, hogy ez bűn. Sok módszert kipróbáltam már, de semmi sem segített.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
3 embernek is elmondtam (anyumnak,es két barátomnak), mind a 3 keresztény volt. Meghalgattak, együttereztek, meglepődtek.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: Nem tudok egy szebb, vagy esetleg kirívóbb ruhában levő nőre nőként tekinteni, egyfolytából fantáziálok róluk. Mindig az önkielégítésre és a pornófilmekre gondolok….nemtudom elvonni a figyelmem ezekről, mivel egy nap akár 2-3szor is végzek önkielég. 2 hét volt a legtöbb amit kibírtam nélküle.
Környezetednek: Nemtudom, szerintem semmilyet.
Környezetednek: Nemtudom, szerintem semmilyet.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Megtértem, befogadtam Jézust a szívembe, elkezdtem tanulmányozni az igét és imádkozni, de nem változtatott a helyzeten, de az alláspontomat a pornóval és az önkielégítéssel szemben viszont igen. Most már elhittem hogy ez mind bűn, de amikor rám jön a kísértés elkezdek kételkedni és kezdődik minden előlről.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Az egyik barátom megígérte hogy imádkozik értem, ezen kívül a pornóoldalak elleni program letöltését javasolták.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Folyamatosan egy ördögi körben vagyok: Kisértés----Pornó---Önkielégítés---Megbánás……..és kezdődik előlről…
Most hogy érzed, van kiút?
Hiszem hogy van. De valójában olyan régóta próbálkozok kilépni ebből az ördögi körből, hogy már kételkedem.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Kértem, de bevallom akkor volt a legnagyobb kísértés amikor kértem a szabadulást a függőségből. Hogy gyógyítson meg mert én ezt a saját erőmből nem tudnám megtenni
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Nemkértem
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Amióta befogadtam Jézust a szívembe már felismertem hogy ez bűn, tudom hogy meg tud szabadítani, csak még nem jött el az ideje……Viszont sokkal rosszabb ilyenkor, mert mikor visszaesek tudom hogy vétkeztem, és ez már így meg kb. egy éve
Csilla beszámolója (35)
Milyen jellegű hozzátartozója vagy a pornófüggő ismerősödnek? - Házastárs
Keresztények vagytok?
Én: Igen
Keresztények vagytok?
Én: Igen
Ismerősöm: Igen
Milyen nemű a pornófüggő ismerősöd? - férfi
Még mindig függő? - Igen
Hogyan tudtad meg, hogy gondjai vannak?
Milyen nemű a pornófüggő ismerősöd? - férfi
Még mindig függő? - Igen
Hogyan tudtad meg, hogy gondjai vannak?
Időnként elkaptam, ahogy az interneten ezeket nézegeti, volt az is, hogy elmondta, vagy véletlenül elszólta magát.
Mit éreztél, amikor kiderült az igazság?
Nagyon szomorú voltam. Azt hittem, hogy házasság után az ember nem vágyik ilyenekre, hisz ott a felesége, akivel annyiszor fekszik le, ahányszor csak akar. És mindezt bűntudat nélkül megteheti.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség nektek?
Neked: Nagyon megalázó volt, hogy másokhoz hasonlít, hogy akkor most igy csináljam, vagy úgy, ahogy éppen látta azokon, akik ezt csinálták. Előtte sosem cikizett a súlyom miatt (kicsit molett vagyok), aztán utána egyfolytában szekált ezzel, napi szinten többször is. Olvastam a pornó elégedetlenséget szül az illetőben a társa iránt. Elment a kedvem az együttlétektől, mert láttam, hogy máshol jár az esze. Ha néha rávettem, akkor látszott rajta, hogy unja, inkább mást csinálna. Ásítozott közben, teljesen passzív. Előjátékról már lövése sincs, csak ahogy láthatta a filmeken durr bele.
Ha meg éppen meg tudta állni, hogy ne nézegessen ilyen dolgokat, akkor meg a facebook-on ismerkedett, amit ő evangélizálásnak hívott. Persze beszélt Istenről nekik, közben meg hazajött munkából és itthon csevegett velük, én meg a baba nem is voltunk az első helyen.
Ha meg éppen meg tudta állni, hogy ne nézegessen ilyen dolgokat, akkor meg a facebook-on ismerkedett, amit ő evangélizálásnak hívott. Persze beszélt Istenről nekik, közben meg hazajött munkából és itthon csevegett velük, én meg a baba nem is voltunk az első helyen.
A függő ismerősnek: Elment a kedve a valós dolgoktól.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Először csak próbáltam vele beszélni, hogy ez bűn, házasságtörés, hogy nincs nagyobb kísértés, mint amit eltudnánk hordozni, stb.. Imádkoztam érte sokat. Meg persze, amikor már láttam, hogy a szép szó nem számít, akkor veszekedtem is vele.
Ő mit tett, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Akart tenni, de aztán megint megtalálta ezeket az oldalakat.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan éltétek meg ezeket?
Nehezen éltük meg. Ő elégedetlen lett velem, válni akart. Aztán már én is. Utána megbeszéltük, hogy nem válunk, de akkor sem jó ez így.
Most hogy érzed, van kiút?
Most hogy érzed, van kiút?
Van, de ahhoz az ő akaratereje is kell. Nem elég csak imádkozni, hogy Isten szabadítson meg, ha jön a kísértés, akkor egyszerűen ki kell kapcsolni a gépet. Pl a Tűzálló filmben nagyon jó volt ez a jelenet, a srác fogta és kidobta a gépet. Na, ő küzdött, ő komolyan vette a változást.
Kértétek Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Igen, imában. Más testvéreket is kértünk imádkozzanak értünk.
Kértetek más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Én szerettem volna, de a párom nem akart. Válóháló programra is jelentkeztem, ezt kértem szülinapi ajándékba, és mégsem csinálta meg velem.
Hogy áll most a helyzet, hol tartotok?
Most nem tudok róla, hogy csinálna ilyet. Nem nyomozgatok utána, ő számol el ezzel Istennek. A szexuális életünk még mindig nem olyan, mint kellene. Most facebook őrület van, ott lóg órákat és sok esetben én csak utána jövök.
FedőnevemFazék beszámolója (26)
A kényszeres szexuális cselekvés az önkielégítéssel kezdődött nálam 16 éves koromtól. Azóta szélesedett a paletta, jelenleg 26 éves vagyok.
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Nem
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
16 éves voltam, teljesen spontán cselekvés volt, semmit nem gondolkodtam, csak úgy maszturbáltam egyet. Nem éreztem se jónak se rossznak, különös volt, meglepődtem inkább. Azután az önkielégítést rendszeresen végeztem, volt hogy napi többször is, ez már nem esett jól. Idegesített a kontrolálhatatlansága. Bár ekkor még nem éreztem bűnnek, teljesen természetesnek tűnt, mindenki beszélt róla a gimibe. Viccelődtünk vele, poénkudtunk a témával, számomra ez is társadalmunk mély lelki válságát tükrözi.
Szóval akkor tájt kezdtek egyre jobbak lenni a gépek, gyorsabb a net, számtek órákon pornó képeket nézegettünk, majd otthon is, volt hogy órákat a gép előtt ültem és maszturbáltam. Ez teljesen az életem részévé vált, volt hogy hetekig nem, vagy nem olyan intenzitással csináltam, de volt hogy nagyon rám jött. Nem tartottam bűnnek, kicsit szégyenkeztem miatta, de arra következtetésre jutottam ez így természetes, és egy beteg társadalomban ez igaz is. Voltak barátnőim is, de velük sem szeretet kapcsolat volt, ekkor még nem szexeltem.
Majd jött az egyetem, ahol még jobban elmélyült a pornózás. Amikor nőket kerestem buliba, vagy bárhol, csak a testüket néztem, esetleg a személyiségüket, de csak is azért, hogy tudnának még több önző örömet okozni. Így jöttem össze az első lánnyal akivel le is feküdtem, csak a szex miatt, és azért szakítottam vele mert elkezdtem komolyabban kötődni hozzá. Szóval az egyetem első 2 éve, számomra egy mélyrepülés volt.
’Itt tennék egy kis kitérőt és szeretnék beszélni a nők szerepéről ebben az egészben. Ekkoriban jártam több keresztény ifibe, babtista, katolikus, református. A keresztény lányokhoz tudtam barátként közeledni, jókat beszélgetni velük, mert ők nem sugározták magukból azt, hogy „ a tiéd akarok lenni”, szóval nem voltak kihívóak vagy ledérek, nem csábítgattak, ettől függetlenül abszolút nőiesek voltak, de nem kínoztak ezzel. Míg úgy általában a fiatal nők 90 százaléka, birtokolva szeretne lenni és ezt sugározza magából. Egyáltalán nem hibáztatom a fiatal lányokat ezért, ez is csak egy kortünet, hisz a tv, a plakátok, a filmek, mind ezt a torz nemiséget ülteti a fiatalok fejébe, hogy legyek szexi, legyen jó a testem, kívánjanak a pasik, és csak is ez a legfontosabb. Az egészséges testi vonzalomnak helyet adok, de nem ennek a felfokozott hedonizmusnak. Tehát külön köszönet a keresztény lányoknak, hogy tarják magukat. (Sajnos nekik is csak kisebb hányadukra igaz.) Témába vág, bár nem szorosan az én küzdelmeimhez.’
Ezután kimentem ösztöndíjjal tanulni külföldre, és itt jött egy fellélegzés, megszabadultam egy időre a pornózástól, sok káros szokásom elmaradt, rendszeresen olvastam az evangéliumot, alaposan, lassan, naponta csak egy igét. Úgy éreztem nagyon közel kerültem istenhez, őszintén szerzetes akartam lenni, legalábbis nagyon tiszta életet élni, elvonulni, remete lenni. Ami bármilyen hihetetlen, de csak egy újabb csábítás volt, és ma már látom csak arra volt jó hogy még mélyebbre lökjön. Hiszen nem kell jobbnak lenni, mint ami vagyok, aki jó az nem akar jó lenni, csak az és kész, kegyelemből.
Szóval egy fél év múlva visszatért a pornó, az önkielégítés sokkal erősebben. Ezután találkoztam azzal a lánnyal akit életem párjának éreztem, és ő még jobban feltüzelte bennem a sárkányt. Különös, oly sokszor hittem, hogy a nemi vágyaim az irányításom alatt vannak, pedig csak kicsit elaludt az a démon, hogy utána még éhesebben és vadabban törjön rám.
Egy folyami luxus hajón dolgoztam amikor újra támadt. Azt kell tudni ezekről a hajókról, hogy a pénzen, a szexen, meg a pénzen kívül, esetleg még a pénz, semmi más nincs. Ez az isten, minden öröm forrása. Szóval egy ilyen közegben ahol mindenki mindenkivel lefeküdt, teljesen hétköznapi téma volt a prostituáltakhoz járás is.
És itt kinyitottam egy újabb kaput, ahol bejött az igazi fenevad. A hajón keresett pénzem nagy részét, örömlányokra költöttem. Otthon is folytattam az új szenvedélyem, az internet tökéletes anonimitást biztosít ez esetben is mind két félnek.
Számomra a legszomorúbb, hogy örökös isten keresésben vagyok, néha tapinthatóan közel érzem magamhoz Jézust és ami az Ő életéből árad. És ez mellett követtem és követem el azokat a bűnöket, amik nagyon mély sebeket ejtenek a lelkemben.
Szóval akkor tájt kezdtek egyre jobbak lenni a gépek, gyorsabb a net, számtek órákon pornó képeket nézegettünk, majd otthon is, volt hogy órákat a gép előtt ültem és maszturbáltam. Ez teljesen az életem részévé vált, volt hogy hetekig nem, vagy nem olyan intenzitással csináltam, de volt hogy nagyon rám jött. Nem tartottam bűnnek, kicsit szégyenkeztem miatta, de arra következtetésre jutottam ez így természetes, és egy beteg társadalomban ez igaz is. Voltak barátnőim is, de velük sem szeretet kapcsolat volt, ekkor még nem szexeltem.
Majd jött az egyetem, ahol még jobban elmélyült a pornózás. Amikor nőket kerestem buliba, vagy bárhol, csak a testüket néztem, esetleg a személyiségüket, de csak is azért, hogy tudnának még több önző örömet okozni. Így jöttem össze az első lánnyal akivel le is feküdtem, csak a szex miatt, és azért szakítottam vele mert elkezdtem komolyabban kötődni hozzá. Szóval az egyetem első 2 éve, számomra egy mélyrepülés volt.
’Itt tennék egy kis kitérőt és szeretnék beszélni a nők szerepéről ebben az egészben. Ekkoriban jártam több keresztény ifibe, babtista, katolikus, református. A keresztény lányokhoz tudtam barátként közeledni, jókat beszélgetni velük, mert ők nem sugározták magukból azt, hogy „ a tiéd akarok lenni”, szóval nem voltak kihívóak vagy ledérek, nem csábítgattak, ettől függetlenül abszolút nőiesek voltak, de nem kínoztak ezzel. Míg úgy általában a fiatal nők 90 százaléka, birtokolva szeretne lenni és ezt sugározza magából. Egyáltalán nem hibáztatom a fiatal lányokat ezért, ez is csak egy kortünet, hisz a tv, a plakátok, a filmek, mind ezt a torz nemiséget ülteti a fiatalok fejébe, hogy legyek szexi, legyen jó a testem, kívánjanak a pasik, és csak is ez a legfontosabb. Az egészséges testi vonzalomnak helyet adok, de nem ennek a felfokozott hedonizmusnak. Tehát külön köszönet a keresztény lányoknak, hogy tarják magukat. (Sajnos nekik is csak kisebb hányadukra igaz.) Témába vág, bár nem szorosan az én küzdelmeimhez.’
Ezután kimentem ösztöndíjjal tanulni külföldre, és itt jött egy fellélegzés, megszabadultam egy időre a pornózástól, sok káros szokásom elmaradt, rendszeresen olvastam az evangéliumot, alaposan, lassan, naponta csak egy igét. Úgy éreztem nagyon közel kerültem istenhez, őszintén szerzetes akartam lenni, legalábbis nagyon tiszta életet élni, elvonulni, remete lenni. Ami bármilyen hihetetlen, de csak egy újabb csábítás volt, és ma már látom csak arra volt jó hogy még mélyebbre lökjön. Hiszen nem kell jobbnak lenni, mint ami vagyok, aki jó az nem akar jó lenni, csak az és kész, kegyelemből.
Szóval egy fél év múlva visszatért a pornó, az önkielégítés sokkal erősebben. Ezután találkoztam azzal a lánnyal akit életem párjának éreztem, és ő még jobban feltüzelte bennem a sárkányt. Különös, oly sokszor hittem, hogy a nemi vágyaim az irányításom alatt vannak, pedig csak kicsit elaludt az a démon, hogy utána még éhesebben és vadabban törjön rám.
Egy folyami luxus hajón dolgoztam amikor újra támadt. Azt kell tudni ezekről a hajókról, hogy a pénzen, a szexen, meg a pénzen kívül, esetleg még a pénz, semmi más nincs. Ez az isten, minden öröm forrása. Szóval egy ilyen közegben ahol mindenki mindenkivel lefeküdt, teljesen hétköznapi téma volt a prostituáltakhoz járás is.
És itt kinyitottam egy újabb kaput, ahol bejött az igazi fenevad. A hajón keresett pénzem nagy részét, örömlányokra költöttem. Otthon is folytattam az új szenvedélyem, az internet tökéletes anonimitást biztosít ez esetben is mind két félnek.
Számomra a legszomorúbb, hogy örökös isten keresésben vagyok, néha tapinthatóan közel érzem magamhoz Jézust és ami az Ő életéből árad. És ez mellett követtem és követem el azokat a bűnöket, amik nagyon mély sebeket ejtenek a lelkemben.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Úgy igyekeztem védekezni, hogy elmondtam azoknak az embereknek, akiket a legtöbbre tartok. Olyan barátaimnak, akik lelki életet élnek, hívők, nem vallásosak, és nem feltétlenül keresztények. Természetesen helytelenítették és sajnáltak. Ők támogatnak és imádkoznak értem, ez segített is, de mindig csak rövid időre, mert nagyon alattomosan férkőzik be a gondolataimba az árnyék.
Szüleimnek nem beszéltem róla. Az önkielégítésről és a pornónézésről tudnak, de számukra ez normális egy fiatal fiúnál, amolyan magánügy, ami nem asztal téma. Az örömlányokról nem tudnak, de valószínűleg haragosak lennének, hogy miért nem inkább barátnőre költöm azt a pénzt, vagy adom inkább nekik. Ami talán tünetkezelésre jó is, vagy ha levágnám a t...m, akkor fizikailag lennék képtelen elkövetni, de a probléma gyökerét nem oldja meg. Hiszen a bűnt az ember a szívében követi el. Úgy hiszem ezen csak az őszinte hit és szívből jövő megbánás segít. Felismerni, hogy saját, emberi erőből nem lehet megoldani, csak a kegyelem segíthet.
Szüleimnek nem beszéltem róla. Az önkielégítésről és a pornónézésről tudnak, de számukra ez normális egy fiatal fiúnál, amolyan magánügy, ami nem asztal téma. Az örömlányokról nem tudnak, de valószínűleg haragosak lennének, hogy miért nem inkább barátnőre költöm azt a pénzt, vagy adom inkább nekik. Ami talán tünetkezelésre jó is, vagy ha levágnám a t...m, akkor fizikailag lennék képtelen elkövetni, de a probléma gyökerét nem oldja meg. Hiszen a bűnt az ember a szívében követi el. Úgy hiszem ezen csak az őszinte hit és szívből jövő megbánás segít. Felismerni, hogy saját, emberi erőből nem lehet megoldani, csak a kegyelem segíthet.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Nem bízom magamban, sokszor azt hiszem már túl vagyok, nem voltam prostituáltnál másfél évig aztán, egyszer csak elkap és azon kapom magam hogy az út szélét nézem, hogy bárcsak meglátnék egy nőt, rá űl ez a beteges vágy a lelkemre, teljesen a hatalmába kerít, és keresek gyorsan netet, rákeresek lányokra és talán fél óra múlva fenn is vagyok valamelyik lakásán.
Környezetednek:
Mintha 2 énem lenne. Egy képmutató, aki játssza a jó embert és színlel, a másik pedig csak a bűnnek él. Akár hosszú hónapokig is elbújik a sötét, tényleg sem maszturbálás, sem pornó, fizetős szolgáltatás meg a legkevésbé. Talán még gondolatban sem vétkezem, és aztán puff újra ott van.
Nem bízom magamban, sokszor azt hiszem már túl vagyok, nem voltam prostituáltnál másfél évig aztán, egyszer csak elkap és azon kapom magam hogy az út szélét nézem, hogy bárcsak meglátnék egy nőt, rá űl ez a beteges vágy a lelkemre, teljesen a hatalmába kerít, és keresek gyorsan netet, rákeresek lányokra és talán fél óra múlva fenn is vagyok valamelyik lakásán.
Környezetednek:
Mintha 2 énem lenne. Egy képmutató, aki játssza a jó embert és színlel, a másik pedig csak a bűnnek él. Akár hosszú hónapokig is elbújik a sötét, tényleg sem maszturbálás, sem pornó, fizetős szolgáltatás meg a legkevésbé. Talán még gondolatban sem vétkezem, és aztán puff újra ott van.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Beszélgettem sokat olyan hívő keresztényekkel skypon, akik már túl vannak ezen. Sokat segített, de nem oldotta meg. Most éppen írok ide nektek. Néha megosztom olyan idegenekkel is akikben megbízom, hogy átérzik annak súlyát, hogy nekem ez komoly lelki probléma, nem csak egy hobbi.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Akiktől segítséget kértem, nagyon megértőek, de tényleges segítséget nem nyújthatnak.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
A legmodernebb fullextrás hullámvasút az életem:) A völgyben kétségbeejtő és nyomasztó, magány és elveszettség az élet útvesztőjében, a tetején pedig minden tiszta és világos, a cél pedig egyértelműen kivehető.
Most hogy érzed, van kiút?
VAN KIÚT! Ha 1000x csap is be a gonosz és milliószor is bukom el, akkor is van kiút és tiszta leszek.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Szüntelenül kérem isten segítségét, valószínűleg rosszul és nem őszinte megadással, nem tiszta szívből, mert ha így kértem volna, már szabadultnak kéne lennem.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Kértem volna segítséget szakemberektől is, akár lelki, akár pszichológiai irányultságú legyen. Jelenleg még nincs praxisa senkinek ezen a területen. Mintha nem olyan függőségként kezelnék, mint a kábítószert, a játékszenvedélyt, az alkoholt, vagy a számítógépes virtuális valótlanságok birodalmát.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Mikor rábukkantam erre az oldalra nagyon sokat segített, mások történetei, pedig tényleges gyakorlati segítséget nyújtottak. Például az, hogy bármilyen parázna, vagy csak bűnös gondolatot transzformáljak át, segítő tiszta gondolattá. Sokat segítene egy közösség, akik nap mint nap tartják bennem a fényt, ez nagyon fontos mert elég egy aprócska szikra és újra lángra lobban.
Figyelem a bűn természetét, jelentéktelennek állítja be magát, mintha még jóság is lenne, vagy legalábbis a világ legtermészetesebb dolga. A másodperc tört része alatt indul be és ha nem fülelem le időbe, tényleg elvisz a legvégsőkig, mivel már kitaposott ösvényen járkálhat a lelkemben, hála a sok buta döntésemnek.
Úgyhogy Te aki még csak a pornónál vagy csak az önkielégítésnél tartsz, sürgősen keresd a kiutat, mert az internet tálcán kínálja a válogatott nyalánkságait. Ez az elsőnek ártatlannak tűnő kis játék, egy nagyon mély verem. Ezek a dolgok mélyen beléd égnek, és rányomják a bélyeget minden érzelmi kapcsolatodra. Nem tudsz majd feltétel nélküli odaadással közeledni senkihez. Csak eszközt látsz majd mindenkiben, egy fogyasztói cikket, amit használsz és utána eldobsz. Talán erősnek hangzik, de ezek a dolgok láthatatlanul mennek végbe, ott mélyen benn, észre sem veszed. Pedig csak egy ártatlannak tűnő maszturbálással kezdődik, vagy egy meztelen fényképpel.
Figyelem a bűn természetét, jelentéktelennek állítja be magát, mintha még jóság is lenne, vagy legalábbis a világ legtermészetesebb dolga. A másodperc tört része alatt indul be és ha nem fülelem le időbe, tényleg elvisz a legvégsőkig, mivel már kitaposott ösvényen járkálhat a lelkemben, hála a sok buta döntésemnek.
Úgyhogy Te aki még csak a pornónál vagy csak az önkielégítésnél tartsz, sürgősen keresd a kiutat, mert az internet tálcán kínálja a válogatott nyalánkságait. Ez az elsőnek ártatlannak tűnő kis játék, egy nagyon mély verem. Ezek a dolgok mélyen beléd égnek, és rányomják a bélyeget minden érzelmi kapcsolatodra. Nem tudsz majd feltétel nélküli odaadással közeledni senkihez. Csak eszközt látsz majd mindenkiben, egy fogyasztói cikket, amit használsz és utána eldobsz. Talán erősnek hangzik, de ezek a dolgok láthatatlanul mennek végbe, ott mélyen benn, észre sem veszed. Pedig csak egy ártatlannak tűnő maszturbálással kezdődik, vagy egy meztelen fényképpel.
Egon beszámolója (27)
8-9 évig voltam
Még mindig függő vagy? - Nem
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Igazából nem emlékszem már rá,olyan 14-15 éves koromban kaptam egy dvd-n filmeket és voltak régi újságok is.....Azóta szinte mindennap néztem. Jó persze voltak időszakok amikor nem,de mondhatni,hogy 19 éves korom után vált igazán függőséggé.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Nem mondtam el senkinek,csak miután megszabadultam. Volt egy nagyon komoly betegségem,majdnem meghaltam ez körülbelül 8 hónapja volt. Utána úgy éreztem,hogy közelebb kell kerülnöm Istenhez,illetve Ő közeledett felém. Akiknek elmondtam, nagyon örültek,hogy megszabadultam.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: Eleinte jó volt,de mindig elvett egy kicsit a lelkemből....Igazából nem töltöttem órákat a gép előtt,de a végén elég messzire eljutottam,teljesen eltorzult a személyiségem. Önzővé váltam és még mindig az vagyok.
Környezetednek: A barátnőimen éltem ki azt amit a filmekben láttam,tehát kihasználtam a testüket.
Környezetednek: A barátnőimen éltem ki azt amit a filmekben láttam,tehát kihasználtam a testüket.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Imádkoztam Istenhez,hogy jöjjön az életembe és mutassa meg a vétkeimet,igazából a ti blogotok indított el a pornóból való leszokásban mert elolvastam a beszámolókat és elrettentem.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Nem mondtam el ezt senkinek,sajnos engem nem zavart ez annyira. De miután leszoktam a Sátán elkezdett máshogy támadni és ebben segítettek barátok,lelkipásztor.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Most vagyok egy nagy hullámvölgyben,de a pornótól teljesen megundorodtam és persze magamtól is.
Most hogy érzed, van kiút?
A pornótól megszabadultam,de a Sátán örökké képekkel traktál,vádol,rágalmaz. Az utcán amikor lányokat láttam akkor is hasonló gondolataim voltak és kértem Istentől,hogy majd csak a feleségemre tudjak úgy nézni. Az önkielégítéssel is teljesen leálltam. Nem is tudtam lányokra úgy nézni ezután,furcsa is volt ,próbáltam de nem ment. Ezután elkezdett vádolni a Sátán azzal, hogy biztos homokos vagyok (vicces mert még puszit sem adok férfiaknak). Nagyon brutális mert ad mindenféle képet a fejembe meg minden undorítóságot és minden szóról a szex jut eszembe. Nagyon ravasz és kitartó! De Isten hatalmasabb nála! El akarja hitetni velem,hogy azok a saját gondolataim s hogy olyanná fogok válni,ezzel azt akarja sugallni ,hogy mennyire értéktelen vagyok és bűnös és mindig emlékeztet a múltbeli gonoszságaimra. De Krisztus vére tisztára tud mosni. Ha Isten nem szeretne és Jézus nem halt volna meg értem, én már öngyilkos lettem volna.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Imádkoztam, hogy mutassa meg mennyi bűnöm van és azért is,hogy át tudjam érezni,hogy Jézus mit tett értem. Ez olyan sikeres volt, hogy teljesen összetörtem. Az ima,a bibliában lévő ígéretek ,barátok és a remélhetőleg jövőbeni párom segített és imádkoznak értem,hogy megszabaduljak a képektől, vádlásoktól és hogy teljesen el tudjam fogadni Jézus Krisztust!Néha kétségbe esek,hogy vajon tényleg megbocsátott-e Isten,és hogy Jézus meghalt-e értem. De én nem szeretnék visszatérni a posványba. Istenhez imádkozom még ha nem is érzem őt közel magamhoz és reménykedem benne. Sosem érdemeltem meg a kegyelmet amit adott nekem,nagyon szeret engem Isten!
"Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát
- így szól az én Uram, az Úr -,
hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen." (Ezékiel 18:23)
"Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (Ján 8,32)
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
-
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
-
Ricsi (19)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Nos nem olyan régen kezdtem bele, körülbelül 3-4 éve, lassan kitapasztaltam a testem fejlődésével a különböző ingereket. Még alig 10-11 éves lehettem, amikor életemben először láttam pornófilmet. Éreztem a bizsergést lent, de akkor nem értettem és persze tetszett a látvány. Titokban mindig néztem és igen tetszett persze akkor még nem tudtam milyen rossz dolog ez. Miután nőttem, cseperedtem szexuálisan megvilágosodtam és megtudtam, hogy mit és hogyan a pornófüggés mellé társult a maszturbáció is. Sajnos a mai napig az vagyok, próbálok leszokni de nem könnyű. Sokszor elesek de mindig próbálok felállni.
Még mindig függő vagy? - Igen az vagyok! Ez egy ördögi kör amiből nehéz kijutni de persze nem lehetetlen csak elszántság és hit kérdése. Mennyire merem rábízni magam Istenre és mennyire hiszek benne?
Keresztény vagy? - Igen, keresztény és katolikus vallású vagyok.
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Még alig 10-11 éves lehettem, amikor életemben először láttam pornófilmet. Éreztem a bizsergést lent, de akkor nem értettem és persze tetszett a látvány. Titokban mindig néztem és igen tetszett persze akkor még nem tudtam milyen rossz dolog ez. Miután nőttem, cseperedtem szexuálisan megvilágosodtam és megtudtam, hogy mit és hogyan a pornófüggés mellé társult a maszturbáció is. Miután internet közelbe kerültem könnyen rátaláltam azokra a bizonyos oldalakra…Ilyenekkel szennyeztem meg az elmém és lelkem…
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Nos nem mondtam senkinek sem, persze Istennek feltártam amivel küszködök… Gyónáskor persze meggyónom de nem beszéltem meg a plébánossal konkrétan. Persze voltak kínos szituációk amikor "bűnözés" közben elkaptak (testvér,anyum) nos szégyenletes dolog volt… Kérdezték, hogy mit csinálok persze mindenki tudta de kellemetlen volt nagyon. Most már próbálok éretten viselkedni, de néha most is elesek.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Maga ez a pótcselekvés elvág Istentől, elszakítja azt a szálat ami vele összeköt. Sajnos rendszeres "bűnöző" vagyok így már függő is egyben. Erkölcsös srácnak ismernek engem, és ezáltal szégyellem magam ilyenkor amikor ilyet teszek. Vagy amikor heccelésből kérdik a haverok, hogy: Te szoktad…? Eddig bátran mondtam, hogy: Nem! De most nem akarok álszent lenni, hogy mások előtt szent és amikor egyedül vagyok bűnös és gyenge, hamis….Ez problémát okoz önismereti kérdésben…Változni akarok!!!
Környezetednek:
Környezetemnek nem okoz problémát esetleg ha kellemetlen helyzet áll elő pl: rajtakapnak
A haverok esetében viszont bonyolultabb mivel hívő vagyok és próbálok erkölcsös lenni de mégis "bűnözők" így nem fér össze a kettő. Meg kell szabadulnom a bűntől de nehéz mivel a barátok srácok és na pl: Hú..de jó csaj meglehetne…. vagy Azt a milyen jó feneke van..stb így ezáltal ha le is küzdöm a kísértést általuk mondott dolgok által megszennyeződöm.
Neked:
Maga ez a pótcselekvés elvág Istentől, elszakítja azt a szálat ami vele összeköt. Sajnos rendszeres "bűnöző" vagyok így már függő is egyben. Erkölcsös srácnak ismernek engem, és ezáltal szégyellem magam ilyenkor amikor ilyet teszek. Vagy amikor heccelésből kérdik a haverok, hogy: Te szoktad…? Eddig bátran mondtam, hogy: Nem! De most nem akarok álszent lenni, hogy mások előtt szent és amikor egyedül vagyok bűnös és gyenge, hamis….Ez problémát okoz önismereti kérdésben…Változni akarok!!!
Környezetednek:
Környezetemnek nem okoz problémát esetleg ha kellemetlen helyzet áll elő pl: rajtakapnak
A haverok esetében viszont bonyolultabb mivel hívő vagyok és próbálok erkölcsös lenni de mégis "bűnözők" így nem fér össze a kettő. Meg kell szabadulnom a bűntől de nehéz mivel a barátok srácok és na pl: Hú..de jó csaj meglehetne…. vagy Azt a milyen jó feneke van..stb így ezáltal ha le is küzdöm a kísértést általuk mondott dolgok által megszennyeződöm.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Először is most már rájöttem, hogy bűn és próbálom kerülni, ahogyan tudom de nem mindig sikerül. Gyakran imádkozom és kérem Istent, hogy segítsen. Elektronikus szinten pedig a gépre letöltöttem egy programot amely segítségével letiltottam az ilye tartalmú oldalakat. Elfoglalom magam, imádkozok, sportolok…stb Sokszor újra kezdtem a dolgot Isten segítségével. Nehéz de tudom, hogy úton haladok :)
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Nem, nem is kértem segítséget…
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Hát persze :) Vannak és voltak is de remélem a jövőben nem lesznek. Sokszor 1-2 hétig bírom a dolgot jól. De elhiszem néha magam pl: "Engem nem tud most már a Sátán/Ördög megmérgezni…" Ekkor jön, hogy megnézzek egy pornót mert ugye csak megnézzem, úgyis erős vagyok én magam s egyebek… Persze akkor nem veszem észre de a gonosz ott van bennem, megnéztem a pornót és jön tovább: "Látod nem történt semmi..Néz meg még egyet..!" és megnézek de már közben úgy magamhoz nyúlok és lassan-lassan eljutok odáig, hogy ismét megtettem…És persze akkor aztán rossz a kedvem és imádkozok Istenhez,hogy bocsásson meg nekem. Ilyenkor még azért is felállok, hogy megmutassam a Sátánnak, nem lesz könnyű az én lelkemet megszereznie. Hálát adok a Jó Istennek, hogy megtart engem hibáimmal és gyengeségeimmel együtt és megköszönöm irgalmát és szeretetét. És azt vettem észre, hogy ezekből az "esésekből" tudok tanulni mivel most már tudom, hogy következő kísértéskor mit tudok jobban tenni a gonosz ellen.
Most hogy érzed, van kiút?
Igen van kiút! De csak is Isten segítségével, mert az ember önmagát nem tudja megváltani csak is Isten! Vannak vallásos és ilyen jellegű könyveim (pl: Lázadó Angyalok - ajánlom a függőknek) ,próbálok többet foglalkozni Istennel, gyakran járok templomba és járulok Szentáldozáshoz mert ez is megerősít. Most is épp bűnös állapotban vagyok épp ma estem el… De felállok mert Isten ezt várja el tőlem, hálát adok az Úrnak, hogy megvilágosította a lelkem és eszem, hogy mit kell tennem de sajnos még is vissza esem. Ahogyan Pál Apostol mondja: "Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat.” (Róma levél 7:19) sajnos így vagyok vele, tudom, hogy rossz de mégis megteszem….De Istent választottam és tudom most gyenge vagyok és esendő mégis Isten felvértezz engem tisztasággal és bölcsességgel, hogy a múlt hibáiból tanulva a jövő kísértései ellen tudjak kiállni.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Igen, minden nap és minden cselekvésemben. De sajnos amikor bekapcsolom a gépem, hogy megnézzem az e-mailket és a híreket gyakran elfelejtem magam és rossz helyre tévedek és ilyenkor nem kell sok. De ha tudatosan Istent keresem és általa cselekszem elkerülöm az ilyen helyzeteket. Imádkozok és próbálok változni mindig. Ez egy olyan folyamat ami mindig tart, mindig törekszünk teljesebb és jobb emberek lenni :)
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Nem, esetleg ilyen és hasonló blogokat olvastam, hogy ki hogyan próbált erről a káros dologról leszokni.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Hát, hogy is kezdjem… Utólag most már Kicsit persze okosabb vagyok de lelkileg bánt, hogy ismét elestem..
Kicsit sz@r érzés, elnézést a kifejezésért
Úgy érzem csalódást okoztam Istennek, mert nem erre hívott meg! Hát gyakorló vissza eső vagyok….sajnos!
Néha elvesztem azt a lendületet amivel belevágtam és így megesik a baj…
Most megfogadtam, hogy 40 napig nem fogok magamhoz nyúlni és remélem Isten kegyelméből sikerül is.
Szeretnék leszokni erről, mert káros dolog és feladni az Istennel kialakított kapcsolatot pár röpke boldog múló percért nem érdemes..
Jól eset megosztani…
FreeKicsit sz@r érzés, elnézést a kifejezésért
Úgy érzem csalódást okoztam Istennek, mert nem erre hívott meg! Hát gyakorló vissza eső vagyok….sajnos!
Néha elvesztem azt a lendületet amivel belevágtam és így megesik a baj…
Most megfogadtam, hogy 40 napig nem fogok magamhoz nyúlni és remélem Isten kegyelméből sikerül is.
Szeretnék leszokni erről, mert káros dolog és feladni az Istennel kialakított kapcsolatot pár röpke boldog múló percért nem érdemes..
Jól eset megosztani…
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
14 éves koromban kezdődött, és egészen hihetetlen, hogy mennyire bele tud égni az emberbe, amit
először lát… Apám videókazettái között találtam ilyet, és ugye ekkor már elkezdtek dolgozni a hormonok,
emiatt egyszerre vonzott és taszított a dolog. Ennek ellenére elkezdtem nézni, és alattomos módon függővé
váltam. Ennek előzménye volt, hogy 13 évesen szexújságokat is találtam, és sajnos a pornó megfelelő alapot
biztosított a továbblépéshez… Majdnem 20 évig voltam függő, kisebb kihagyásokkal.
először lát… Apám videókazettái között találtam ilyet, és ugye ekkor már elkezdtek dolgozni a hormonok,
emiatt egyszerre vonzott és taszított a dolog. Ennek ellenére elkezdtem nézni, és alattomos módon függővé
váltam. Ennek előzménye volt, hogy 13 évesen szexújságokat is találtam, és sajnos a pornó megfelelő alapot
biztosított a továbblépéshez… Majdnem 20 évig voltam függő, kisebb kihagyásokkal.
Még mindig függő vagy? - Nem
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
A kíváncsiság és az ébredező nemi érdeklődés megtette a hatását, plusz amit az első pontban már
említettem. Ha jobban belegondolok, már 3-4 évesen láttam ilyen meztelen nős képeket/kártyanaptárakat még a 80-as évek első felében. Meg voltak ilyen falinaptárak a garázsban is később. Utána nem gondoltam ezzel egészen 13 éves koromig, de valószínű, hogy a rossz magok el lettek vetve már akkor. Miután rendszeresen néztem ezt a szemetet, 18 évesen elkezdtem maszturbálni is rá. A tanulmányaim miatt ezután elkerültem otthonról, és a lakótársamnak egész gyűjteménye volt pornófilmekből, így aztán tovább folytatódott a függőség.
említettem. Ha jobban belegondolok, már 3-4 évesen láttam ilyen meztelen nős képeket/kártyanaptárakat még a 80-as évek első felében. Meg voltak ilyen falinaptárak a garázsban is később. Utána nem gondoltam ezzel egészen 13 éves koromig, de valószínű, hogy a rossz magok el lettek vetve már akkor. Miután rendszeresen néztem ezt a szemetet, 18 évesen elkezdtem maszturbálni is rá. A tanulmányaim miatt ezután elkerültem otthonról, és a lakótársamnak egész gyűjteménye volt pornófilmekből, így aztán tovább folytatódott a függőség.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Egyedül Istennel osztottam meg a küzdelmeimet, de Neki mindent elmondtam. Igazából sosem derült ki,
mert rengeteg energiát fordítottam rá, hogy teljes titokban maradjon. Most már látom, hogy ez nem volt egy
bölcs döntés. Édesapámmal megoszthattam volna, mert elég jó kapcsolatban voltunk, de annyira meg voltam
kötözve, hogy erre sem került sor. Később a páromnak elmondtam, de nem a teljes igazságot.
mert rengeteg energiát fordítottam rá, hogy teljes titokban maradjon. Most már látom, hogy ez nem volt egy
bölcs döntés. Édesapámmal megoszthattam volna, mert elég jó kapcsolatban voltunk, de annyira meg voltam
kötözve, hogy erre sem került sor. Később a páromnak elmondtam, de nem a teljes igazságot.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Ez az egész teljesen megmérgezte a képzeletemet, gyakran csak ezeket a jeleneteket láttam magam előtt, ilyen képzelgésekben éltem. Az élvező nők látványa teljesen elvette az önuralmamat, és egyszerűen nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Úgy gondoltam, hogy jogom van hozzá, hogy ezt csináljam, hiszen ez nekem jár. Hétközben sokszor napi szinten néztem pornót, volt olyan, hogy két-három napig abbahagytam, de olyan erős volt a vágy, hogy újra visszatértem a régi kerékvágásba. Miután megtettem, mindig lelkiismeret furdalásom volt, gyűlöltem ezt, de a szívem mélyén tudtam, hogy ez valamilyen módon kapcsolatban van Istennel. Ugyan Ő nem kárhoztat, ez a saját szívem hangja volt, ami elítélt engem. Meg volt egy elkeseredettség, egyfajta nyomasztó jelenlét, bűntudat, ami rám telepedett ilyenkor (ezt természetesen az ördög hozta). Utólag nézve olyan volt, mintha egy sötét lepel borult volna rám. Imádkoztam, hogy Isten bocsásson meg, és utána azért megnyugodtam, de aztán kezdődött minden elölről. Itt azért hozzá kell tennem, hogy keményebb dolgokba nem mentem bele a pornóban, ilyen extrémitások sosem vonzottak, egyszerűen irtóztam tőlük. Szerintem ez is Isten kegyelme volt, hogy ez nem vehetett erőt rajtam. Plusz prostituáltakhoz sem jártam, mert a szívem mélyén éreztem, hogy ha ezt a gátat áttöröm, akkor végem van…Szintén hálát adok Neki azért, hogy a tanulmányaim rovására sem ment a dolog, mert azt nagyon komolyan vettem. Most már tudom, hogy a tétlenség nagyon „kellemes” táptalajt tud biztosítani a pornófüggőségnek, hiszen amikor nem volt órám, vagy egyéb dolgom, akkor ugye mivel üsse el az időt az ember… Ezek miatt párszor rossz dolgok történtek velem (ellopták a pénzemet, családi ellentétek stb.), amit nem értettem, de ezeknek az erőknek valójában én magam nyitottam meg az ajtót.
Környezetednek:
Igazából nem annyira tudatosult bennem akkor, hogy közvetlen családtagjaimat mennyire érinti a dolog. Utólag már látom, hogy sokszor ingerlékeny voltam velük, hiszen átadtam magam a testi kívánságoknak. Ezzel megnehezítettem a szüleim dolgát is. Énközpontú és önző voltam, a szeretet nem tudott kiteljesedni bennem később a feleségem/gyermekeim felé sem.
Neked:
Ez az egész teljesen megmérgezte a képzeletemet, gyakran csak ezeket a jeleneteket láttam magam előtt, ilyen képzelgésekben éltem. Az élvező nők látványa teljesen elvette az önuralmamat, és egyszerűen nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Úgy gondoltam, hogy jogom van hozzá, hogy ezt csináljam, hiszen ez nekem jár. Hétközben sokszor napi szinten néztem pornót, volt olyan, hogy két-három napig abbahagytam, de olyan erős volt a vágy, hogy újra visszatértem a régi kerékvágásba. Miután megtettem, mindig lelkiismeret furdalásom volt, gyűlöltem ezt, de a szívem mélyén tudtam, hogy ez valamilyen módon kapcsolatban van Istennel. Ugyan Ő nem kárhoztat, ez a saját szívem hangja volt, ami elítélt engem. Meg volt egy elkeseredettség, egyfajta nyomasztó jelenlét, bűntudat, ami rám telepedett ilyenkor (ezt természetesen az ördög hozta). Utólag nézve olyan volt, mintha egy sötét lepel borult volna rám. Imádkoztam, hogy Isten bocsásson meg, és utána azért megnyugodtam, de aztán kezdődött minden elölről. Itt azért hozzá kell tennem, hogy keményebb dolgokba nem mentem bele a pornóban, ilyen extrémitások sosem vonzottak, egyszerűen irtóztam tőlük. Szerintem ez is Isten kegyelme volt, hogy ez nem vehetett erőt rajtam. Plusz prostituáltakhoz sem jártam, mert a szívem mélyén éreztem, hogy ha ezt a gátat áttöröm, akkor végem van…Szintén hálát adok Neki azért, hogy a tanulmányaim rovására sem ment a dolog, mert azt nagyon komolyan vettem. Most már tudom, hogy a tétlenség nagyon „kellemes” táptalajt tud biztosítani a pornófüggőségnek, hiszen amikor nem volt órám, vagy egyéb dolgom, akkor ugye mivel üsse el az időt az ember… Ezek miatt párszor rossz dolgok történtek velem (ellopták a pénzemet, családi ellentétek stb.), amit nem értettem, de ezeknek az erőknek valójában én magam nyitottam meg az ajtót.
Környezetednek:
Igazából nem annyira tudatosult bennem akkor, hogy közvetlen családtagjaimat mennyire érinti a dolog. Utólag már látom, hogy sokszor ingerlékeny voltam velük, hiszen átadtam magam a testi kívánságoknak. Ezzel megnehezítettem a szüleim dolgát is. Énközpontú és önző voltam, a szeretet nem tudott kiteljesedni bennem később a feleségem/gyermekeim felé sem.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Eleinte persze próbáltam leszokni, hiszen tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok. Például naivan elterveztem, hogy egyre ritkábban csinálom, és végül teljesen szabad leszek… Sajnos csupán saját erőből ebből a függőségből nem lehet kijönni, ehhez szükséges Isten természetfeletti segítsége. Lásd még 12. pont! (3 kérdéssel később)
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Mivel nem is tudtak róla, így nem is történt semmi. Ha elmondom, a szüleim valószínűleg segítettek volna rajtam, hiszen szerettek, de egyszerűen nem tudtam elmondani, olyan kínos volt az egész. Később a feleségemnek említettem, hogy volt ilyen a múltban, de amikor visszaestem, azt már nem.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Bőven voltak… De sajnos már kezdtem hozzászokni, hogy erről úgysem tudok lemondani, ezzel egyszerűen együtt kell élnem…persze benyeltem a sátáni hazugságot. Biztosan Istentől jött az a dolog, hogy mindezek ellenére nem adtam fel. Édesapám halála után kezdtem igazán Istenhez fordulni, akkor eldöntöttem, hogy megszabadulok ettől a függőségtől. Szerettem volna családot is alapítani, és elkezdtem imádkozni az Úrhoz házastársért (több szerelmi csalódás után). Amikor megismerkedtem a későbbi feleségemmel, neki elmondtam (múlt időben), és nem örült neki, de elfogadta. Akkor megszűnt pár hónapra a dolog. Majd amikor veszekedtünk, vagy nézeteltérésünk volt, kihagyás volt a szexuális életünkben, ez eléggé elszomorított, és a pornó megint felajánlkozott, hogy majd megvigasztal…sajnos belementem az ördögi körbe ismét. Aztán volt, hogy sokat imádkoztam, és kb. 3-4 hétre úgy éreztem, szabad vagyok, de a függőség nem engedett a szorításából, ismét visszaestem. Annyiszor megfogadtam Neki, hogy most már soha többet nem teszek ilyet, de egyszerűen nem tudtam tartani magam a szavamhoz. Nem is csoda, hiszen olvastam, hogy a pornográfia erősebb függőséget alakít ki, mint a heroin… Nemcsak testi, de lelki függőséget is okoz, és ezer karommal csimpaszkodik az emberbe.
Most hogy érzed, van kiút?
-
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Persze, nem is volt más reményem. Kerestem igéket a Bibliából ide vonatkozóan, valamint a szenvedélybetegek imáját is napi gyakorisággal imádkoztam. Mivel a szavaink teremtő erővel bírnak, megvallottam, hogy szabad vagyok a kéjvágytól, az önkielégítéstől és a pornófüggőségtől. Igyekeztem úgy magamba építeni az Igét, hogy amikor jön a kísértés, akkor tudjak vele harcolni. Persze még ezután is sokszor elestem, mert amikor volt egy kisebb szünet, akkor ostoba módon elbíztam magam, hogy megy ez saját erőmből is… Amikor nappal ellen tudtam állni, akkor jöttek a korábban látott jelenetek éjszaka, mikor felébredtem. Iszonyatosan erős kísértésekben volt részem (azonnali, erős erekcióval), hihetetlen élesen láttam 5-10-15 évvel korábban látott jeleneteket is, és bizony sokszor elbuktam, de nem hagytam abba (elég kitartóvá tett az Úr, ha valamire ráveszem magam, a végsőkig kitartok).
Tudtam, hogy nem tudok megszabadulni addig, amíg szó szerint meg nem utálom az egész pornó témát. Ebben segített többek között Shelley Lubben weblapja, ahol olvastam volt (vagy megtért) pornósztárok történeteit, és ez egy kicsit felnyitotta a szememet, hogy milyen morbid, beteges és nyomorult is ez a világ…ami mellesleg oly csillogónak tűnik. Iszonyatos sztorikat olvastam, a végén szó szerint meggyűlöltem ezt az egész rohadt világot, ami megalázza és megsemmisíti a nőket, és emberi ronccsá teszi a nőket/férfiakat egyaránt! Sok nő gyermekkori bántalmazás/erőszak/hiányzó szülői szeretet miatt keveredik bele ebbe a szemétbe. A pornó egy óriási HAZUGSÁG… Ezek a színészek valójában emberi roncsok, akik csak a média felé mutatják, hogy mennyire élvezik, amit csinálnak, közben meg a pénzért eladják a lelküket az ördögnek, aki felhasználja őket, mint bábukat, hogy még több embert megpróbáljon tönkretenni. Ja, és arról nem szól a fáma, hogy mennyien meghalnak gyilkosság, nemi betegségek, rák, kábítószerek miatt vagy egyéb borzalmas véget ér az életük…sokan még a 30-35 (!) évet sem élik meg, mert ez az életmód gyorsított ütemben hajtja őket a fizikai és szellemi halál felé. És ha mondjuk meghal egy pornósztár, akkor kb. olyan, mintha egy döglött kutyát találnának az utcán, nincs is hírértéke, hiszen úgyis lesz másik jelentkező…A médiában persze csak az egyik oldal van bemutatva a közönségnek, hogy az átverés minél jobban hihető legyen. Az ördög kihasználja a hiányérzetünket, a lelki sebeinket és a vágyainkat, és a pornót mint egy „príma” helyettesítőt mutatja be, ami megoldás lehet a problémádra…A legtöbb ember önbecsapási képessége pedig határtalan (nem akarom mentegetni magam, mert én is ilyen voltam), és bedől a hazugságnak. A valóság az, hogy a pornó az ördög egyik utolsó, kétségbeesett próbálkozása ezekben a végső időkben, hogy ha lehet, elhitesse még a választottakat is… Tényleg úgy van, hogy sokszor azokat ejti rabul, akik életén Isten elhívása van, hogy még véletlenül se tudják beteljesíteni azt a sorsot, azt a rendeltetést, amit Isten szánt nekik. Plusz ne tudják megkapni azokat az áldásokat, amiket már Jézus Krisztus megszerzett nekik…
Egy keresztény filmet is néztem (A pokol angyala), amely ugyan a szellemidézésről (meg még sok másról is) szólt, de hasonló erők nyilvánulhatnak meg egy ilyen függőség esetén is. Ez olyan volt, mint egy jobbegyenes, bemutatta, hogy micsoda erők mozdulnak meg ilyenkor, és hogyan lehet ellenük harcolni, és mekkora jelentősége van az ember szabad akaratának, szavainak. Sokkal valóságosabbá tette a láthatatlan szellemi világot számomra.
Eljutottam arra a pontra, hogy nem akartam úgy odaállni az Úr elé, hogy egész életemet ilyen függőségben éltem le, és nem tudom beteljesíteni Isten akaratát az életemre nézve. Sokat segített Lester Sumrall: Kitörés a függőségekből c. könyve, ami részletesen bemutatja a függőség lélektanát, az ellenség taktikáit, amivel foglyul ejti az embereket. Elmélyedtem Kenneth Hagin: Győzedelmes gyülekezet c. könyvében is, ami kifejezetten az ellenség eredetéről, stratégiáiról szól, és a hatalmi pozíciónkról felette Krisztusban; részletes esettanulmányokat felvonultatva több évtizedes szolgálatából. Szintén ő írta a Hívők hatalma c. könyvet, ami szintén az ördög feletti hatalmunkról szól. Ha ismered az ellenséget, tudod, hogy harcolj ellene. Sok dicséretet, Istent imádó zenéket hallgattam, magyart/külföldit vegyesen, persze a heti gyülekezetbe járás/napi Bibliaolvasás/tanulmányozás mellett. Rendszeresen imádkoztam (nyelveken is), szóval Isten dolgaival vettem körbe magam. A gyülekezetben olyan szellemi tanításokat kaptam, ami szintén segített, hogy meg tudjak állni a kísértésekkel szemben. Olvastam az Eltökélt szívű férfiak c. könyvet is, ami leírja, hogy milyen komoly felelősségünk van nekünk, férfiaknak/apáknak a család szellemi vezetőjeként (nem zsarnokaként), milyen buktatókkal szembesülhetünk, és
igazából mire is hívott el minket Isten.
Tudjátok, nem tudtok megszabadulni valamitől, ha nem tudjátok helyettesíteni valami nagyobbal! És azt is tudtam, hogy minél több van bennem az Úrból, annál kevesebb hely jut az ellenségnek. Az egyik tanításban hallgattam, hogy a szellem a test ellen törekszik, és ha a lelkemet (érzelmeimet, akaratomat, gondolataimat) át tudom állítani Isten oldalára, akkor szellem és a lélek együtt le tudja győzni a testet, és uralmat tud gyakorolni felette. Ahogy egyre inkább a szellemi világra koncentráltam (hiszen itt kellett az igazi harcot vívni), az Úr hozott egy bizonyosságot, hogy több szellemi erősség is jelen van az életemben. A megtévesztés szelleme nyitotta meg az ajtót, mert olyan ellenállhatatlannak tüntette fel a megjelenő képeket/jeleneteket, hogy lehetőleg ne is tudjak ellenállni, hanem minél hamarabb tegyem meg, amit az ellenség akar. Ennek az az ismertetőjele, hogy hirtelen, nagy erővel jön. Aztán a kéjvágy szelleme, ami állandóan táplálta ezt a vágyat a testemben, valamint a pornográfia és az önkielégítés szelleme, ami ezekkel egybefonódva megpróbált rávenni, hogy azonnali kielégülésre törekedjek. Észrevettem, hogyha nem tud rávenni azonnal, főleg ha az Igét veszem a számra, és Jézus hatalmával parancsolok neki, akkor egyszerűen eltűnik a kísértés (azonban újra bepróbálkozik). Jézus is az Igével győzte le a sátánt, amikor megkísértette a pusztában, ezért tudom azt mondani, hogy működik a dolog! Ha az Igét imádkozod, Isten akaratát imádkozod, amiben benne van Isten teremtő ereje! A drága Szent Szellem, aki bennem lakozik, minden botlás után megvigasztalt, és nem hagyott magamra, ezt nem tudom eléggé megköszönni Neki! Tudjátok, Isten nem egy szigorú ítélőbíró, aki csak azt lesi, hogy mikor botlasz meg, és akkor jól fejedhez vághatja a dolgot… nem, Ő maga a Szeretet! És tudtam, hogy csakis Általa szabadulhatok meg, sehogy máshogy! És azt is tudtam, hogy ilyenkor kell csak igazán közel húzódni hozzá, hiszen senki más nem tud segíteni, csak Ő! Az igazság az, hogy amikor az Igét hittel kimondod, akkor minden alkalommal az ördög ereje egyre inkább gyengül az életed felett, hiszen a szellem kardját használod (persze, ezt megpróbálja letagadni, megpróbál megtéveszteni továbbra is). Nagyon fontos, hogy a szellemi fegyverzetet (Efézus 6:13-18) minden keresztény naponta magára öltse (azaz megvallja), hiszen ez segít ellenállni a kísértésnek, Jézus Krisztus drága, szent Vére pedig befedez, szent védelmet ad. Mindezek által egy személyes kapcsolatom alakult ki Istennel, és egyre inkább az Ő akaratába kerültem. Most már úgy élem az életemet, hogy az örökkévalóság lebeg a szemeim előtt, hiszen az a pár év, amit itt a Földön töltünk, csak szempillantásnyinak tűnik az örökkévalósághoz képest. Addig kell egy Igén időzni/gondolkodni, kérni Istent, hogy világosítsa meg, ameddig kijelentés jön a szívedbe, és 100 %-os bizonyossággal tudod, hogy ez az IGAZSÁG! Tényleg olyannak kell lenni, mint egy kisgyermek, elhinni, hogy amit Isten mond vagy megígér az Igéjében, az úgy is van és pont! Nincs többféle értelmezés meg egyebek…ilyen-olyan teológiai eszmefuttatások… Megvallottam még egy csomó Igét, például a Kolosse 1:13-at, hogy megszabadított engem a pornófüggőségtől (igen, múlt időben!) stb., és egy idő után ezek elkezdtek élni bennem, tudtam, éreztem a szívemben, hogy ezt a megváltási munkát Jézus Krisztus már elvégezte, de ennek meg kell nyilvánulnia az én életemben is. Gyakorlati szinten is tettem dolgokat, például lemondtam az internetet, meg a kábeltévét. Nem olvasok (csak ritkán) világi hírportálokat és napilapokat, mert itt is vannak olyan linkek/fotók, amik a rossz útra vihetnek. Keresztény filmeket/videókat nézek, ilyen zenéket/tanításokat hallgatok. Most már hála Istennek, sokkal több riport, video, írásos anyag, tanítás, egyéb segítség áll rendelkezésre a függőség legyőzéséhez, mint mikor én kezdtem a leszokást. Amikor egy rossz gondolat jött, akkor először is tudatosítottam, hogy ez az ördögtől jön, és nem adtam neki helyet. Amikor egy ilyen csábító nő megjelent az elmémben, elképzeltem, hogy mocskos, ronda démonok lakoznak benne, és ők csalogatnak, hogy ismét térjek vissza a rossz útra (egyébként ez szó szerint így van). Így már a valóságnak megfelelően tudtam látni a dolgot. Higgyétek el, ez sem ment azonnal, évekbe került, míg ide eljutottam, és egyáltalán nem volt egyszerű… A testem sokszor könyörgött, hogy tegyem meg, de nem adtam meg magam. Teljes erőtökből akarnotok kell a szabadulást, mert ha a legkisebb porcikátok is kívánja, az Úr sem tud a szabad akaratotokkal szembemenni! Én is felismertem, és őszintén megkértem Istent, hogy szabadítson meg, mert a magam erejéből nem vagyok képes rá… Érzelmeimet, akarataimat, gondolataimat, testemet, átadtam az Úrnak, mert tudtam, hogy másképp nem megy! Meg kell aláznunk magunkat a Mindenható Isten előtt, és az Ő instrukcióit követni, mert ő sokkal jobban ismer minket, mint mi saját magunkat!
Tudtam, hogy nem tudok megszabadulni addig, amíg szó szerint meg nem utálom az egész pornó témát. Ebben segített többek között Shelley Lubben weblapja, ahol olvastam volt (vagy megtért) pornósztárok történeteit, és ez egy kicsit felnyitotta a szememet, hogy milyen morbid, beteges és nyomorult is ez a világ…ami mellesleg oly csillogónak tűnik. Iszonyatos sztorikat olvastam, a végén szó szerint meggyűlöltem ezt az egész rohadt világot, ami megalázza és megsemmisíti a nőket, és emberi ronccsá teszi a nőket/férfiakat egyaránt! Sok nő gyermekkori bántalmazás/erőszak/hiányzó szülői szeretet miatt keveredik bele ebbe a szemétbe. A pornó egy óriási HAZUGSÁG… Ezek a színészek valójában emberi roncsok, akik csak a média felé mutatják, hogy mennyire élvezik, amit csinálnak, közben meg a pénzért eladják a lelküket az ördögnek, aki felhasználja őket, mint bábukat, hogy még több embert megpróbáljon tönkretenni. Ja, és arról nem szól a fáma, hogy mennyien meghalnak gyilkosság, nemi betegségek, rák, kábítószerek miatt vagy egyéb borzalmas véget ér az életük…sokan még a 30-35 (!) évet sem élik meg, mert ez az életmód gyorsított ütemben hajtja őket a fizikai és szellemi halál felé. És ha mondjuk meghal egy pornósztár, akkor kb. olyan, mintha egy döglött kutyát találnának az utcán, nincs is hírértéke, hiszen úgyis lesz másik jelentkező…A médiában persze csak az egyik oldal van bemutatva a közönségnek, hogy az átverés minél jobban hihető legyen. Az ördög kihasználja a hiányérzetünket, a lelki sebeinket és a vágyainkat, és a pornót mint egy „príma” helyettesítőt mutatja be, ami megoldás lehet a problémádra…A legtöbb ember önbecsapási képessége pedig határtalan (nem akarom mentegetni magam, mert én is ilyen voltam), és bedől a hazugságnak. A valóság az, hogy a pornó az ördög egyik utolsó, kétségbeesett próbálkozása ezekben a végső időkben, hogy ha lehet, elhitesse még a választottakat is… Tényleg úgy van, hogy sokszor azokat ejti rabul, akik életén Isten elhívása van, hogy még véletlenül se tudják beteljesíteni azt a sorsot, azt a rendeltetést, amit Isten szánt nekik. Plusz ne tudják megkapni azokat az áldásokat, amiket már Jézus Krisztus megszerzett nekik…
Egy keresztény filmet is néztem (A pokol angyala), amely ugyan a szellemidézésről (meg még sok másról is) szólt, de hasonló erők nyilvánulhatnak meg egy ilyen függőség esetén is. Ez olyan volt, mint egy jobbegyenes, bemutatta, hogy micsoda erők mozdulnak meg ilyenkor, és hogyan lehet ellenük harcolni, és mekkora jelentősége van az ember szabad akaratának, szavainak. Sokkal valóságosabbá tette a láthatatlan szellemi világot számomra.
Eljutottam arra a pontra, hogy nem akartam úgy odaállni az Úr elé, hogy egész életemet ilyen függőségben éltem le, és nem tudom beteljesíteni Isten akaratát az életemre nézve. Sokat segített Lester Sumrall: Kitörés a függőségekből c. könyve, ami részletesen bemutatja a függőség lélektanát, az ellenség taktikáit, amivel foglyul ejti az embereket. Elmélyedtem Kenneth Hagin: Győzedelmes gyülekezet c. könyvében is, ami kifejezetten az ellenség eredetéről, stratégiáiról szól, és a hatalmi pozíciónkról felette Krisztusban; részletes esettanulmányokat felvonultatva több évtizedes szolgálatából. Szintén ő írta a Hívők hatalma c. könyvet, ami szintén az ördög feletti hatalmunkról szól. Ha ismered az ellenséget, tudod, hogy harcolj ellene. Sok dicséretet, Istent imádó zenéket hallgattam, magyart/külföldit vegyesen, persze a heti gyülekezetbe járás/napi Bibliaolvasás/tanulmányozás mellett. Rendszeresen imádkoztam (nyelveken is), szóval Isten dolgaival vettem körbe magam. A gyülekezetben olyan szellemi tanításokat kaptam, ami szintén segített, hogy meg tudjak állni a kísértésekkel szemben. Olvastam az Eltökélt szívű férfiak c. könyvet is, ami leírja, hogy milyen komoly felelősségünk van nekünk, férfiaknak/apáknak a család szellemi vezetőjeként (nem zsarnokaként), milyen buktatókkal szembesülhetünk, és
igazából mire is hívott el minket Isten.
Tudjátok, nem tudtok megszabadulni valamitől, ha nem tudjátok helyettesíteni valami nagyobbal! És azt is tudtam, hogy minél több van bennem az Úrból, annál kevesebb hely jut az ellenségnek. Az egyik tanításban hallgattam, hogy a szellem a test ellen törekszik, és ha a lelkemet (érzelmeimet, akaratomat, gondolataimat) át tudom állítani Isten oldalára, akkor szellem és a lélek együtt le tudja győzni a testet, és uralmat tud gyakorolni felette. Ahogy egyre inkább a szellemi világra koncentráltam (hiszen itt kellett az igazi harcot vívni), az Úr hozott egy bizonyosságot, hogy több szellemi erősség is jelen van az életemben. A megtévesztés szelleme nyitotta meg az ajtót, mert olyan ellenállhatatlannak tüntette fel a megjelenő képeket/jeleneteket, hogy lehetőleg ne is tudjak ellenállni, hanem minél hamarabb tegyem meg, amit az ellenség akar. Ennek az az ismertetőjele, hogy hirtelen, nagy erővel jön. Aztán a kéjvágy szelleme, ami állandóan táplálta ezt a vágyat a testemben, valamint a pornográfia és az önkielégítés szelleme, ami ezekkel egybefonódva megpróbált rávenni, hogy azonnali kielégülésre törekedjek. Észrevettem, hogyha nem tud rávenni azonnal, főleg ha az Igét veszem a számra, és Jézus hatalmával parancsolok neki, akkor egyszerűen eltűnik a kísértés (azonban újra bepróbálkozik). Jézus is az Igével győzte le a sátánt, amikor megkísértette a pusztában, ezért tudom azt mondani, hogy működik a dolog! Ha az Igét imádkozod, Isten akaratát imádkozod, amiben benne van Isten teremtő ereje! A drága Szent Szellem, aki bennem lakozik, minden botlás után megvigasztalt, és nem hagyott magamra, ezt nem tudom eléggé megköszönni Neki! Tudjátok, Isten nem egy szigorú ítélőbíró, aki csak azt lesi, hogy mikor botlasz meg, és akkor jól fejedhez vághatja a dolgot… nem, Ő maga a Szeretet! És tudtam, hogy csakis Általa szabadulhatok meg, sehogy máshogy! És azt is tudtam, hogy ilyenkor kell csak igazán közel húzódni hozzá, hiszen senki más nem tud segíteni, csak Ő! Az igazság az, hogy amikor az Igét hittel kimondod, akkor minden alkalommal az ördög ereje egyre inkább gyengül az életed felett, hiszen a szellem kardját használod (persze, ezt megpróbálja letagadni, megpróbál megtéveszteni továbbra is). Nagyon fontos, hogy a szellemi fegyverzetet (Efézus 6:13-18) minden keresztény naponta magára öltse (azaz megvallja), hiszen ez segít ellenállni a kísértésnek, Jézus Krisztus drága, szent Vére pedig befedez, szent védelmet ad. Mindezek által egy személyes kapcsolatom alakult ki Istennel, és egyre inkább az Ő akaratába kerültem. Most már úgy élem az életemet, hogy az örökkévalóság lebeg a szemeim előtt, hiszen az a pár év, amit itt a Földön töltünk, csak szempillantásnyinak tűnik az örökkévalósághoz képest. Addig kell egy Igén időzni/gondolkodni, kérni Istent, hogy világosítsa meg, ameddig kijelentés jön a szívedbe, és 100 %-os bizonyossággal tudod, hogy ez az IGAZSÁG! Tényleg olyannak kell lenni, mint egy kisgyermek, elhinni, hogy amit Isten mond vagy megígér az Igéjében, az úgy is van és pont! Nincs többféle értelmezés meg egyebek…ilyen-olyan teológiai eszmefuttatások… Megvallottam még egy csomó Igét, például a Kolosse 1:13-at, hogy megszabadított engem a pornófüggőségtől (igen, múlt időben!) stb., és egy idő után ezek elkezdtek élni bennem, tudtam, éreztem a szívemben, hogy ezt a megváltási munkát Jézus Krisztus már elvégezte, de ennek meg kell nyilvánulnia az én életemben is. Gyakorlati szinten is tettem dolgokat, például lemondtam az internetet, meg a kábeltévét. Nem olvasok (csak ritkán) világi hírportálokat és napilapokat, mert itt is vannak olyan linkek/fotók, amik a rossz útra vihetnek. Keresztény filmeket/videókat nézek, ilyen zenéket/tanításokat hallgatok. Most már hála Istennek, sokkal több riport, video, írásos anyag, tanítás, egyéb segítség áll rendelkezésre a függőség legyőzéséhez, mint mikor én kezdtem a leszokást. Amikor egy rossz gondolat jött, akkor először is tudatosítottam, hogy ez az ördögtől jön, és nem adtam neki helyet. Amikor egy ilyen csábító nő megjelent az elmémben, elképzeltem, hogy mocskos, ronda démonok lakoznak benne, és ők csalogatnak, hogy ismét térjek vissza a rossz útra (egyébként ez szó szerint így van). Így már a valóságnak megfelelően tudtam látni a dolgot. Higgyétek el, ez sem ment azonnal, évekbe került, míg ide eljutottam, és egyáltalán nem volt egyszerű… A testem sokszor könyörgött, hogy tegyem meg, de nem adtam meg magam. Teljes erőtökből akarnotok kell a szabadulást, mert ha a legkisebb porcikátok is kívánja, az Úr sem tud a szabad akaratotokkal szembemenni! Én is felismertem, és őszintén megkértem Istent, hogy szabadítson meg, mert a magam erejéből nem vagyok képes rá… Érzelmeimet, akarataimat, gondolataimat, testemet, átadtam az Úrnak, mert tudtam, hogy másképp nem megy! Meg kell aláznunk magunkat a Mindenható Isten előtt, és az Ő instrukcióit követni, mert ő sokkal jobban ismer minket, mint mi saját magunkat!
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Nem
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Már két hónapja szabadnak mondhatom magam, és soha többet nem akarok visszatérni! Az Úr kivette belőlem a vágyat a pornó és más nők iránt, és ha a feleségemmel nem tudunk házaséletet élni mondjuk két hétig, akkor sincs baj! Nem mondom, hogy időnként nem villannak be képek, de ezek már egyre inkább halványulnak, és erőtlenek, nem tudnak már legyőzni! Korábban el sem tudtam képzelni, hogy létezik ilyen szabadság! Tudjátok, a függőség árnyat vetett az egész életemre, és nem tudtam 100%-osan boldog lenni sosem! Fel kell tennetek a kérdést magatoknak, hogy a pornó boldoggá tesz-e? Természetesen nem, mert az ördögtől származik! Komolyan mondom, olyan örömben élek minden nap, hogy azt el sem tudom mondani! Nem mondom, hogy időnként nem kedvetlenedek el, de ez sem tud már erőt venni rajtam, mert Istennel járok! Ő az én életem forrása, és nagyon szeretem Őt! Övé minden dicsőség a szabadulásomért! És hálát adok azért is, hogy a feleségemmel/gyermekeimmel együtt tudtunk maradni egy ilyen függőség ellenére is! Üzenem minden keresztény testvéremnek/sorstársamnak, hogy ne adja fel, mert van szabadulás, de egyedül Isten képes megszabadítani! A saját részünket viszont oda kell tenni, és akkor Isten is megteszi az Ő részét! Az ördög persze jönni fog, hogy úgysem fogsz tudni megszabadulni, de hazudik, mert Jézus Krisztus megsemmisítette őt a kereszten! Az Úr sokkal hatalmasabb, mint bármilyen démoni erő, és ha kitartasz, a te életedben is elhozza a győzelmet!
Joe (38)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Kb 13 éves lehettem amikor kezdödött, érdekes hogy tisztán emlékszem mindenre pedig ez már 25 éve történt. Bizony már 25 éve a rabja vagyok ennek a szennynek ami teljesen tönkretette az életemet. Többek között ezért is szántam rá magam az írásra, hogy megosszam veletek a történetemet, mielőbb kapjatok észbe amig még nem késö mert ez a szörnyeteg felemészt mindent és mindenkit. A másik ok az volt hogy, teljes szivemböl gyűlölöm ezt és kész vagyok harcolni ellene a végsőkig de rá kellett jönnöm hogy ez egyedül nem megy. Ezért is vagyok nagyon hálás ezért a blogért mert itt sorstársakra és egyben harcostársakra találtam mert számunkra ez egy harc egy háború amit nap mint nap megkell vívnunk.
Szóval hogy kezdödött? A haver bátyjának megtaláltuk a pornoujság gyűjteményét, aztán megtaláltam apám videokazettáját bla bla bla. Itt szerintem nem az a lényeg hogy kezdödött hanem az, ahogy tönkre tette az életemet.
Szóval hogy kezdödött? A haver bátyjának megtaláltuk a pornoujság gyűjteményét, aztán megtaláltam apám videokazettáját bla bla bla. Itt szerintem nem az a lényeg hogy kezdödött hanem az, ahogy tönkre tette az életemet.
Még mindig függő vagy? - Nem
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Amint már írtam engem is elösször a kiváncsiság vitt bele. Emlékszem a padlásunkon volt eldugva egy spirál füzet amit teleragasztgattam pornó képekkel, oda jártam fel ha elkapott a dolog. Akkoriban még nem volt internet, és akkor még keresztény sem voltam. Hinni hittem Istenben mindig is de nem ismertem még Őt igazán. Mások szemében ez csak egy egy átlagos gyerekcsínynek tűnhetett volna, de nálam ez több volt annál mert teljesen a hatalma alá kerített. Tehát 13 éves koromtól vagyok mondhatni függő.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Kezdjük onnan hogy, 96-ban megtértem, megismertem Istent, Jézust. Azok voltak életem legboldogabb és legszebb évei. Volt a gyülekezetben egy lány akivel régen, még megtérésünk elött ismertük egymást és ott ujra összejöttünk, aztán össze is házasodtunk, nagyon boldogok voltunk, minden tökéletes volt. Nekem akkoriban a munkám miatt sokszor távol kellett lennem a feleségemtől de Ő ezt megértette és elfogadta. Van az az ige biztos ismeritek a Máté 12:43,44,45. Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál.
Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve, és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket gonosszabbakat ö magánál,
és bemenvén, ott lakoznak. Pontosan ez történt meg velem is, egy gyenge pillanatban elkapott és én engedtem neki. Pedig Isten már megszabadított, teljességgel szabad voltam, meg sem fordult a fejemben hogy ezt a mocskot nézzem, mert ez egy hülye gyerekes dolog. És mégis ujra megtettem. A feleségemnek nem mondtam el még ekkor, de irtózatos bűntudat gyötört. Azután egyre gyakoribbá váltak a dolgok és csak süllyedtem egyre mélyebbre. Közben megszületett a kislányom a világ legaranyosabb kistündére. És már ugy tünt jóra fordul minden, lett egy másik munkahelyem, igy minden nap otthon tudtam lenni. De a vágyaimnak nem tudtam parancsolni. Az uj munkahelyen teljes internet hozzáférésünk volt és mindenki, mondom mindenki a pornó oldalakat nézte, hát persze hogy én is. Természetesen még mindig teljes titok övezte az egészet. Otthon gyarorivá váltak a veszekedések és a feleségem
féltékenykedései, ami teljesen jogos volt hiszen jó ha kéthetente voltunk intim kapcsolatban egymással. A gyülekezetbe járások is elmaradoztak. A vége az lett hogy egy bunkó önzö seggfej lett belölem, a feleségem teljesen kiábrándult belőlem és elakart válni, és el is váltunk. Ezután teljesen elszakadtam az Úrtól és felszálltam a pokolba tartó vonatra. Új kapcsolatok bulik stb stb.
Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. És oda menvén, üresen, kisöpörve, és fölékesítve találja azt. Akkor elmegy és vesz maga mellé más hét lelket gonosszabbakat ö magánál,
és bemenvén, ott lakoznak. Pontosan ez történt meg velem is, egy gyenge pillanatban elkapott és én engedtem neki. Pedig Isten már megszabadított, teljességgel szabad voltam, meg sem fordult a fejemben hogy ezt a mocskot nézzem, mert ez egy hülye gyerekes dolog. És mégis ujra megtettem. A feleségemnek nem mondtam el még ekkor, de irtózatos bűntudat gyötört. Azután egyre gyakoribbá váltak a dolgok és csak süllyedtem egyre mélyebbre. Közben megszületett a kislányom a világ legaranyosabb kistündére. És már ugy tünt jóra fordul minden, lett egy másik munkahelyem, igy minden nap otthon tudtam lenni. De a vágyaimnak nem tudtam parancsolni. Az uj munkahelyen teljes internet hozzáférésünk volt és mindenki, mondom mindenki a pornó oldalakat nézte, hát persze hogy én is. Természetesen még mindig teljes titok övezte az egészet. Otthon gyarorivá váltak a veszekedések és a feleségem
féltékenykedései, ami teljesen jogos volt hiszen jó ha kéthetente voltunk intim kapcsolatban egymással. A gyülekezetbe járások is elmaradoztak. A vége az lett hogy egy bunkó önzö seggfej lett belölem, a feleségem teljesen kiábrándult belőlem és elakart válni, és el is váltunk. Ezután teljesen elszakadtam az Úrtól és felszálltam a pokolba tartó vonatra. Új kapcsolatok bulik stb stb.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: -
Környezetednek: -
Neked: -
Környezetednek: -
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Próbáltam megváltozni de folyamatosan kudarcba fulladtak az eröfeszítéseim.
Együtt éltem egy másik növel 3 évig, akinek elmondtam öszintén hogy milyen gondokkal küzdöm de
hiba volt mert teljesen más reakciót váltott ki belöle mint amire számítottam. De egyébként meg teljesen igaza volt. Szerintem én is igy reagáltam volna ha ő jön elö ezzel hogy, te figyelj amugy én kigyurt pasik testén szoktam csöpögni az interneten. Szóval szétmentünk.
Most hogy teljesen egyedül maradtam, most jöttem rá hogy elszúrtam az egész életem de nem elég hogy a sajátomat szúrtam el, ez mellett még elszúrtam a lányom életét is és a volt feleségem életét is, pedig ő volt életem nagy szerelme. És kedves barátom aki ezt olvasod vésd jól a fejedbe és a szivedbe ezt a sztorit mert ez mind az miatt történt hogy én engedtem a vágyaimnak, engedtem hogy az életembe férkőzzön ez a szemét és tönkre tegye azt.
Együtt éltem egy másik növel 3 évig, akinek elmondtam öszintén hogy milyen gondokkal küzdöm de
hiba volt mert teljesen más reakciót váltott ki belöle mint amire számítottam. De egyébként meg teljesen igaza volt. Szerintem én is igy reagáltam volna ha ő jön elö ezzel hogy, te figyelj amugy én kigyurt pasik testén szoktam csöpögni az interneten. Szóval szétmentünk.
Most hogy teljesen egyedül maradtam, most jöttem rá hogy elszúrtam az egész életem de nem elég hogy a sajátomat szúrtam el, ez mellett még elszúrtam a lányom életét is és a volt feleségem életét is, pedig ő volt életem nagy szerelme. És kedves barátom aki ezt olvasod vésd jól a fejedbe és a szivedbe ezt a sztorit mert ez mind az miatt történt hogy én engedtem a vágyaimnak, engedtem hogy az életembe férkőzzön ez a szemét és tönkre tegye azt.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A környezetem nem tudott semmiröl. Persze még a gyülekezetben volt bűnvallásom elég sokszor, imádkoztak is értem de ez mind hiábavaló ha maga az egyén nem akar megváltozni akkor maga Jézus is imádkozhatott volna értem az sem használt volna.Egyébként elmondtam a feleségemnek is de őt ez a dolog teljesen összetörte és nem birta elhordozni, és én meg is értem.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Az a helyzet hogy mindig vannak hullámvölgyek. Azoknak a keresztényeknek is nehéz ellenálni a kisértésnek akik soha nem voltak ilyen helyzetben vagyis nem voltak függök. Sajnos egy olyan világban élünk ahol nap mint nap találkozunk ilyen helyzetekkel, most hagy ne soroljam, elég ha lemegyünk a közértbe, vagy ott vannak pl az óriás plakátok amikkel minden nap szembesülünk. Van egy nagyon jó ige amit minden nap gyakorolni kell a Jób könyve 31:1 Szôvetségre léptem az én szememmel hogy ne nézzek lányokra.
Sajnos mi olyanok vagyunk mint azok az alkoholisták akik megszabadultak a függöségüktöl és soha többé nem ihatnak egyetlen korty alkoholt sem. Nekünk is igy kell viszonyulnunk a dologhoz. Tudom vannak nők és igen sokan vannak akik mutogatják magukat kihívóan öltözködnek de ez csak az ő szegénységi bizonyítványuk, ne törödjünk velük.
Ez van, Isten ilyen szépnek teremtette öket, de nekünk uralkodnunk kell a mi szemünkön. Itt most nem arról van szó hogy bekötött szemmel járjunk hanem arról hogy ne essen ki a szemünk ha véletlenül meglátunk egy meztelennős képet a gumiszerviz falán. Vagy kapcsold el a tévét ha olyan jelenet van ami felébresztheti benned a vágyat. Ezeket meg kell öldökölni és kerülni kell. Én például ha bejön egy ilyen kép a fejembe akkor elképzelek egy kardot és szétkaszabolom vele. Lehet hogy hülyeségnek tűnik,de nekem bevált. Akarva akaratlan is kerülünk ilyen helyzetekbe az életben, nem lehet egy szobában kuksolni örökké. Szerintem minden ilyen alkalommal Isten ad nekünk egy pár másodperces gondolkodási idöt amig te eltudod dönteni és eltudod kapni a tekinteted.
Isten nem enged ránk nagyobb kisértést annál amit már nem tudnánk elhordozni.1Kor. 10:13
Sajnos mi olyanok vagyunk mint azok az alkoholisták akik megszabadultak a függöségüktöl és soha többé nem ihatnak egyetlen korty alkoholt sem. Nekünk is igy kell viszonyulnunk a dologhoz. Tudom vannak nők és igen sokan vannak akik mutogatják magukat kihívóan öltözködnek de ez csak az ő szegénységi bizonyítványuk, ne törödjünk velük.
Ez van, Isten ilyen szépnek teremtette öket, de nekünk uralkodnunk kell a mi szemünkön. Itt most nem arról van szó hogy bekötött szemmel járjunk hanem arról hogy ne essen ki a szemünk ha véletlenül meglátunk egy meztelennős képet a gumiszerviz falán. Vagy kapcsold el a tévét ha olyan jelenet van ami felébresztheti benned a vágyat. Ezeket meg kell öldökölni és kerülni kell. Én például ha bejön egy ilyen kép a fejembe akkor elképzelek egy kardot és szétkaszabolom vele. Lehet hogy hülyeségnek tűnik,de nekem bevált. Akarva akaratlan is kerülünk ilyen helyzetekbe az életben, nem lehet egy szobában kuksolni örökké. Szerintem minden ilyen alkalommal Isten ad nekünk egy pár másodperces gondolkodási idöt amig te eltudod dönteni és eltudod kapni a tekinteted.
Isten nem enged ránk nagyobb kisértést annál amit már nem tudnánk elhordozni.1Kor. 10:13
Most hogy érzed, van kiút?
Igen van kiút. Teljes szivemből szeretnék
megszabadulni ettől, betartom azokat az útmutatásokat amiket Isten adott, remélem
hogy idövel majd könnyebb lesz.
Állj ellene az ördögnek és az elfut
töled. Jak 4;7
De mindig résen kell lenni. Hiszen
ha jól cselekszel emelt fövel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel , a bűn az ajtó
elött vár és rád van vágyódása, de te uralkodjál felette. 1Moz 4;7
Ja és még valami. Nekem tulajdonképpen már nincs mit veszítenem mert mindent
elvett tölem amit szerettem, de van bennem egy fékezhetetlen szent bosszúvágy
hogy végre visszavágjak neki, úgyhogy remélem bevesztek a csapatba hogy erösitsük
egymást, és ha terveztek valami konkrét fellépést a pornóval
szemben, abban is benne vagyok.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
-
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
-
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
-
Jani a 41-ik (28)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Kb. 10éves koromban kezdődött, de csak 22 évesen ismertem fel hogy függő vagyok.
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Kb. 10 éves korom környékén, amikor egyedül voltam otthon és rendszeresen azzal gyanusítottak bátyám idősb haverjai, hogy biztos ilyenkor „matyizok”, pedig ekkor még azt sem tudtam mit jelent ez. De elkezdett bosszantani a dolog, hogy mi az. Ekkor tájt idősebb barátaim kezdtek lenni a szomszédból, mivel tömblakásban éltünk, olyan 14-15 évesek. Ők kezdtek beszélni erről a „matyizásról”, meg „hokizásról” mi is az. Képregényeket mutogattak és sztorizgattak egymásnak, amit én is hallottam.
Egy nap aztán a fürdéskor észrevettem, hogy jó érzés ha játszok vele, ahogy azt hallottam is a többiektől. (Érdekes pedig még nem sokkal ezelőtt még anyukám segített fürdetni engem, és emlékszem amikor spontán merevedésem lett rászoltam még anyukámra is, hogy addig nem mozdulok meg és Ö is maradjon veszteg amíg nem múlik el és nem szólok.) Ez a jó érzés akkor rabul ejtett, újra és újra kerestem a lehetőségét a fürdésekkor, amit már kértem hogy egyedül csinálhassak, úgy is már nagy vagyok.
Később olyan 13- 14 évesen a másik bátyám és haverja avattak be a pornó filmek (vhs) és erotikus magazinok világába. Majd kb. 15 évesen édesapám beköttette a kábel tv-t. Volt idő amikor még bent aludtam szüleimnél és éjszaka arra keltem hogy apukám azt a csatornát nézi. Majd bátyámmal egy szobába szintén hasonló helyzet volt. Aztán ahogy bátyám már több időt nem volt otthon aludni, kihasználtam a lehetőséget, hogy bepillantsak ebbe a „gyönyörű világba”. Ekkor már középiskolás voltam így az új barátaimmal (mivel elköltöztünk egy másik városba) nem volt tabu téma a dolog, sőt! Már egymást faggattuk, kinek melyik lány okozta vizuálisan a legnagyobb örömet előző este. 16-18 évesen már profi lettem a privát gold műsoraiban. Bátyám szerzett egy profi videofelvevőt amivel egy kazettára 8 órás (teljes estés) pornót vehettem fel. Ekkor már a „dílerkedésem” is elindult. És a közös pornózások a barátokkal.
19 évesen kaptam egy „nagy pofont” egy lánytól amikor őt és egy barátnőjét kezdtem buzdítani arra hogy lehet egymásnak örömet tudnánk okozni kötelezettségtől mentesen (párkapcsolat nélkül), mivel egy egész nyarat együtt töltöttünk egy faházban, közös nyári munka miatt. Szóval ez a „nagy pofon” egy szembesítés volt tőle, hogy milyen hívő ember az ilyen, mint én. Azt tudni kell, hogy anyukám révén gyerekkorom óta jártam imaházba. Hittem is Istenben, hogy Ő van. De nem vettem eddig komolyan a gyülekezetbe járást. Ez az eset után viszont pontot akartam tenni az eddigi életemre. Vagy komolyan veszem a hívőséget, vagy elhagyom teljesen. Ekkortól kezdtem el olvasni a Bibliát is. Még ott a faházban. (Mivel édesanyám a lelkemre kötötte, hogy a Bibliám mindenhol legyen nálam.) Ez előtt azt hittem csak hókuszpókusz szövegek, olyan varázsige félék vannak a Bibliában. Ekkor kezdtem felismerni, hogy ugyan olyan emberek éltéről szól, mint amilyen én is vagyok (küzdő, vágyakozó, sikereket és kudarcokat megélő emberekről, és magáról Istenről, aki megmutatkozik ezen emberek életében.) Innentől kezdve nagyon elkezdett árdekelni a dolog. A nyár végétől egy bibliai előadássorozatra kezdtem járni.
És ekkor történt valami furcsa dolog. Ebben az időben közömbös lettem a pornó iránt. 6 hónap telt el kb. hogy tisza gondolatok foglalkoztattak csupán. A barátaim azt gondolták hülye vagyok, amikor elkezdünk beszélgetni az előző estéről. „Láttad azt a csúcsszuper csajt, kb. éjfél után 20 perccel a priváton?”- kérdezte az egyik. Nem-válaszoltam. Bibliát olvastam. Később pedig amikor nálam volt a hétvégi, esti baráti filmezések ideje. Az egyik barátom rendszeresen szurkált, hogy az ártatlan filmek után kapcsoljuk már oda a pornora. Én nem akartam, de mégis az ő kedvéért megtettem. De valahányszor ez történt, nem tetszett és kimentem valamilyen ürüggyel.
Viszont egy nap sajnos: miután elmentek a barátok, annyira kíváncsi voltam. Olyan nagyon erős vágyat éreztem, hogy oda kapcsoljak. Amikor pedig már ott voltak előttem az „erkölcsi szabadság öröm adó képei” elkezdtem érezni egy olyat ,amit azelőtt sohasem. Bűntudatot. Éreztem azt, hogy ez nem jó dolog. Ismét folytatódott az ami korábban: az éjszakai pornozások. Le akartam állni, de ekkor vettem észre, hogy nem megy!!! Talán nem is akarom abbahagyni igazán -gondoltam. Olyan jó érzés. Miért is hagyjam abba? De miért ez a bűntudat akkor?- vívódtam.
Egy nap aztán a fürdéskor észrevettem, hogy jó érzés ha játszok vele, ahogy azt hallottam is a többiektől. (Érdekes pedig még nem sokkal ezelőtt még anyukám segített fürdetni engem, és emlékszem amikor spontán merevedésem lett rászoltam még anyukámra is, hogy addig nem mozdulok meg és Ö is maradjon veszteg amíg nem múlik el és nem szólok.) Ez a jó érzés akkor rabul ejtett, újra és újra kerestem a lehetőségét a fürdésekkor, amit már kértem hogy egyedül csinálhassak, úgy is már nagy vagyok.
Később olyan 13- 14 évesen a másik bátyám és haverja avattak be a pornó filmek (vhs) és erotikus magazinok világába. Majd kb. 15 évesen édesapám beköttette a kábel tv-t. Volt idő amikor még bent aludtam szüleimnél és éjszaka arra keltem hogy apukám azt a csatornát nézi. Majd bátyámmal egy szobába szintén hasonló helyzet volt. Aztán ahogy bátyám már több időt nem volt otthon aludni, kihasználtam a lehetőséget, hogy bepillantsak ebbe a „gyönyörű világba”. Ekkor már középiskolás voltam így az új barátaimmal (mivel elköltöztünk egy másik városba) nem volt tabu téma a dolog, sőt! Már egymást faggattuk, kinek melyik lány okozta vizuálisan a legnagyobb örömet előző este. 16-18 évesen már profi lettem a privát gold műsoraiban. Bátyám szerzett egy profi videofelvevőt amivel egy kazettára 8 órás (teljes estés) pornót vehettem fel. Ekkor már a „dílerkedésem” is elindult. És a közös pornózások a barátokkal.
19 évesen kaptam egy „nagy pofont” egy lánytól amikor őt és egy barátnőjét kezdtem buzdítani arra hogy lehet egymásnak örömet tudnánk okozni kötelezettségtől mentesen (párkapcsolat nélkül), mivel egy egész nyarat együtt töltöttünk egy faházban, közös nyári munka miatt. Szóval ez a „nagy pofon” egy szembesítés volt tőle, hogy milyen hívő ember az ilyen, mint én. Azt tudni kell, hogy anyukám révén gyerekkorom óta jártam imaházba. Hittem is Istenben, hogy Ő van. De nem vettem eddig komolyan a gyülekezetbe járást. Ez az eset után viszont pontot akartam tenni az eddigi életemre. Vagy komolyan veszem a hívőséget, vagy elhagyom teljesen. Ekkortól kezdtem el olvasni a Bibliát is. Még ott a faházban. (Mivel édesanyám a lelkemre kötötte, hogy a Bibliám mindenhol legyen nálam.) Ez előtt azt hittem csak hókuszpókusz szövegek, olyan varázsige félék vannak a Bibliában. Ekkor kezdtem felismerni, hogy ugyan olyan emberek éltéről szól, mint amilyen én is vagyok (küzdő, vágyakozó, sikereket és kudarcokat megélő emberekről, és magáról Istenről, aki megmutatkozik ezen emberek életében.) Innentől kezdve nagyon elkezdett árdekelni a dolog. A nyár végétől egy bibliai előadássorozatra kezdtem járni.
És ekkor történt valami furcsa dolog. Ebben az időben közömbös lettem a pornó iránt. 6 hónap telt el kb. hogy tisza gondolatok foglalkoztattak csupán. A barátaim azt gondolták hülye vagyok, amikor elkezdünk beszélgetni az előző estéről. „Láttad azt a csúcsszuper csajt, kb. éjfél után 20 perccel a priváton?”- kérdezte az egyik. Nem-válaszoltam. Bibliát olvastam. Később pedig amikor nálam volt a hétvégi, esti baráti filmezések ideje. Az egyik barátom rendszeresen szurkált, hogy az ártatlan filmek után kapcsoljuk már oda a pornora. Én nem akartam, de mégis az ő kedvéért megtettem. De valahányszor ez történt, nem tetszett és kimentem valamilyen ürüggyel.
Viszont egy nap sajnos: miután elmentek a barátok, annyira kíváncsi voltam. Olyan nagyon erős vágyat éreztem, hogy oda kapcsoljak. Amikor pedig már ott voltak előttem az „erkölcsi szabadság öröm adó képei” elkezdtem érezni egy olyat ,amit azelőtt sohasem. Bűntudatot. Éreztem azt, hogy ez nem jó dolog. Ismét folytatódott az ami korábban: az éjszakai pornozások. Le akartam állni, de ekkor vettem észre, hogy nem megy!!! Talán nem is akarom abbahagyni igazán -gondoltam. Olyan jó érzés. Miért is hagyjam abba? De miért ez a bűntudat akkor?- vívódtam.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Újabb 1-2 év telt el. A barátaimnak nem mondtam el, hogy újra csinálom. Ők a mai napig nem tudják mi van/volt velem ezzel kapcsolatban. Senkinek nem tudtam igazából elmondani sokáig. Lebuki soha nem buktam le. Vagy legalábbis nem tudok róla.
Később (21 évesen) viszont elkerültem egy teológiai főiskolára, ahol reméltem, hogy olyan bizalmi kapcsolat fog kialakulni a tanárokkal, „Isten embereivel”, hogy majd átaluk segítséget kapok. Sajnos nem volt bizalmi kapcsolat, csak felszines kapcsolatok. Sőt. Nem hogy segítséget nem kaptam, még mélyebbre süllyedtem. Itt már volt internet. A lehetőségek tárháza kiszélesedett. De mégis egyre rosszabbul éreztem magam. 22 évesen jött a szembesülés: függő vagyok.
Egy jó barátom lett a főiskolán, akinek legelőször eltudtam mondani a küzdelmeimet. Mint kiderült sorstársak vagyunk. Ebből kifolyolag megértő reakciója volt. És együtt rátaláltunk az SLAA-ra. Nagy felszabadulás volt amikor másokkal is megoszthattam küzdelmeimet ebben a csoportban. Aztán már a többi főiskolai barátaimnak is elmondtam, persze nem volt könnyű.
A legnehezebb volt elmondani a (most már) feleségemnek. Amikor komolyra fordult a kapcsolatunk tudtam, hogy el kell mondjam neki. A reakciója az vol, hogy szinte belebetegedett. Azt mondta ha hamarabb tudja ezt akkor nem is ment volna bele a kapcsolatunkba. (Mint kiderült neki sem volt könnyű: gyermekkori szexuális zaklatásokat élt meg.) Undorodik az ilyen dolgoktól. Sok küzdelmen mentünk azóta is keresztül.
Később (21 évesen) viszont elkerültem egy teológiai főiskolára, ahol reméltem, hogy olyan bizalmi kapcsolat fog kialakulni a tanárokkal, „Isten embereivel”, hogy majd átaluk segítséget kapok. Sajnos nem volt bizalmi kapcsolat, csak felszines kapcsolatok. Sőt. Nem hogy segítséget nem kaptam, még mélyebbre süllyedtem. Itt már volt internet. A lehetőségek tárháza kiszélesedett. De mégis egyre rosszabbul éreztem magam. 22 évesen jött a szembesülés: függő vagyok.
Egy jó barátom lett a főiskolán, akinek legelőször eltudtam mondani a küzdelmeimet. Mint kiderült sorstársak vagyunk. Ebből kifolyolag megértő reakciója volt. És együtt rátaláltunk az SLAA-ra. Nagy felszabadulás volt amikor másokkal is megoszthattam küzdelmeimet ebben a csoportban. Aztán már a többi főiskolai barátaimnak is elmondtam, persze nem volt könnyű.
A legnehezebb volt elmondani a (most már) feleségemnek. Amikor komolyra fordult a kapcsolatunk tudtam, hogy el kell mondjam neki. A reakciója az vol, hogy szinte belebetegedett. Azt mondta ha hamarabb tudja ezt akkor nem is ment volna bele a kapcsolatunkba. (Mint kiderült neki sem volt könnyű: gyermekkori szexuális zaklatásokat élt meg.) Undorodik az ilyen dolgoktól. Sok küzdelmen mentünk azóta is keresztül.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Hazugságok, rendszeres kialvatlanság, tanulás hátráltatása, fizikális passzivitás, tanulási nehézségek, eltávolodás Istentől, a kapcsolataim (baráti, családi) minőségi gyengülése. Gyakoribb fizikális megbetegedések.
Környezetednek:
Velem való kapcsolat gyengülése, szívfájdalmak főleg a feleségemnek.
Neked:
Hazugságok, rendszeres kialvatlanság, tanulás hátráltatása, fizikális passzivitás, tanulási nehézségek, eltávolodás Istentől, a kapcsolataim (baráti, családi) minőségi gyengülése. Gyakoribb fizikális megbetegedések.
Környezetednek:
Velem való kapcsolat gyengülése, szívfájdalmak főleg a feleségemnek.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Lelki pásztor megkeresése, Slaa meeting-ek, sok-sok ima. Számítógépterem átrendezése a főiskolán, a monitorok az ajtó felé nézzenek, hogy ha valaki belép a terembe könnyebben lebukhassak. Ezt egy ilyen vissza tartó erőnek próbáltam.
Egy másik: A feleségemnek elmondtam, hogy milyen tünetei vannak, ha bajba vagyok.
Egy másik: A feleségemnek elmondtam, hogy milyen tünetei vannak, ha bajba vagyok.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A feleségem kitartása sokat segít. A barátaim együttérzése is segített. Lelkipásztori tanács.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Rengeteg. Iszonyatosan éltem meg ezeket. Ahogy írtam is, amikor Istenhez közeledtem fél év absztinencia. Aztán visszaesés bűntudat. Amikor tudod, hogy nem akarod, de nem tudod nem meg tenni. A napi porno nézés után, átálltam a gépszíjas pornózásra. Egy-két hét semmi, aztán szinte ájulásig. Iszonyat. Amikor úgy érzed: „most végre agyonra szabáltatom ezt a szörnyeteget itt bennem, hátha beledöglik.”
A tragikus rész úgy kezdődött, hogy észrevetem, hogy az Slaa meetingek helyszine mellett volt a legtöbb sexshop, peepshow. Borzasztó volt meeting után betérni. Aztán jött 1 hónap tisztaság. Erőlködés nélkül, máig sem tudom hogy sikerült.
A következő szerencsétlenség amikor elkerültem dolgozni egy Alkohol Rehabra. 43 nap izzadségszagú „fehér napok”, végül visszaesés. Szánalmas volt amikor a rehabosokat vittem AA-ba és a meeting alatt szereztem be a dvd-imet, magazinjaimat. És én voltam a segítő. Természetesen nem is bírtam tovább, ott hagytam.
A tragikus rész úgy kezdődött, hogy észrevetem, hogy az Slaa meetingek helyszine mellett volt a legtöbb sexshop, peepshow. Borzasztó volt meeting után betérni. Aztán jött 1 hónap tisztaság. Erőlködés nélkül, máig sem tudom hogy sikerült.
A következő szerencsétlenség amikor elkerültem dolgozni egy Alkohol Rehabra. 43 nap izzadségszagú „fehér napok”, végül visszaesés. Szánalmas volt amikor a rehabosokat vittem AA-ba és a meeting alatt szereztem be a dvd-imet, magazinjaimat. És én voltam a segítő. Természetesen nem is bírtam tovább, ott hagytam.
Most hogy érzed, van kiút?
Van. Amikor visszatekintessz és azt látod tizen évek hosszú sora fekete napokkal. És közben rádöbbenek van 1 tiszta napom. Aztán kettő. Aztán három. Ha már van 1 vagy 3 miért ne lehetne több is. 1 hónap. És az a fél év! Csoda. Isten képes csodákra. Mások beszámolói. Van kiút.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Igen, imával, böjttel.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Amiket már elmondtam eddig. Következményük mindig a józan periódusok meghosszabodása volt.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Mivel ez a nap nem telt még el, így 15 napos vagyok. Egyre többet tanulok Istentől. Nem könnyű, de tudom nem vagyok egyedül. Isten rámutatott arra nézzem meg „hol estem ki”. Így újra elkezdtem hallgatni azokat az előadásokat amelyeket a 6 hónap tisztaságom ideje alatt. Nagyszerű élmény. De tudom „naponként halál révén állok” -ahogy Pál mondta. Keresem az igazi, tiszta örömöket. A felelősségem betöltését férjként és apaként (van egy csodálatos 1,3 éves lányom.) És azt hogy mi a valós problémám, amelyeket meg kell oldjak, mert a porno csak „gyógyszer” a valódi problémám máshol van.
Amiket leírtam igaz rólam mind. Jézus pedig megígérte: „az igazság pedig szabaddá tesz”. Benne bízva élek.
Köszönöm Istennek, hogy ide találtam erre a blogra és a Saulus Pál név mögött lévő embernek hogy engedett a késztetésnek és elíndította ezt az oldalt.
Amiket leírtam igaz rólam mind. Jézus pedig megígérte: „az igazság pedig szabaddá tesz”. Benne bízva élek.
Köszönöm Istennek, hogy ide találtam erre a blogra és a Saulus Pál név mögött lévő embernek hogy engedett a késztetésnek és elíndította ezt az oldalt.
Kitty (24)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Nyolc-kilenc éves koromban kezdődött az önkielégítés, a pornó csak négy éve kb.
Még mindig függő vagy? - Nem válaszolt
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - nő
Hogyan kezdődött a függőség?
Nem is tudom, mikor indult… Talán nyolc-kilenc éves lehettem, amikor rájöttem, hogy az önkielégítés jó nekem, örömet okoz. Egyáltalán nem társult akkor hozzá bűntudat, nagyon sokáig csak a kíváncsiság miatt folytattam. Az önkielégítéshez fantáziálás társult, néhány, a bátyám szekrényéből előkerült magazin bőven elég volt ahhoz, hogy beinduljon a fantáziám. A pornó csak később, négy éve kezdődött, amikor internethez jutottam. Igazábó ekkor durvult el és vált irányíthatatlanná a dolog. Nem gondoltam, hogy függőség, aztán, amikor megtudtam, hogy bűn és abba akartam hagyni, na akkor lepődtem meg, hogy nem tudom irányítani vagy abbahagyni… Igazából akkor ijedtem meg nagyon.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Nagyon sokáig nem beszéltem róla senkinek, azt sem tudtam, hogyan ehet megfogalmazni ezt a dolgot. Úgy éreztem, ez egy olyan probléma, ami csak nekem van a világon, nem beszéltem senkivel erről. Pláne nőként mindig úgy éreztem, hogy prődnek kell lennem és ilyen dolgokra még gondolni sem szabad. Közben meg ott volt ez…
Aztán megtérésem után (két éve) komoly problémát kezdett okozni a dolog. Meggyónni is két éve sikerült először, az ismeretlen papnak nem volt nehéz, de nagyon jólesett, hogy nem volt ítélet a hangjában. Aztán a közösségből egy nagyon jó barátnőm beszélt a gonoszról, és arról, hogy a gonosz nagyon sok embert különböző megkötöttségekkel tart fogva. Egyből beazonosítottam, és nem tudom, miért, de elmondtam. Ő vette először komolyan a dolgot, és mondta, hogy ezt egyedül nem tudom végigcsinálni, csak Istennel… És utána többször is beszéltem róla, kértem szabadulást és imát, hiszem, hogy mindenik áldásos volt.
Nagyon fura volt az, amikor rájöttem, hogy mások is küzdenek ezzel és nem vagyok egyedül, aki ezzel küzd. A közösségben nagyon megerősítő volt az, hogy többen is beszéltek erről, felvállalták, beszéltek sikereikről, esetleges kudarcaikról.
Nekem nagyon sok erőt adtak a társaim megosztásai, ezért is gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy beszéljünk a dologról! Addig, amíg szégyelljük és magunk előtt sem valljuk be, hogy függünk, addig nem is tudunk meggyógyulni…
Aztán megtérésem után (két éve) komoly problémát kezdett okozni a dolog. Meggyónni is két éve sikerült először, az ismeretlen papnak nem volt nehéz, de nagyon jólesett, hogy nem volt ítélet a hangjában. Aztán a közösségből egy nagyon jó barátnőm beszélt a gonoszról, és arról, hogy a gonosz nagyon sok embert különböző megkötöttségekkel tart fogva. Egyből beazonosítottam, és nem tudom, miért, de elmondtam. Ő vette először komolyan a dolgot, és mondta, hogy ezt egyedül nem tudom végigcsinálni, csak Istennel… És utána többször is beszéltem róla, kértem szabadulást és imát, hiszem, hogy mindenik áldásos volt.
Nagyon fura volt az, amikor rájöttem, hogy mások is küzdenek ezzel és nem vagyok egyedül, aki ezzel küzd. A közösségben nagyon megerősítő volt az, hogy többen is beszéltek erről, felvállalták, beszéltek sikereikről, esetleges kudarcaikról.
Nekem nagyon sok erőt adtak a társaim megosztásai, ezért is gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy beszéljünk a dologról! Addig, amíg szégyelljük és magunk előtt sem valljuk be, hogy függünk, addig nem is tudunk meggyógyulni…
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Igazából nőként nagyon nehéz volt feldolgozni ezt. Azért is írom le ezt a megvallást, mert nagyon sokszor, ha önkielégítésről beszélünk, csak a férfiakra gondolunk, de ez nem igaz. A nők is lehetnek függők sajnos, a függőség nem válogat!
Ami a legnagyobb problémám volt, az, hogy egy falként állt köztem és Isten között. Megtértem és befogadtam Istent, de ez a terület valahogy olyan nehéz volt… Rengeteg kérdés volt bennem: Ha Isten megadta a megtérés kegyelmét, miért nem vette el ezt a bűnt is Tőlem? Nagyon sokan úgy szabadultak meg, hogy utána kísértésük sem volt. Velem miért nem történt így? És egyáltalán: hogyan mondhatom, hogy megtértem, ha közben egy halálos visszatérő bűnöm van? Vajon Jézus ebből is meg tud menteni? Isten ezt is meg tudja bocsátani? Hányszor kell felállnom? Hányszor kapok kegyelmet? Vajon Isten nem akar vagy nem is tud engem megszabadítani?
Na, szóval sok-sok vívódást okozott. Na meg hazugságot, bezártságot, szégyent. Állandó szégyenben éltem, ahelyett, hogy Istennek az örömét élveztem volna…
Környezetednek:
Hát, ezt nem tudom. Párkapcsolatom nincs, úgyhogy azt nem veszélyezteti, de azt megfigyeltem, hogy amikor bűnben vagyok, nem tudok Istennek sem, embereknek sem úgy szolgálni, mint kegyelmi állapotban. Ilyenkor nem tudok „Isten szócsöve“ lenni…
Neked:
Igazából nőként nagyon nehéz volt feldolgozni ezt. Azért is írom le ezt a megvallást, mert nagyon sokszor, ha önkielégítésről beszélünk, csak a férfiakra gondolunk, de ez nem igaz. A nők is lehetnek függők sajnos, a függőség nem válogat!
Ami a legnagyobb problémám volt, az, hogy egy falként állt köztem és Isten között. Megtértem és befogadtam Istent, de ez a terület valahogy olyan nehéz volt… Rengeteg kérdés volt bennem: Ha Isten megadta a megtérés kegyelmét, miért nem vette el ezt a bűnt is Tőlem? Nagyon sokan úgy szabadultak meg, hogy utána kísértésük sem volt. Velem miért nem történt így? És egyáltalán: hogyan mondhatom, hogy megtértem, ha közben egy halálos visszatérő bűnöm van? Vajon Jézus ebből is meg tud menteni? Isten ezt is meg tudja bocsátani? Hányszor kell felállnom? Hányszor kapok kegyelmet? Vajon Isten nem akar vagy nem is tud engem megszabadítani?
Na, szóval sok-sok vívódást okozott. Na meg hazugságot, bezártságot, szégyent. Állandó szégyenben éltem, ahelyett, hogy Istennek az örömét élveztem volna…
Környezetednek:
Hát, ezt nem tudom. Párkapcsolatom nincs, úgyhogy azt nem veszélyezteti, de azt megfigyeltem, hogy amikor bűnben vagyok, nem tudok Istennek sem, embereknek sem úgy szolgálni, mint kegyelmi állapotban. Ilyenkor nem tudok „Isten szócsöve“ lenni…
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Minden egyes elesést megvallottam a szentgyónásban. Katolikusként úgy gondolom, hogy az egyházunk egyik legnagyobb ajándéka, hogy minden bűnünket a szentgyónás szentségében le tudunk tenni Isten elé, és azt megvallva Isten elfelejti… Ez egy olyan csodás misztérium, ami emberi fejjel felfoghatatlan… De tényleg igaz, dicsőség Istennek!
Ezt nagyon fontosnak tartottam, hogy ha el is esek, ne tartogassam magamban a dolgot, ne hagyjam, hogy a gonosz felhasználja ellenem és ebben a bűntudatban éljek, hanem elmentem szépen és meggyóntam és Isten minden egyes alkalommal megbocsátott. és tulajdonképpen minden egyes alkalommal komolyan is gondoltam. Mindig megvallottam bűnként és mindig eldöntöttem, hogy többé nem csinálom…
Ezt nagyon fontosnak tartottam, hogy ha el is esek, ne tartogassam magamban a dolgot, ne hagyjam, hogy a gonosz felhasználja ellenem és ebben a bűntudatban éljek, hanem elmentem szépen és meggyóntam és Isten minden egyes alkalommal megbocsátott. és tulajdonképpen minden egyes alkalommal komolyan is gondoltam. Mindig megvallottam bűnként és mindig eldöntöttem, hogy többé nem csinálom…
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Igen, nagyon sokan támogattak, főleg imával, de őszinte érdeklődéssel is.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Naná, hogy voltak. Igazából egyfolytában hullámvölgyben vagyok. Két hete semmi, s akkor azt hiszem, hogy vége, nincs is már jelen az életemben. Aztán eltelik még egy kis idő és jönnek a gondolatok… Amikkel nem tudok mit kezdeni, jönnek és nem hagynak… Aztán egy magányos pillanatban ismét előveszem a jól bevált módszert arra, hogy jól érezzem magam, és megint jön a bűntudat, keserűség, szégyen. és akkor Isten megint felemel, megtisztogat, elmondja, hogy szeret, így is szeret, és megerősít, megígéri, hogy egyszer vége lesz, de addig is velem van… és akkor minden jó, közelebb kerülök Hozzá, aztán megint kezdődik minden elölről…
Most hogy érzed, van kiút?
Van! Biztosan van! Látom az alagút végét (ld. 14. kérdés), dicsőség érte Istennek!
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Igen, megtérésem percétől kezdve. Hiszem, hogy ami sikerem van, az neki köszönhető, és a további sikerek is Róla és az Ő kegyelméről beszélnek majd. Nagyon sokat segít a személyes ima és a Biblia is, de a letöbbet azok az alkalmak segítettek, amikor papokkal, hitben előttem járó emberekkel tudtam erről őszintén beszélni.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Egyszer valaki azt tanácsolta, menjek szakemberhez. Az én orvosom, szakemberem, pszichológusom Jézus. Nála jobb és hozzáértőbb nincs, úgyhogy azt hiszem, Ő a legjobb, akihez fordulhatok…
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Eleinte nagyon benne voltam a mocsárban, és azt látom, hogy nálam nem egyik napról a másikra, hanem szép fokozatosan megy a leszokás. Volt időszak, hogy naponta-kétnaponta is csináltam, aztán egyszercsak hetente kétszer, aztán már csak hetente egyszer. és most, Istennek legyen hála, nagyon ritka! Havonta egyszer fordul elő (összefüggésben van a peteérésemmel, 24 éves egyedülálló nőként ki vannak készülve a hormonjaim…), de hiszem, hogy Isten megerősít és lesz ebből kéthavonta, majd olyan is, amikor nem lesz.
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Nagyon régóta. De nem tudom megmondani pontosan, hogy mióta, mert fokozatosan alakult ki abból, hogy először az önkielégítésre szoktam rá 13-14 évesen, később ahogy lett saját internetem, úgy a pornóra is. Amíg nem éltem egyedül, korlátozva voltam persze, hogy nyitott helyen volt a gépem, így nem is szoktam rá. Főleg akkortól vált rendszeressé, amióta egyedül élek.
Tehát "lazán" legalább 10 éve vagyok benne, de napi szinten csak 3-4 éve.
Tehát "lazán" legalább 10 éve vagyok benne, de napi szinten csak 3-4 éve.
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Nagyon régen kezdődött, nehezen emlékszem rá. Még gyerek voltam, amikor először találkoztam a pornóval a neten. De nem a pornó volt az első, hanem a maszturbáció. Nagyon kívántam (ahogy most is), és nem tudtam ellenállni.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Azt nem tudom, hogy akaratom ellenére megtudta-e valaki, soha nem hoztak szégyenbe emiatt. Volt, hogy elmondtam ezt egy keresztény lelkigondozónak. Nem lepődött meg, mivel többször segített már másokon is másféle problémákkal.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Régen rengeteget vádoltam magam emiatt. Nem tudtam elfogadni magamat. Azt nem tudom ,hogy ez az önkielégítés miatt volt-e, de sosem mertem kezdeményezni a lányoknál, bátortalan voltam. Visszahúzódó és magányos lettem.
Környezetednek:
A környezetemnek semmi problémája nem volt ebből, mivel ez az én titkom maradt, nem votlam terhére senkinek. (szerencsére, nem vagyok házas)
Régen rengeteget vádoltam magam emiatt. Nem tudtam elfogadni magamat. Azt nem tudom ,hogy ez az önkielégítés miatt volt-e, de sosem mertem kezdeményezni a lányoknál, bátortalan voltam. Visszahúzódó és magányos lettem.
Környezetednek:
A környezetemnek semmi problémája nem volt ebből, mivel ez az én titkom maradt, nem votlam terhére senkinek. (szerencsére, nem vagyok házas)
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Kerestem és találtam a neten egy "accountability partner"-t, akivel rendszeresen leveleztem (nem magyar). Ő erre a problémára specializálódott keresztény lelkigondozó, de sajnos nem tudott nekem segíteni, pedig kipróbáltam néhány pornó-blokkoló programot. Ez sajnos csak a netet korlátozta, az önkielégítésen nem segített. Így haszontalannak bizonyult.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A közeli környyezetem nem tudott róla (tudtommal). A fent említett "accountability partner" akart segíteni, csak nem tudott.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Amióta rászoktam, nagyon ritkán sikerült 1 hétnél tovább ellenállni. Amikor mégis sikerült, akkor lelkileg jól éreztem magam, csak testileg éreztem azt, hogy mindjárt szétrobbanok már néhány nap után is.
Most hogy érzed, van kiút?
Nagyon régóta nincs semmi változás nálam ezen a téren. Biztosan van kiút, hisz másoknak is sikerült erről leszokni. Csak én nem tudom, hogy én hogyan tudnám abbahagyni, mert nagyon más vagyok, mint a többiek.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Nem nagyon kértem, mert sosem volt rá igazán hitem. Nem Istenben kételkedem, hanem saját magamban, hogy képes vagyok-e megállni a szabadságban. Gyenge vagyok a vágyaimmal szemben, és nem tudom, hogy tudnék kiszabadulni ebből.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Azon kívül, mint amit fentebb említettem, kb. 6 éve volt, hogy a gyülekezetemben kiűzték belőlem a démont, ami ezt okozza. Jószándékúak voltak, de nem tudtak segíteni, mivel nem hiszek a démonűzésben.
Kicsit egyedi ok miatt írtam ide, nem tudom, hogy találok-e megértést. Ezt leszámítva alapvetően elégedett vagyok az életemmel. Egy ideje már nem vádolom magam, önbizalmam is van, tehát nem vagyok összeomolva lelkileg, mint régen. Nem hiszek abban sem ,hogy pokolra jutnék emiatt a bűn miatt. Szeretek egyedül élni Istennel, szeretnék egyedül is maradni. Nem akarok megházasodni soha. Önkéntes döntés ez, senki nem erőltette rám. Az egyedüllétben megtaláltam az az Istent, akit őszíntén szerethetek, és szeretnék ebben maradni.
Ez persze azzal jár, hogy a testi kielégülésben sem lehet részem, de ennek ez az ára. A házasság is áldozattal jár, az egyedüllét is.
Ki akarok jönni ezekből a bűnökből, hogy az időmet és az energiáimat ne ezek az önző vágyak kössék le, és hogy tudjam magamat teljesen Istennek szentelni.
Ki akarok jönni ezekből a bűnökből, hogy az időmet és az energiáimat ne ezek az önző vágyak kössék le, és hogy tudjam magamat teljesen Istennek szentelni.
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
18 éves koromban kezdődött, tehát 10-11 éve. Az önkielégítéssel kapcsolatban is voltak problémáim mióta elkezdtem, tehát 12 éves korom óta
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
(Ez nehéz kérdés, nagyon hosszan tudnék csak rendesen válaszolni. Mindenesetre az összes vallás közül a kereszténység áll hozzám legközelebb, közelebb, mint az ateizmus. Ugyanakkor volt egy pár dolog, ami miatt el is távolodtam, tehát például nem járok rendszeresen templomba. Úgyhogy lehet, hogy a NEM lett volna a helyes válasz.)
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Az önkielégítés mindig is problémás volt, az elejétől kezdve felvette a függőség egyik legfontosabb jellemzőjét: Nem akartam csinálni, bűntudathoz vezetett, de sose tudtam leállni vele. A különböző erotikus TV adások, egyes újságok, pl Playboy mindig is nagy hatással voltak rám. Már akkor éreztem, hogy mennyire érzékeny vagyok ezekre a dolgokra. Suliban is töltöttem le erotikus képeket internetről. Aztán amikor vidékről felmentem Pestre egyetemre, akkor indult ez be nagyüzemben. És elég gyorsan magába szippantott. Jobb oldalakat találtam, mint előtte. Hiányzott a volt barátnőm (akkoriban még nem éltem szexuális életet), az érzés, amit ő keltett bennem. S pornóval pótoltam. Így indult. És heteken belül függővé váltam, és az elejétől kezdve felismertem, de nem tudtam rajta változtatni.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
25 évesen lett egy barátnőm, 7 év egyedül töltött év után. Neki elmeséltem az egészet, még az elején. Már nem emlékszem tisztán, hogy mit mondott. De utólagos elmesélésből tudom, hogy mit gondolt. Azt, hogy ez nem annyira nagy baj, és hogy majd megoldjuk. Hát nem sikerült, vagyis a vele való kapcsolatom alatt nem.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Ezer dolgot. Kevésbé tudtam tanulni, a munkámra koncentrálni. Hátráltatott a lelki fejlődésben. Iszonyatos teher alatt éltem végig. „Alulról” néztem a világot mindig. Távol voltam mindig mindenkitől. Voltak barátaim, de kettős énem, kettős világom volt. Sokat ittam. Az érzelmi életembe teljesen belevegyült a pornó, minden élményt és stresszt ezzel dolgoztam fel. Lenéztem, utáltam önmagamat. Nem hittem el, hogy valaha is lesz újra barátnőm. Hogy tudok szerelmes lenni. Hogy lehet engem szeretni. Távol voltam a világtól.
Környezetednek:
A páromat rendszeresen a porig aláztam a függőségemmel, ő ugyanis ezt mindig egy kis megcsalásként, a nőiségének a megalázásaként élte meg. Így hát egy idő után beindult a hazudozás, és ennek a tökélyre fejlesztése. De ő már nem bízott bennem többé...
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Sok éven át semmit se, csak próbáltam magam abbahagyni. Nem ment. Aztán próbáltam abbahagyni a barátnőm mellett. Nem ment. Még előtte elmentem Pesten egy pszichológushoz, de ő nem ismerte fel a problémát, azt gondolta, hogy csak az a bajom, hogy nem voltam még nővel. De mint később kiderült, nem ez volt a bajom, ui. a szexuális élet megkezdése után sem múlt el a dolog.
Aztán múlt év novemberében elkezdtem egy kezelést egy függőségi klinikán, személyes konzultációkkal, csoportos beszélgetéssel. És csatlakoztam az SLAA-hoz, és azóta részt veszek ott is csoportos beszélgetéseken.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A volt barátnőm mindent megpróbált. Akart erről beszélni velem, akart mindenféle dolgot csinálni a szexuális életünkben, hogy érdekesebbé váljon... De nem tudta, hogy rajtam csak ezek nem segítenek. Akkor még nem nyíltam meg, nem voltam elég érett a változásokra.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Igen. Az első 10 év folyamatos hullámvölgy volt. Pár napnál hosszabb absztinencia sose volt. Néha voltak rosszabb idők, amikor napokon át piáltam és pornóztam otthon egyedül. Nem volt kellemes.
Azóta már csak visszaeséseim vannak, az absztinencia az alapállás. Legalábbis így érzem. De a visszaesés sem jó, nagyon megvisel, nagyon rossz élmény. Sajnos egy teljes napig, vagyis 24 órán át tart minimum. Legalábbis eddig mindig így volt. Talán később lesz majd rövidebb is.
Most hogy érzed, van kiút?
Van kiút. Számomra az SLAA jelenti a kiutat, a csoportos beszélgetések, a tagokkal való telefonálás.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Amennyire hiszek Istenben, annyira valóban kértem Tőle a segítséget. Nehéz megfogalmazni, hogy hogyan... Nincsen kialakult, biztosnak mondható, konkrét alakot öltött hitem. Ami van, aszerint kértem a rajtam kívül álló Erőket, legyen az a Jóisten vagy bárki más, hogy segítsenek, és könnyítsenek a nehézségeken.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Említettem fentebb, igen, a függőségi klinikától és az SLAA-től kértem és kaptam segítséget. A kezelések elkezdése után rögtön jött egy 44 napos absztinens időszak. Sokat sírtam, sok mindent megértettem, megbocsátottam magamnak sok mindenben, újraéltem a múltat, elindultam egy jobb jövő irányba. Éreztem, hogy kezdek megnyugodni, hogy egyre kevésbé érzem szükségét annak, hogy szexuális élményhez jussak. Ez volt az első 44 nap.
Aztán azóta voltak visszaesések is.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Most azon vagyok, hogy stabilizáljam a javulást. Hogy egyre kevesebb legyen a visszaesés. Hogy legyen lehetőségem a felépülésre.
Jelenleg 7-10 naponta vannak visszaeséseim. Nagyon intenzívek. Sajnos együtt járnak az alkohollal is. Sose maguktól jönnek, mindig van valami nagyon erős kiváltó ok. De egyre jobban tanulom, hogy mi veszélyes és mi nem, átalakítom az életemet, szépen lassan talán változik a gondolkodás is. Legalábbis remélem....
Milyen
jellegű hozzátartozója vagy a pornófüggő ismerősödnek? - Házastárs
Keresztények vagytok?
Én: Igen
Keresztények vagytok?
Én: Igen
Ismerősöm: Igen
Milyen nemű a pornófüggő ismerősöd? - férfi
Még mindig függő? - Nem tudom
Hogyan tudtad meg, hogy gondjai vannak?
Milyen nemű a pornófüggő ismerősöd? - férfi
Még mindig függő? - Nem tudom
Hogyan tudtad meg, hogy gondjai vannak?
3 év összefoglalva / 1: közvetlenül
megismerkedésünk után fedeztem fel a számítógépén kedvencek között pornográf
oldalakat. Az indokot elfogadtam, meg nem értettem; sokáig élt egyedül. Nemtetszésemre
reagálván, mentett listáját törölte, megbánt mindent, közölte, örökre vége. Semmit
nem jelentettek számára.
2: Hónapokkal később, kerestem a
gépén egy előző nap általam megnyitott oldalt. Az előzmény lista ez okból való böngészése
közben láttam, hogy az elmúlt 2 napban minden 3. megnyitás pornográf tartalmú. Kérdőre
vontam. Magyarázat annyi volt, hogy mikor letölt zenei anyagokat, közben kis ablakok ugarnak
fel (pornográf chat filmajánló stb.) amiket a gép megnyitásnak vesz, de nem nézett
bele egyikbe sem, esetleg kíváncsiságból elvétve 1-1. Vagyis az előzmény lista,
bizonyos szintig, nem valós adatokat közöl. Itt még bíztam benne.
3(2 hónappal ezelőtt): Közös fotóink
közül szerettem volna beilleszteni magamról 1-et egy online képszerkesztő
programba. Találtam is egy megfelelő képet, de elfelejtettem hová mentettem
lekicsinyítve. Program- Opera , jobb felső sarok megnyitás, klikk legutóbbi
dokumentumok…
A döbbenettől levegőt nem tudtam
venni, szívem a torkomban úgy vert, hogy minden más zajt elnyomott. Csak
pornófilm címek sorban, legtöbbjük Teenage kezdésű… Ahogy végre kaptam levegőt, melléklikk. Látom hogy a
külső adathordozón található mappából nyitotta meg őket. Idők…11.30,-12.10,12-25,-13.12.
A tárolt két nap alatt hozzávetőlegesen, 4 órát töltött el előttük!
Magyarázat + evolúció:
- Már úgy kapta ismerősétől a külső wincsesztert, valószínűleg rajta
maradt, ő soha nem töltött le ilyen filmeket, nem is nézne meg.
Higgyem el, nem hazudik.
Másnap higgadtan megnyitottam a
kérdéses adathordozót.
Kb. 10 perc keresgélés után
lehetetlen néven, de találtam egy mappát, felpakolva pornófilmekkel.
Már tényekre reagálva:
-Nem tudja mi ez, ő nem töltött
le ilyet, biztos valahogy… nem érti…
-Nem tudja miért töltötte le
ezeket de nem nézte meg.
-Megnézte de nem tudja miért.
-Megnézte de nem tetszenek neki.
-Megnézte de csak azért hogy
érezze hogy még férfi, bocsánat hogy hazudott!
-Megnézte, mert vannak potenciaproblémái, és azt tesztelte hogy menne-e
konkrétan velük, és már egész jó volt…
Szeretném hangsúlyozni, akkor már
6 hete 0.- szexuális érintkezés volt köztünk, minden szerelemteljes próbálkozásom
ellenére. És ez addigra sajnos általánossá is vált.
Mit éreztél, amikor kiderült az igazság?
Ez után a magyarázat
után? Mikor hozzámért öklendeztem, belém hasított… avval a kézzel elégítette ki
magát, azokra a nőkre. Becsapott, évekig kiéheztetett, mindenre használhatatlan,
ronda lógó trottyos, öreg nő vagyok. Soha nem lesz többé jó érzés, ha egy férfi
hozzámér. Bizalmam azonnal meghalt, annyira félti és szereti, hogy ekkora
blődségeket hazudott éveken keresztül?!
A szex 1undorító mocskos dolog, csak a baj van vele, arra jó
hogy az ember lányát kihasználhatóvá tegye. A férjem 1önző perverz állat, és
csak arra kellek neki hogy „anyai igényeit” kielégítsem, egyébként elvan a
„lányokkal”, akiket Helyettem kényeztet szemeivel, idejével, férfias energiáival.
Soha nem leszek rá képes hogy naponta más női alakot, vagy szeretkezéskor rendszeresen
jelmezeket öltsek, ergo ilyen irányú elvárásoknak nem fogok tudni soha
megfelelni. Nem szabad lett volna férjhez mennem. Felvettem a harcot
facebookon, ismerősökkel való önfeledt társalgás közben is, a Pornóipar ellen. Egyúttal
önkénytelenül megjelent fantáziavilágomban egy egészséges szexusú szeretetlény,
aki csak engem vár, valahol. A lény rendszeresen megjelent, vívódásaim során, síráskor,
és hívogatott, hagyjam el férjemet, a
„recska matyik” soha nem lesznek jó szeretők. Máskor lázadtam tagjaimban, eldöntöttem
„bekurvulok”, olyan leszek mint még soha, ha neki ez kell hát megkapja, végre
én is jól fogom magamat érezni, főleg
mással, de erről majd ő véletlendirekt tudni fog.
Képtelen voltam napok múlva is
elvonatkoztatni a látott képkockáktól, (belenéztem a videókba) ráégett a lányok
parázna hívogató arckifejezése a retinámra. Gondolatban láttam a férjem kéjmámorban
úszkáló arcát, -ahogy ül a gép előtt szétterpesztett lábakkal, keze gyorsan
mozog, hallottam, ahogy mély érzéki hangján felnyög és elélvez… Ez gyakran
bevágott a képbe, nem vagyok mazochista, magától! Jóval később az első „közös” szex
közben is, csak azok a nők lebegtek lelki szemeim előtt, majdhogy képtelen
voltam vele az orgazmusra. Addigra már a nemi élet hiányától kialakult nálam is
az önkielégítési kényszer, ezután felerősödött. Jövőképem végleg összetört. Hajszálon
függtem a válás, és az idő adás, lehetőségei közt.
Milyen
problémákat jelent/jelentett ez a függőség nektek?
Neked: Havi ciklusom felborult. Poszttraumás
stressz annak tüneteivel: emlékbetörés, pánikroham, önkénytelen zokogás, remegés, hányinger, menekülési
kényszer, alvás zavar, átmeneti munkaképtelenség, életkedv elvesztése, szem és arcizmaim
önálló rángása, önelvetés, önbizalmam porrá égése, öngyilkosság gondolata, figyelmem
érdeklődésem elvesztése szeretett lányom, édesanyám iránt, magamba zárkózás. Döntésképtelenség,
tehetetlenség érzése. Étkezési problémák, étel elvetés, vagy túlcsordulásig
zabálás. Hajkoronám részleges elvesztése…
A függő ismerősnek: Most : Lelkiismeret-furdalás,
szándéka ellenére mélyen megbántott. Az elvesztett bizalom felfoghatatlansága. Sűrű
telefonhívások: hogy vagy, mit csinálsz, jellegű kérdéssekkel. Félt, hogy kárt
teszek magamban, vagy végleg döntöttem, elhagyom. Ebből a stresszből fakadó
emésztési problémák, koncentráció kiesés. Nemegyszer ő is heves zokogásban tört
fel, pont velem tette ezt, akit a legjobban szeret, és nem akar elveszíteni,
mert az életet jelentem számára. Esküdözési kényszer.
Velem való kapcsolatot megelőzően
(is) : spontán merevedés részleges
elvesztése. A szexuális együttlét rutinos, kizárólag orgazmus célján történő
„lebonyolítása”, ez alatt is görcsösség... Mi honnan esett ki, már megint
fáradt ehhez, hogy mozogjak, ez így nem jó, kezdeményezéseim sorozatos visszautasítása,
stb. Önértékelési csőd, azt gyógyítandó levelezés - flört nőkkel, érte való
rajongás kivívása humorral, rámenőséggel stb. Kapcsolatai rendszerint ezen ok
vagy al okok miatt mentek tönkre, így látszódhatott ő -külső szemmel- egy
aránytalanul nagy hálót kivetett, nőket levadászó missziósnak. Ami persze egy nagy
furfangos álarc.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Közöltem vele hogy így
ebben a felállásban nekem nincs rá szükségem, felajánlottam, hogy elengedem,
egyedül is boldogul, én viszont nem szeretem a társas magányt, volt benne épp
elég ideig részem. Most hogy tudom miért fáradt mindig ahhoz, hogy kifejezze
tettekben is irántam érzett szerelmét… Tudom bizony csúnyán kelepcébe csalt.
Ultimátum: Vagy megteszünk mindent! - a végleges kijövetel érdekében, vagy itt
off. Megígértem, hogy nem fogom naponta evvel nyaggatni, de valahogy látni szeretném,
hogy van e változás.
Ő mit tett, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Addig, amíg nem történt
meg fentebb kifejtett 3maska, semmit. Hisz még előzményit sem törölte. Bízott
naivitásomban, mindent elsöprő érzelmeimben. Addig valahogy megmagyarázta
magának miért teheti meg mellettem.
Akkor, mivel igen jó a
beszélőkéje és meggyőző ereje, kifejtette pár órában mennyire szépen nem fogja
soha többé ezt csinálni, és mint nővel, foglalkozni fog velem. Ha kell, eljön
terápiára, orvoshoz.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan éltétek meg ezeket?
Voltak hullámvölgyek? Hogyan éltétek meg ezeket?
Vannak hullámvölgyek. Részemről.
Nagyban befolyásol, hogy hasonló esetekkel foglalkozó fórumokat olvasok, magam is beszállok a párbeszédbe. A nők nagy
része tapasztalatból azt javasolja, hogy ne adjak neki tovább egy nap esélyt
se, ígérgetős gyenge szamárból nem lesz megbízható paripa. A férfiak nagy része
hazabeszélvén a hazugságot és
elhanyagolásomat hangsúlyozza ki, és hogy ez bizony nem ok manapság sem a
válásra. Valamint fogadjam el, a pasik néznek pornót, ha olyanra vágyom aki
nem, magam maradok. Szinte fel sem fogják sokan, nem is a pornófogyasztás mint
inkább a szerepcsere ellen próbálok minden lehetséges felületen tiltakozni.
Most hogy érzed, van kiút?
Most hogy érzed, van kiút?
Igen van. Csak nem tudom
alkalmas vagyok e végigjárni vele. Ezt megelőzően volt már másik hosszú évekig
tartó házasságom, azt megelőzően is kizárólag tartós kapcsolataim voltak és
abból is kevés. Soha nem volt gond a szexualitásommal, más szexualitásával, ha
más nem is működött olyan jól, a szex mindig.
E téren nem ismerem magam, mennyi
a tűrőképességem. Hol vannak az amúgy is kitolt határaim?
Kértétek Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Én igen mikor megismertem,
nem tudtam ugyan, hogy ilyen nagy a baj. Ő, szerintem egész biztosan kiáltott
hozzá szabadulásért. Főleg most, amikor napokig kérdés volt, maradunk e együtt.
Az eset óta, hitbéli lelki
vívódáson és keserűségeken megyek keresztül, nem tudok felkiáltani magamért,
sem érte. Falak vesznek körül, kevés reménnyel. Ha valaki, Isten jól tudta mi
vár rám mellette. Valamiért engedte hogy beleragadjak egy ilyen, számomra ismeretlen
kátyúba.
Kértetek más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen
eredménye/következménye volt?
1/Pszichoterapeuta, 1,5
órás „tanácsadás”, onnan továbbítva lettem a kerületi Családsegítő Központba,
ahol elvileg mindkettőnket tudnak külön és együtt is „kezelni”. A kontakt még
nem jött létre. Kaptam gyógyszert, amit először a háziorvosom írt fel, később a
szakorvos is megerősítette, szükségem van rá pár hétig, de abbahagytam, mert erősen
lezsibbasztott.
Hogy áll most a helyzet, hol tartotok?
Tény. Utóbbi egy hónapban
nagy változáson ment keresztül házaséletünk, sokkal aktívabb, bensőségesebb
lett. Privát dolog, de nagyon jellemző. Aki volt már ilyen helyzetben tudja… azóta
soha nem üres a „tára” mint ezt megelőzően 3 évig. Komolyan elgondolkodtam, már
érdemes védekeznünk gyermekáldás ellen…
De a bizalmam, még nagyon nem
állt helyre, se a lelkem háborgása. Azóta mindössze 1x találtam a gépén
letöltött pornófilmet, de az is lehet, hogy ügyesebb lett?!
Hogy ő mit állít? Azóta 1 filmet
sem nézett meg, természetesen. Időnként pánikrohamokat kapok, főleg reggel,
mikor tudom ő otthon, én dolgomon… most érzem… most csinálja… aztán felhívom,
általában ő hallja a hangomon hogy feszült vagyok, és megnyugtat. Ezekben a
napokban, próbálok lelkileg helyrezökkenni, a kiesett dolgaimat behozni.
Fantázialényem foszlófélben… Jövőképem vele együtt kezd újra alakulni. Remélem,
remélem, nem ér újabb arculcsapás, újabb kiábrándulás, újabb mappák, újabb
éjszakák, kezeim hasamon, karja átölel, és érzem kettőnk közül csak én vagyok
kívánós.
Nem találom értelmét a kendőzéseknek, mindent a látható legőszintébben
írtam le, remélem segítettem valakinek…
Guszti beszámolója (28)
Körülbelül 20 éve nézek pornót, de körülbelül 2 éve vált súlyossá, amikor egy éven keresztül munkanélküli voltam.
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Nem
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Munka nélkül tengődtem a lakásban, és gyakorlatilag az egész napot munkakereséssel töltöttem, kisebb megszakításokkal, ez volt a pornónézés és a járulékos dolgok. Kezdetben csak „pihenés” volt, később napi rutin, aztán amikor munkába álltam már súlyos hátráltató tényező.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Nem, gyáva voltam.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: teljes dekoncentráció, problémák megoldásának képtelensége, élet pozitív dolgait nem tudtam értékelni, önértékelési problémák, gyakorlatilag ebbe fojtottam a felgyülemlett stresszt, korai magömlés, néha képtelen a szexre.
Környezetednek: látták, hogy egyre mélyebbre süllyedek, távolodnak tőlem és egyre agresszívabban reagálok a jogos kritikákra, hülyeségekkel foglalkozom, és a gondolataim elkalandoznak
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Az Ön honlapjának áttanulmányozása után beismertem magamnak, hogy függő vagyok.(Hihetetlen érzés volt, hogy a hibáim forrása egyszer csak megvilágosult). Nekiálltam az adagot folyamatosan csökkenteni, kezdetben beálltam heti 2-3 maszturbálásra, aztán heti 1-re, jelenleg 2,5 hete tiszta vagyok. Sajnos a pornónézést még nem tudtam ilyen szintre csökkenteni, az heti 4-5-ször nézek, de már csak meztelen nőket, a „pornó” részéről már leszoktam régebb óta. Átalakítottam az étrendemet: sok halat, vitamint és zöldséget eszek. Rendszeresen sportolok legalább 20 percet, ha lehet többet is. Figyelem a honlapot, és tanulmányozok külföldi honlapokat is, tanulok mások hibáiból. Hirdetnek számos készítményt, ami segít az agyi károsodások helyrehozásában, de ezeket egyelőre mérlegelem, félek tőle, hogy hamisítvány és csak bajt okozna (még nagyobbat). Jelenleg keresek olyan embereket, akik hasonló cipőben és stádiumban járnak, ahhoz, hogy tanuljunk egymástól.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Nem osztottam meg környezetemmel.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Voltak, borzasztóak. Visszaestem, maszturbáltam sokszor, aztán kimerültség, ingerültség és saját magam hibáztatása. A tünetek talán kicsit enyhébbek, mint a többi fórumozó leírásaiban.
Most hogy érzed, van kiút?
Van kiút, és meg is fogom találni. Bár neveltetésemből kifolyólag nem vagyok vallásos, de úgy gondolom, hogy a keresztényi tanítások segítenek. Ha az ember az egész problémát úgy állítja be, hogy élete legkeményebb harca és nyer, akkor úgy gondolom sokkal teljesebb életet tud majd utána élni. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”…elvben hiszek, vagyis kicsit egyszerűbben, ami nem öl meg az megerősít.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Ez egy nehéz kérdés egy nem hívő ember számára, de talán mondhatjuk, hogy igen.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Nem.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Jelenleg heti 4-5-ször nézek szex képeket nőkről, és 2,5 hete nem maszturbáltam, remélem, ki tudok tartani.
Elisabeth beszámolója (20)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
13 éves korom óta....Akkor kezdett el érdekelni a szex mint téma....így "valahogy" rátaláltam - nem meglepő módon - egy halom pornó site-ra.
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - nő
Hogyan kezdődött a függőség?
Mint ahogy mondtam már akkor kezdett el érdekelni a szex mint téma....így "valahogy" rátaláltam - nem meglepő módon - egy halom pornó site-ra. Aztán egyre több és több site látogatás lett belőle...Tegnapelöttig (01.23) 3-4 naponta néztem pornót
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Nem úgy derült ki hogy lebuktam, hogy éppen pornót nézek. Hát ez a szex téma eléggé megfertőzte a gondolataimat... Aztán egy idő után már nagyon perverz gondolkodásom volt, és ez elkezdett nagyon zavarni.... De nem tudtam től szabadulni. Így megbeszéltem magát a gondolati nehézséget egy lelki vezetőmmel. Aki aztán később rákérdezett, hogy nem voltam-e pornófüggő. Akkor azt válaszoltam, hogy meglehet - de nem vallottam be. Hogy még most is az vagyok.
Reakciója - abszolút megértő volt, hiszen neki is volt hasonló problémája
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: A gondolatvilágom megváltozását, a szexről kialakított kép eltorzulását, amelyet keresztényként elég nehéz elhordozni, hiszen mi azt képviseljük, hogy
1. Isten ajándéka mindez, és nem állati ösztön kielégítése
2. Házasság előtt nincs szex
Környezetednek: Semmilyen - hiszen még most sem tudnak róla De a perverz gondolkodásom elég sokmindekire átragadt - főként a saját korosztályomban,.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Megírom ezt, habár anonim módon, de bevalljam. Isten segítségét kértem
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Lévén, hogy nem tudnak nehézségemről - nem is tudnak segíteni
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Nemnagyon.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Kértem,. Imádkoztam, hogy 1. Változtassa meg gondolkodásmódom, 2. Szabadítson meg ebből a függőségből.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
nem
Építész beszámolója (23)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Általános iskolában, már alsó(!) tagozatban elkezdődött, és hiszem, hogy ez év január 6-án befejeződött.
Még mindig függő vagy? – Hiszem, hogy nem
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? – Férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Mái napig beleégett a memóriámba, egy akkoriban – nemi jellegek tekintetében- koránál sokkal fejlettebb lány. Tesi órán, amikor pont egymás mellett másztunk kötelet, vagy amikor ott volt nálam, mindig különleges vágy fogott el. Amit újra és újra érezni akartam. Sokkal többször, mint amennyiszer a lány ráért. Szerencsémre, gazdag fantáziával áldott meg az Úr. Ezt én pedig a lehető legbetegebb módón használtam fel. Eleinte -sőt sokszor később is- bőven elég volt a nyughatatlan mocskos fantáziám. Az ilyen jellegű gondolataim mellett egy BDSM vagy bondage video csak softporn-nak számítottak. Természetesen ezeket a fogalmakat nem „csak a barátaimtól hallottam”, hanem „rendesen” utána is jártam. Képpel, videóval, ha még nem lett volna elég az, ami a fejemben van. Mindezt úgy, hogy keresztény voltam, ráadásul egy ifi gyülekezet rangidős tagja. Kiránduláson –néha- csapatvezető, a gyülekezet weboldalának szerkesztője, otthon, egyedül, pedig egy pornófüggő.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Húgomnak mondtam el, aki szintén keresztény. Ő kérdezett rá, igazából „csak véletlen”. Az egyik barátnőjének az volt az elve, hogy minden férfi szex- és pornófüggő, de húgom be akarta bizonyítani neki, hogy ez nem igaz. Például az ő bátyja biztosan kivétel. Nem volt az.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: Gyengítette a hitemet, rengeteg időmet elvette. Nem tudtam úgy haladni a dolgaimmal, amilyen képességekkel valóban megáldott Isten. Kaptam Tőle logikát, magas IQ-t, egy férfihoz képest –talán- még sok érzelmet és kreativitást is stb. stb., ám mégis csak küszködöm ugyanúgy az építész szakon, mint a magánéletben. Továbbá a testalkatomon is meglátszik, hogy bizony vékonyabb vagyok az átlagnál. Sok felesleges energia ment rá a pornófüggőségre.
Környezetednek: Nem maradt gondolati síkon a függőség, volt több párkapcsolatom, amelynek része volt a szex. Sőt egy egyéjszakás (délutános) kapcsolatom is volt, amiben aztán tényleg nem voltak érzelmek, se kötődés részemről, - szimplán az élvezetért tettem.
Ám a mérföldkő egy olyan lányismerős volt, akinek ez sokkal komolyabb gondokat okozott. Már ahogy beszéltem a szexről, róla, meg ahogy viselkedtem, nála ez már a szexuális zaklatás fogalmát kimerítette. Emiatt elnézést kértem tőle is, és a szüleitől is. Nem tudom megbocsátottak-e, de azt tudom, hogy azóta nem beszélek vele. Nem azért, mert haragszom rá, sőt még hálásnak is kell lennem neki - lehetséges, hogy a jó Isten rajta keresztül üzent, hogy ebből még nagy baj lehet. Ám azóta félek tőle, hiszen egy rosszul kiejtett szónál, vagy bármilyen félreérthető gesztusnál, szíve joga lenne panaszkodni szüleinek, vagy akár a rendőrségnek is.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
A profán/emberi megoldásom annyi volt, hogy a gépen lévő pornográf képektől és anyagoktól megszabadultam. Magyarul nem sokat tettem.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Nagyon kevesen tudnak csak a nehézségeimről, így igazán hathatós segítséget nem is tudnak nyújtani.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Voltak. Többször hittem, hogy sikerült leszokni. Volt már olyan kb. 3 hónapos időszak, amikor nem volt meg a problémám. Aztán jött egy tinilány (nem az ő hibája) és olyan simán visszaestem a pornó világába, hogy szegény jó Istennek is csak egy pillantásra volt ideje. Szerencsére a kislányt nem rántottam magammal, helyette az akkoriban szokásos maszturbáláshoz nyúltam - otthon, egyedül. Összességében a legrosszabb időszakok mindig azok voltak, amikor sok dolog jött össze. Ezekben a –valójában nem is olyan vészes- helyzetekben, ahelyett, hogy csináltam volna a dolgom, sokszor a pornó világában kerestem feszültségekre a megoldást, és a nyugalmat.
Most hogy érzed, van kiút?
Igen, van.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Kértem. Imádkoztam, és hálát is adtam neki. Na meg jó párszor önigazultságomban, úgy jártam mint a szülői segítséggel járni tanuló kisgyerek. „Istenem, most már engedd el a kezem, megy egyedül is!” Persze még nagyobbat estem.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Burkoltan igen. Egy Karácsony környéki ifi gyülekezeti alkalmon a lelkészünk felvetette, hogy mi lenne ha mindenki –hangosan- kérne valamit az Úrtól. Én hát azt kértem, hogy „tudod Uram van egy személyes dolog/tulajdonság amitől már hosszú ideje nem tudok megválni, ezért kérlek szabadíts meg tőle.”
Nem tudom mennyire jöttek rá a többiek, hogy mi is a valós problémám, de a lelkészünk egyből mondta: „Sokan küzdenek ezzel a problémával, de tudd, hogy tényleg segíteni fog!”
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Január 6-a óta nem maszturbáltam, ám a szexi képek (pl. facebook, youtube) és a valós lányok az utcán, vagy épp egyetemen még továbbra is kísértenek. Közben pedig keresem azt a nőt, aki a feleségem lehet, és akivel már Istennek tetsző módon élhetek.
Pisti beszámolója (24)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Habár nem pornófüggőségtől szenvedtem, hanem a maszturbálástól függtem, de úgy gondolom, hogy ez a két dolog elég közel áll egymáshoz, ezért töltöm ki ezt a kérdőívet. Meg azért is, mert bízom benne, hogy saját küzdelmeim leírásával segíteni tudok másoknak is.
Még mindig függő vagy?
Nem tudok erre a kérdésre egyértelmű igennel vagy nem-mel válaszolni. Tartok valahol.
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Emlékszem 14 évesen, 2002 nyár végén vertem ki először, nagy bűntudattal. Előtte júniusban voltam egy hittantáborban, ahol az idősebb, egyetemista hívő srácokkal beszélgettünk erről a kérdésről, és ők azt mondták, hogy inkább ne csináljuk. Normálisan elmondták a véleményüket, hogy ez miért rossz, és mik a veszélyei, és mi komolyan is vettük őket, hiszen felnéztünk rájuk, és a példaképeink voltak. Mégis mikor megtaláltam apukám egy videókazettáját, onnantól kezdve csak az azon lévő nők jártak a fejemben, és napokig küzdöttem a dologgal, mígnem aztán kielégítettem magam. A bűntudat mellett volt egy másik érzés is: ez orgazmus gyönyöre, mely meghatározóbb volt, mint a bűntudat. Ekkoriban hívőnek tartottam magam, de élő kapcsolatom nem volt az Úrral, tipikus vallásos voltam, az azzal járó hatalmas képmutatással. Azt gondoltam, hogy mivel hívő vagyok, jó vagyok, és éppen ezért zavart ez az önkielégítés-dolog is.
Aztán 3 évig semmi nem történt, nem is nagyon gondoltam rá, csináltam a dolgomat az iskolában. Közben szépen elmaradoztam a gimnazista Bibliaórákról, és egyre többet foglalkoztam a környezetemben lévő lányokkal. Emlékszem negyedikes gimnazista voltam, mikor újból elkezdtem maszturbálni. De innentől már nem volt visszaút, akkor még. Akkoriban is bűntudattal csináltam, de nem Istennel szembeni véteknek éreztem, hanem hogy nem igazi barátnőm van, és vele csinálom ugyanezt. Valahogy nem tudtam hova rakni ezt az öndicsőítésembe, a saját magamról gondolt nagyon pozitív képbe, pedig nem tudtam megállni, hogy ne csináljam. Szinte minden alkalommal megfogadtam, hogy ez lesz az utolsó, de sosem az volt az, nyilván. Azt gondoltam akkoriban, hogyha megismerem életem első komolyabb barátnőjét, akkor elmúlnak ezek a dolgok, abba tudom majd hagyni az önkielégítést.
Ahogy bekerültem az egyetemre, elkezdődtek a bulizások, úgy éreztem, kinyílik előttem a világ. Összejöttem az első komoly barátnőmmel, elvesztettem a szüzességemet, és mégsem hagytam abba a dolgot. Kiderült számomra, hogy nem a lányon múlik, hogy kiverem-e vagy nem, mert úgyis kiverem. Ekkor már egyáltalán nem jártam templomba, és később a maszturbálás miatti bűntudat is elmúlt. Elfogadtam a dolgot, próbáltam azért, hogy egy nap csak egyszer verjem ki, és még büszke is voltam magamra, mikor 2-3 napot kibírtam matyizás nélkül.
Aztán rengeteg minden történt velem, megtértem 10 hónapja, és ez döntő változást hozott a hozzáállásomban ezen a téren. Még azért Isten előtt leborulás után is volt egy rövid időszak, mikor még bűntudat nélkül csináltam, de aztán az Ige kezdett átformálni, és elkezdődött a dolog lényege az igazi HARC a maszturbálással.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Nem nagyon beszélgettem erről senkivel a megtérésemig, de azóta a többiekkel az ifiből segítjük egymást, és el tudtam nekik mondani, hogy én nem szeretnék maszturbálni, és mégis csinálom. Segítettek nekem, elmondták ők is a tapasztalataikat, szenvedéseiket, bukásaikat, győzelmeiket. Ez fontos volt nekem, hogy nem csak én járok ebben a cipőben.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: szerintem az életem minden területére kihatott, hogy kivertem rendszeresen. egyszerűen a saját testemet béklyóztam meg vele, rabja voltam a recskázásnak. A lányokkal való ismerkedésre is kihatott már hívőként is, nem tudtam feloldódni a lányok jelenlétében. Az Isten által adott örömteli testiségből egy hatalmas görcsösséget csináltam.
Környezetednek: -
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Huh nagyon sok mindent, de itt elsősorban a hívő tapasztalataimat szeretném leírni. Bibliaolvasás, imádkozás, sportolás, beszélgetés róla, http://www.xxxchurch.com/ és egyéb honlapok, netes bejegyzések rendszeres olvasgatása, fogadalom Istennek (nem vált be, ezt senkinek nem javaslom, Ige-ellenes), naplóírás. Amit nagyon ajánlok mindenkinek, és amit megtehet az ember, hogy nem keresi, sőt távol tartja magától az ingereket. ’’Istenem kérlek ne vígy engem kísértésbe’’ nagyon jó ima, nem véletlenül van benne a mi atyánk-ban is (Mt 6,13). Ez brutál nehéz ebben a világban, de erre nem szeretném fogni a bukásaimat, felelős vagyok a tetteimért.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A 6. kérdésben már írtam erről.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Hívőként könnyebb, hiszen Istenhez fordulhatok ezzel a bánatommal is, és neki önthettem ki a szívemet. Iszonyatos küzdelem ez önmagammal, és a hitnek pajzsa, és az Ige kardja nélkül sokkal többször elbuktam volna (Fil 6,16-17).
Most hogy érzed, van kiút?
Van, igen.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Szerintem ezt a dolgom leküzdeni máshogy nem is lehet. Én magamtól oly sokszor elbuktam, de az Úr mutat egy másfajta utat. Nem könnyű utat, egy keskeny ösvényt, de ez az egyedüli módja a diadalnak a saját testi vágyaink felett (Mt 7,14).
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Erre már válaszoltam a 6. kérdésben.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
62 napja, pontosan 2 hónapja nem recskáztam, de nem tudok módszert mondani, hogy minek köszönhetően tartok itt. Lehet, hogy valaki már tartott is, és visszaesett, lehet, hogy ez nem is olyan nagy szám másoknak. Nekem baromira az, és bízom az Úrban, mert az ő kegyelme nélkül sehol se lennék.
Fokozatosan egyre több ideig bírtam ki maszturbálás nélkül keresztényként. Először csak 2 napot, aztán már 1-1 hetet, aztán már 3 hetente vertem ki, és most itt tartok. Úgy érzem Isten megáldja a küzdelmeimet, amihez Ő adott erőt. Minden nap egy próbatétel, de ’’Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem’’(Ézsaiás 12:2). A legjobb talán, amit tehetek, hogy Istenhez menekülök a problémámmal, mert ő megtartja a benne bízókat, és megerősíti az elesetteket. Az Úr kegyelmes, és szerető, és ezért hálával tartozom neki, és azért ahol most tartok, Őt illeti a dicsőség.
Egy hónapja ismerkedem egy nagyon szép hívő lánnyal, és Isten ilyen módon is megáld, pedig én magamtól nagyon is rossz irányba mentem volna. Már ebben a kis részben több boldogságot, és örömet éltem meg, mint eddig bármilyen lánnyal. Elképesztően nagy élmény a testiség fogsága nélkül, felszabadultan ismerkedni. A hívő kapcsolat már most látom, hogy egy teljesen más szint a hitetlenhez képest, és már csak ezért bőven megéri elhagyni a kiverést.
De ha ez nem lenne, akkor is úgy lenne jó, ha elhagynám ezt a szokást, hiszen Isten értünk adta a törvényeit, és jobb szabadon élni, Istennel békességben, mint megkötözve futni a vágyak után. Áldom az Urat, hogy ad erőt a küzdelmekhez, hogy hozzá menekülhetek, Igében, imádságban, és ad hasonló fiúkat, férfiakat mint én, akikkel megoszthatom a problémáimat, és kérhetek tanácsot tőlük. Istené a dicsőség.
Laci beszámolója (26)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Úgy 13-éves korom óta rendszeresen önkielégítek. Itt kezdtem, ehhez kapcsolódott a pornó.
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Az első élményem ezzel kapcsolatban, amikor rátaláltam apám Playboy magazinjára. Általános iskolás lehettem, talán felsős. Ekkor még csak a képeket nézegettem, semmi cselekvés nem társult ehhez. Majd 13-évek korom óta folyamatosan végzek önkielégítést, napjában többször is. Ehhez kezdett kapcsolódni a pornó. Néhány kazetta, kevés újság… A probléma akkor kezdett elhatalmasodni, amikor bekötötték a nagyobb Tv-csomagot. Este 11-től minden nap porno. és önkielégítés. Aztán az internettel eljött számomra a „Kánaán”. Tinédzser éveimben minden nap jelen volt a porno. Nem tudtam, hogy függő vagyok. Ártatlan szórakozásként tekintettem rá.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
A barátaimmal egyszer beszéltünk a témáról. Nekik is hasonló tüneteik voltak. Mégis lezártuk azzal, hogy pornót nézni „természetes”. Komolyabban akkor kezdtem foglalkozni a dologgal, amikor visszatértem a vallásomhoz. Ez előtt nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Azt gondoltam mindenki csinálja. Nincs gond, nem ártok vele senkinek. Úgy gondoltam, hogy a vágyaim kiélése ez. Törvényes úton méghozzá.
Akkor kezdtem felfedezni, hogy nem tudok leélni a dologgal, ahogy közeledni kezdtem Istenhez. Emlékszem még aznap háromszor elbuktam, ahogy elhatároztam, hogy vége. Pánikszerű élmény volt. Ez olyan két éve történt.
Azóta folyamatosan „harcolok” a leszokásért. Mivel romai katolikus vagyok, így a gyónás szentsége alatt beavattam a lelki vezetőmet. Eleinte nem értette, mi bajom van. Aztán megértette, hogy a problémám súlyosabb, mint alkalmankénti eltévelyedések. Megértőnek bizonyult, ezen én meglepődtem, de ez erőt adott. A szentgyónást havi szinten gyakorlom. Segít az újrakezdésben, nagy lelki támaszt jelent a vezetőm segítése. Komolyabban veszem a küzdelmet.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: Nagyon sok időmet elvette. Szinte beszippantott a világháló, órákig lógtam a neten. Ez alatt nem tanultam, nem sportoltam, nem dolgoztam. A feleségemet egyre kevésbé kívántam, jobban élveztem az internetes pornózást, mint az együttléteket.
Környezetednek: Ha nem hagytak magamra, hogy a szenvedélyemnek hódoljak ingerült, agresszív lettem. Sokszor kiállhatatlan voltam. Elmartam magamtól a családtagjaimat. Amíg hozzá nem jutottam a „szerhez” nem múlt el a dühöm.
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Megpróbáltam leállni, nem sikerült. Majd elköltöztünk és megfogadtam, hogy az új környezetben nem nézek pornót. Eleinte filmet nem néztem csak képeket. Ezzel el voltam egy pár hónapig. Aztán ebbe is belecsömörlöttem. Megfogadtam, hogy se film se kép. Az önkielégítés maradt. Úgy fél évig bírtam, de minden nap a pornón járt az eszem. Aztán egy közeli barátom fiatalon a másvilágra költözött. Nagyon megrendített, váratlanul ért. Engedtem a kísértésnek. Visszaestem. Ez idén szilveszter környékén volt. Azóta sokat böngésztem a témában. Jelenleg arra koncentrálok, hogy semmi porno semmi önkielégítés. Erre a módszerre is a neten bukkantam. Úgy érzem ezzel a probléma gyökerét ragadom meg. Nehezen is megy.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A lelki vezetőm sok tanácsot ad. Megértő a lelki gyötrődéseimen is segít. Netes oldalakat is javasolt.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Állandó hullámvölgyeim vannak. A kezdeti állapothoz képest azért jobb. Olyan 1-2 hétig bírom aztán kudarc. Ezeket nagyon nehezen viselem. Önvád, lelkiismeret furdalás, amik lehetnek. Ma is elbuktam…rossz, de ez van.
Most hogy érzed, van kiút?
Nem tudom. Biztos van. Biztató blogokon olvasni, hogy sokaknak sikerült. Én mindig a 2. héten bukom el. Ennek ellenére bizakodom. Tetszik az a mondás, hogy nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Szégyellem magam Isten előtt, főleg amikor elbukom. Kértem segítséget imában. Biztos meghallgatta, szerintem segít, ettől még rossz érzés.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Nem. Félek is attól, hogy szakemberhez kellene fordulnom, de nem merek.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Tizenöt nap után visszaestem. A számlálót nullára állítottam, holnap lesz az első napom tisztán.
Anna levele (20)
Kedves Pál!
Már régóta érlelődik bennem, hogy nem csak a pornófüggőségemmel való harcomat szeretném megosztani, hanem annak eredményét is. Amelyet, igazából az általad felrakott kérdőív segítségével, szerintem nem lehet leírni. Így arra jutottam, hogy elküldöm és meghagyom neked a döntés jogát, hogy fel teszed-e vagy sem, és ha felteszed akkor milyen formátumban.
Kb. fél éve küzdök a pornófüggőségem ellen. 20 éves nő vagyok, és 7 évig voltam függő.
Nagyon nehéz volt a függőségem mivoltát meglátni. Ennek felismerésében egy nagyon közeli barátnőm segített. Végtelenül hálás vagyok és voltam is neki, hiszen hatalmas segítség volt számomra. Ő sok mindent megértett amit mások nem, hiszen számára sem volt ismeretlen a probléma kör. Nagyon sokat segített, hogy bizonyos alapelveket megfogalmazott. pl, hogy tudja, azt, hogy nehéz ez ellen kűzdeni, és èppen ezért radikálisnak kell lenni - nem szabad kiskapukat hagynia az embernek magának. De azt is elmondta, hogy bizonyos idő elteltével, érezhetem úgy, hogy na ez most már Isten segítsége nélkül is megy. Azt mondta, hogy ennél a pontnál kell a legjobban vigyàzni, mert itt nagyon kőnnyű elbukni. Hát én el is buktam. Úgyh, a tapasztalat beszél belőlem, ha azt mondom mindenkinek tudatosítania kell magában, hogy ez CSAK Isten segítségèvel és erejével megy. Ha a saját erődben bízol, elbuksz, ès lehet mindent előről kezdeni.
Szerintem ezen felül nem árt, ha van egy olyan ember aki felé van bizalmad elszámolni. Nem csak azért mert, az segítsèg, h ne nézd, hanem azért is, mert egy reflexiò magad számára, hogy kb. hol jársz a fejlődésben.
Van egy hatalmas veszély, amit nem règ fedeztem fel. Amikor úgy dönt az ember, hogy leáll, akkor csábító és egyben tiltott gyümölccsé válik a pornó. Szerintem, mindenkinèl eljön az a pont, h kész ő nem bírja tovább. Ekkor tulajdonléppen egy válaszúthoz ér: vagy feladja a kűzdelmet, vagy tovább harcol. Én nem olyan rég (kb 3 hete) értem el ehhez a ponthoz... És a választásom egyértelmű volt: folytatom a harcot. Ès itt van egy hatalmas csapda, amibe én szépen belesétáltam. Vannak olyan filmek, amelyek nem kifejezetten a pornó kategóriát merítik ki, de elég naturalisztikusan ábrázolják a szexet (szerintem). Ilyen pl. az Elemi ösztön, vagy az eredendő bűn cenzúrázatlan változata. Ezek szerintem, ÖNMAGUKBAN, nem veszélyes, vagy káros hatásü filmek. Viszont egy pornófüggőnek/ egy pornófüggéssel kűzdő embernek, de még akár egy volt függőnek is olyan mint a drog. Ha megnéz az ember ezekből egyet, akkor nagyon nehéz megállni abban, hogy nincs tovább (- nem nézek még egy "normál" pornót is). Kb olyan mintha a banánhéjon próbálnál meg nem elcsúszni. A másik ebben rejlő veszély, hogy hogyha gyakran nèzel meg ilyen típusú filmeket, elbizonytalanodhasz a döntésedben, miszerint pornómentes, és tiszta életet akarsz élni.
Hát ennyit szerettem volna elmondani.
József beszámolója
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
20 évig voltam függő
Még mindig függő vagy? - Nem
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
A rendszerváltáskor terjedt el, hogy lehetett pornó videókat kölcsönözni, ekkor ennek veszélyeit nem ismerve 1-2 film megnézésével kezdődött, amit még tudtam valahogyan uralni. Később a pornófilmek nézése összekapcsolódott az önkielégítéssel, úgy miközben házasságban éltem, és gyermekeim is voltak.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Katolikus vagyok, ahol a szentgyónásban elmondtam a papnak. Segítően ált hozzá a problémámhoz, és a lerótt penitencia után hónapokig tiszta tudtam maradni.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: A kapcsolataim és a társas életem elsivárosodott. Koncentráció hiány, szédülés, lelkiismeret-furdalás, szorongás. Mintha nem is önmagam lettem volna.
A feleségem előtt alakoskodnom kellett, képmutató voltam. Míg kifelé játszottam a gondos családapa szerepét, belül tele voltam szorongással, ürességgel.
Környezetednek: -
Mit tettél annak érdekében, hogy változtass a helyzeten?
Megfigyeltem, hogy nálam mindig a tisztátalan gondolatokkal kezdődnek a kísértések. Sírva könyörögtem ilyenkor Jézushoz, hogy mentsem meg, sokszor sikerült is.
Ma már tudom és megtanultam, hogyan kell ezeket a gondolatokat kizárni a tudatomból. Azonnal újból és újból meg kell térnem és Jézus védelméért imádkoznom. Ha időben észreveszem, és nem hagyom eluralkodni tudatomon ezeket a gondolatokat, hanem Jézushoz fordulok (gondolatban, imával ) akkor mindig győztem. Ha győzelmet saját magamnak tudtam be, akkor viszont utólag amikor nem is gondoltam volna mindig elestem.
Most már pontosan tudom, hogy mindig Jézussal kell hogy legyek. Ha „elkeveredem” mellőle, mert a világi dolgok, a megélhetés stb. elvisz mellőle, akkor védtelen vagyok saját hibáimmal szemben és erre azonnal lecsapnak ezek a hiányosságaim. Meg kellet tanulnom, hogy ezekkel a hibákkal nem lehet emberi erővel küzdeni, csak emberen túli segítség (Jézus) az ami hatásos ellenük.
Jézus Szentlelke tanítgatott, pld. hogy amikor jön belül egy mindent elsöpörni akaró vágy a pornófilmek nézésére, vagy az önkielégítésre akkor ezt a vágyat anélkül, hogy teljesen elfojtanám, próbáljam meg más elesett vagy segítségre szoruló emberek megsegítésére részben felhasználni, úgy hogy a tudatomba nem hagyom befurakodni a parázna gondolatokat, hanem helyette a segíteni akaró jó gondolatokra cserélem. Ha ezt nem sikerül, akkor mindig órákig tartó pornófilm nézésbe és önkielégítésbe torkollott az elfojtásra koncentráló védekezésem.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Nem vették komolyan, amolyan férfidolognak gondolták, és nem látták, hogy mennyire szenvedek.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Igen, voltak hullámvölgyek. A legkeservesebb ez volt, mert amikor már azt hittem, végre szabad vagyok, akkor, amikor nem is gondoltam, vagy számítottam rá, pofára estem.
Most hogy érzed, van kiút?
Igen van kiút. Mindenkit bátorítanék arra, hogy soha ne adják fel.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Igen kértem, minden formában. Ima, böjt, szentgyónás.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Nem.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Nagyon ritkán sajnos még most el esek. Volt úgy, hogy 1év után. De ezeket most már Isten kegyetlen kegyelmének tudom be, mert amikor elesem, akkor kettőzött erővel tudok imádkozni, jót tenni és segíteni.
Egyetemista fiú beszámolója (25)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
12 éves lehettem, amikor az első pornó VHS-t megnéztem. Olyan volt, mintha besült volna az agyamba, és azóta hol gyakrabban, hol ritkábban keresem a következő alkalmat...
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Már korábban is izgattak az erotikus jelenetek: pl. filmekben az ágyjelenetek, heves csókolózások, de még a rajzfilmekben lévő csókjeleneteket is ide sorolnám. Ezeket általában erekció kísérte. 4 éves lehettem, amikor szüleim elváltak (különösebb előzmény nélkül). Kb. 12 éves voltam, amikor anyum egyik udvarlója felhozott egy pornó VHS-t. Anyámat soha nem érdekelték az ilyenek, ezért nem nézték meg, de a kazetta ott maradt a polcon, és a lelkemre kötötte, h ne nézzem meg. Az első adandó alkalommal, hogy egyedül voltam a lakásban, belenéztem. Nagyon megfogtak az ott látottak. Maszturbálgattam, de orgazmust akkor még nem tudtam produkálni. Olyannyira bennem maradtak a látott jelenetek, hogy amikor vissza kellett mennem délutáni különórára a suliba, szünetben egyből mentem a vécére, h játsszak magammal. 2 évvel idősebb bátyámnak is megmutattam a videót. Aztán jött a kábeltévés időszak, és bátyámmal együtt nézegettük a videóra vett filmeket. Volt olyan, h ő a tévé előtt ült, én meg a szoba másik sarkában masztiztam. Szégyelltem magam, amikor odanézett... Aztán katolikus gimibe jártam, kolis voltam, így a pornónézés a hétvégékre szorítkozott, de maszturbálás azért volt hét közben is. 1-2x még a számítógép-teremben is rákerestem pornóképekre, amikor nem látták mások. A gimis korszakban már kezdtem tisztában lenni vele, hogy bűn, amit csinálok, míg korábban inkább csak lelkifurdalás jelezte, h nem biztos, h helyes, amit teszek. Aztán megnyugtatott az a tény, hogy mások is csinálják, nem is kevesen. Olyan „korlátot” állítottam magam elé, hogy ha meg tudom állni, hogy „csak” max. napi 1x matyizzak, akkor az még belefér, az még nem mértéktelen, nem is annyira kicsapongó; és néhányszor szentáldozáshoz is járultam ilyen állapotban. Aztán tudatosult bennem, hogy ez a kettő nem fér meg egymás mellett, meggyóntam a korábbi szentségtöréseket, de a maszturbálást akkor még nem mertem kendőzetlenül kimondani, csak annyit mondtam, hogy szemérmetlenkedtem. Ahogy fejlődtem a hitéletben, megtanultam, h nem szabad ködösíteni a gyóntatónak, meg kell mondani, hogy konkrétan mit és hányszor stb. Csak elsőre kell hozzá nagy bátorság, de ha belegondolok, sok más cifrát is hall a pap másoktól... Fontos a bizalom is! Az, hogy elhiggyem, h a gyóntató akkor és ott Krisztus földi helytartója, és nem fog engem megbélyegezni, beskatulyázni. Érettségi környékén lett otthon is netünk, azóta nézek pornós videómegosztókat stb.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Nem nagyon szoktam ilyesmiről beszélgetni. 1-2 gyóntatónak beszéltem az önkielégítésről-”szemérmetlen képekről-videókról”. Anyának 1-2 x feltűnt, h sokáig vagyok a fürdőben, ilyenkor kitaláltam valami hülye alibit. Épp emiatt, néha már a szobában masztiztam, de volt, h rámnyitott, és ugyan háttal voltam neki, de összerezzentem, és amikor kérdezte, mit csinálok, elég hülyeségek jutottak eszembe. Anya és apa előtt azért elő-előjött az önkielégítés, mint téma. Nem úgy, h én csinálom, hanem csak a véleményükre voltam kíváncsi. Elég furán állnak hozzá, mert semmi kivetni valót nem látnak benne, meg h ez az ember magánügye, nem tartozik a papokra, jó feszültséglevezetés, megismerem a testem működését stb. Keresztanyám szerint 1-2x belefér, csak ne túl sűrűn, mert akkor befelefordult leszek, jól elleszek magammal.
Neked: Ha rákattanok a pornó videókra, órák mennek el ezzel a butasággal. Utána szégyenérzet, meg az „Ez kellett neked?” -érzés. Volt, hogy emiatt maradtam ki valami programból, azt mondtam a többieknek, elfoglalt vagyok.
Környezetednek: A környzetemnek csak annyi, h ami időt nekik szentelhetnék, azt a pornóra fordítom (azért nem mindig, mert kb. 2 hetes tiszta időszakaim is vannak).
Először próbáltam azt, h amikor pornót nézek, nem masztizom közben. Aztán rájöttem, ennek semmi értelme, mert azért nézem a pornót, h felizguljak és maszturbálhassak. Aztán jött az, hogy a kísértés idején le kéne foglalnom magam mással (pl. ima, séta stb.) Ezalól úgy kerestem kibúvót, h most nincs időm elmenni sétálni stb. (nota bene: utána sokkal több időt elcs*sztem a pornónézéssel és matyizással).
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Azok próbáltak/tudtak segíteni, akikkel megosztottam a problámámat. Több papnál is gyóntam már ebből kifolyólag, és sokkal többet segített az, amikor megértő volt az atya, átbeszéltük a témát, és elmondta, h nem vagyok egyedül, mert nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával. Az egyik azt is mondta, h az is egy nagy lépés előre, h felismerem, h bűnnel állok szemben, és időről időre eljövök meggyónni, hiszen sokan nem is tartják bűnnek. Az viszont nem esett jól, amikor egy másik pap azzal növelte a lelkifurdalásomat, hogy „majd meglátom, h ez a csúszda a pokolba vezet, és hogy ha így folytatom akkor bármelyik nő majd a kisujja köré fog tudni csavarni engem, és akkor majd jön a házasság krízise, a megcsalások stb.” Nem azt mondom, h nincs igaza, csak ezzel nem biztos, h azt éri el, amit szeretne... Fontosnak tartom, h ez (önkielégítés, pornó) ne legyen tabu téma. Nem rég voltam dr. Gloviczki Eszternek a szerelem hormonjairól tartott előadásán, ami szintén segített, hogy meglássam az összefüggéseket(https://www.youtube.com/watch?v=cF141e7Sh4s&list=PL830299C7DE61AB59).
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Voltak, vannak is. Az a legnehezebb, hogy a bukás után egyből fel tudjunk állni és továbbhaladni. Nemegyszer beleestem abba a hibába, hogy „mostmár úgyis mindegy” alapon „kihasználtam” a hátralévő időt (pornó + matyizás) a következő gyónásig, hisz utána megint nem lehet... Ez elég ellentmondásos. Sajátmagammal kerülök ellentmondásba. (Komolyan gondolom a leszokást? Most akkor mit tartok fontosnak? Stb.) Tegnap pont megint elbuktam kb. 2,5 hét után. Előtte sűrűn voltak a programok, lefoglaltak, lelkileg fel voltam töltődve. Aztán tegnap, amikor egyedül maradtam otthon, és komolyabb tennivaló sem volt már, akkor jöttek a gondolatok: Mi lenne, ha matyiznék egyet? Olyan régen csináltam... Biztos jól esne ennyi idő után... Utána talán tovább bírom tisztán, mert lenyugszom kicsit... -persze ez nem igaz. De most pornó nélkül kéne, mert le kéne szokni erről torzított világról... Egye fene, nézek pornót is, úgy jobb! -így vívódtam 1-2 percig. Rossz ezeket a kudarcokat megélni, de a szentgyónások mindig kiemelnek a gödörből. Lelki vezetőm még nincs, hamarosan jó lenne, csak ezt a komoly döntést nem akarom elkapkodni, mert egy életre választom, akit választok lelki vezetőnek.
Most hogy érzed, van kiút?
Van kiút, és az egyik mottóm is ez: Dum spiro, spero. Amíg (lélegzem=)élek, remélek. Prohászka egyik mondata volt. Járok ifjúsági közösségbe is, és az a tervem, hogy: megveszek néhány, a témához kapcsolódó könyvet (Biztos út, Pucér valóság), illetve megpróbálok minél több keresztény-ifi programra jelentkezni, fiatalokkal ismerkedni, beszélgetni.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Sokszor szoktam kérni. Horribile dictu, még olyan is volt, hogy megköszöntem Neki a gyönyört, és egyben bocsánatát kértem, azért, amiért azt ilyen módon értem el... Szoktam kérni, hogy segítsen engem a szűk ösvényen járni, ne engedje, hogy eltaszítsam magamtól, segítsen megtalálnom életem párját -akivel egymásnak teremtett minket, akit nekem szánt. Irgalmasság rózsafüzérben is szoktam a segítségét kérni (ez nem rendszeres).
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Hát gyóntatótól kértem és kaptam is segítséget. Hosszabb-rövidebb ideig segítettek is.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
1-2 hétig tiszta tudok maradni, és utána 1-2 nap vagy 1 hét gödör. Örülök, hogy megtaláltam ezt a blogot, jó h nem egyedül kell harcolnom. Vigyáznom is kell viszont, mert ez kétélű: könnyen abba hibába eshetek, h azt gondolom, nem gáz, ha elbukom, mert mások is szenvednek ettől... Ami még nagyon nehéz, hogy úton útfélen jönnek a kísértések: egy buliban a más világnézetű fiatalok, reklámok, sex-shopok stb. Ezeket egy darabig el tudom hessegetni, de sokszor úgy érzem, h azzal, h elnyomom őket, nem történik más, minthogy gyűlnek egy pohárba, ami egyszer csak betelik, és akkor kész, nem bírom tovább. Valószínűleg azt kell tennem nekem is, amit már többen is írtak itt, hogy nem elnyomom a bűnös gondolatokat, hanem, átfordítom egy másik, hasznos, segítő jócselekedetbe...
Filter beszámolója (25)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Valamikor 12 éves koromban kezdődött, de nem a pornótól lettem függő, hanem az önkielégítéstől. Viszont nem tagadom, hogy később a pornóval is kapcsolatba kerültem, de kizárólag az állóképek szintjéig, a filmeket „nem szerettem”, csak a képek érdekeltek. 25 éves koromig tartott, és hiszem, hogy tovább már nem.
Még mindig függő vagy? - Nem
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Kb. 12-13 éves voltam. Egyik nap beteg voltam, nem mentem iskolába, egyedül maradtam otthon, és számítógépeztem. Internetünk még nem volt, ezért máig sem tudom, hogy hogyan, de elindult egy film (vagy képernyőkímélő) a számítógépen, amelyen egy erotikusan alulöltözött nőket mutató slideshow volt látható (és hallható). Utána soha többet nem találkoztam ezzel a videóval. De a lényeg az, hogy nézése közben egy akkor még számomra ismeretlen, nagyon erős késztetést éreztem az önkielégítésre, és ekkor először életemben maszturbáltam „valahogyan”. Nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy mit csinálok, de nagyon emlékszem rá, hogy valahogy ösztönösen éreztem, hogy ez a film rossz, és amit teszek, az is rossz, de nem tudok mit tenni ellene. Szabályosan úgy éreztem, mintha megtámadtak volna, még arra is emlékszem, hogy tudtam, hogy nincs internet a gépen, és azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan „mászhatott” bele a számítógépbe (az volt az elképzelésem, „talán a konnektoron keresztül”), persze ma már tudom, hogy ez butaság. Úgy gondolom, hogy ettől a perctől kezdve függővé is váltam.
Ezután kisebb, majd egyre nagyobb rendszerességgel újra és újra csinálnom kellett, amihez kezdetben nem kellett képi inger, de egy idő után szinte bármilyen, csak egy kicsit is csábító (pl. dekoltázs, fenék látszik, akár ruhától fedetten is) női fotót fel tudtam használni a „célra”.
Hozzá kell tenni, hogy gyerekkorom óta jártam keresztény gyülekezetbe, édesanyám nyomdokán (apám nem hívő). Anyámnak köszönhető az is, hogy otthon nem voltak igazán pornográf képek, mert ha valamilyen újsággal be is kerültek a lakásba, eltüntette őket. Szerintem ezzel magyarázható, hogy ezután még évekig egyetlen teljesen meztelen nőről készült képet sem láttam, mert ahhoz szoktam hozzá, hogy sokkal kevesebbtől is begerjedjek, és talán az ő hozzáállása volt az az erő, ami mindvégig a pornófilmektől visszatartott. Később viszont (kb. 19 éves koromban), amikor már saját számítógépem volt és internetem, átszoktam a teljesen meztelenül pózoló női modellek fotóira.
Istenen kívül összesen két embernek beszéltem róla, egyik sem a rokonom. Rájönni senki nem jött rá, úgy vélem. Mindkét esetben úgy derült ki, hogy én mondtam el, és mivel jófej keresztényekről van szó, nem vádoltak, nem kárhoztattak miatta, hanem megpróbáltak segíteni. Alább jobban is kifejtem.
Neked: Általában változó, de úgy kb. két-háromnapi, napi, napi 2x rendszerességgel maszturbáltam. S voltak olyan időszakok, amikor szükséges rossznak, biológiai, természetes szükségletnek stb. tartottam, ezt a magyarázatot szerintem minden függő „megismeri” előbb-utóbb. Viszont mivel olvasgattam a Bibliát, és Mózes III. könyvében azt találtam, hogy a magömlés tisztátalanná tesz, ezért már a korai időszaktól erős bűntudatom volt, mert rájöttem, hogy amit csinálok, az Isten szemében bizonyára bűn. De mire rájöttem, hogy ezt a problémát már nem tudom egyedül kezelni, addigra túlságosan szégyelltem magam ahhoz, hogy bárkinek el merjem mondani, mert féltem attól, hogy megvetnének érte. Szóval nekem a gyakori bűntudat volt elsősorban a probléma és a tehetetlenségérzet. Szinte napi szinten váltotta egymást az önkielégítés és az Istenhez imádkozás bűnbocsánatért, és éreztem, hogy ez így nem működik, mert ha mégoly szerető, hosszútűrő és kegyelmes is az Úr, de a bűn elválaszt Tőle. Később még nagyobb probléma lett, hogy eléggé elfogadtam ezt az állapotot, és azt gondoltam, hogy mivel ez a „tünetek” alapján egy démonikus függőség (ezt időközben megértettem prédikációkból), ezért úgysem tehetek semmit ellene, mert nem én irányítom a dolgokat. Feladtam a küzdelmet: inkább legyünk túl rajta gyorsan és akkor egy darabig legalább jól megleszek. Sokszor ez tényleg igazi kényszer volt, mert gyakran az történt, hogy ha ellen akartam állni, akkor egész addig semmi másra nem tudtam koncentrálni, amíg meg nem tettem. Például addig hiába ültem a könyv fölött, egyszerűen nem haladtam a tanulnivalóval.
Ez a felfogás ahhoz vezetett, hogy nyugodtan élvezzem a dolgot, ha csinálni kell akkor csinálni kell. Úgyhogy ezután különféle technikákat találtam ki, amivel lehet az örömöt növelni. De valamiért volt egy erő (kegyelem?), ami a legdurvább időszakban is visszatartott a pornófilmektől. Egy kicsit megnyugtató is volt így abból a szempontból, hogy ez az egész a képekkel nem tűnt „annyira mocskosnak”, csak mintegy „segédeszköznek”, mindig csak addig, amíg elvégzem a dolgom. Viszont később rájöttem, hogy ezzel a belenyugvással, elfogadással és az önkielégítés nyújtotta alantas örömök „kiélésével” is sokat ártottam magamnak, azon kívül is, amit a Biblia mond, hogy szellemi-erkölcsi értelemben beszennyeztem vele a testemet. Mert megszerettem miatta a bűnt (amiről Isten azt mondja, hogy gyűlölni kell), és ez károkat okozott a személyiségemben. Ennek következtében az utolsó időszakban nagyon erősen lecsökkent az ellenállásom a kísértésben, szinte egyáltalán nem harcoltam már az önkielégítés ellen, sőt sokszor (pl. vonaton) nagyon vártam már, hogy hazaérjek és megtehessem. És ez a gyengeség nem korlátozódott a szexuális területre, hanem az élet több más területén is bűnökbe vitt: elsősorban az alkohol és a nyelvhasználat (káromkodás) területén, és ezek tovább rombolták az erőmet.
Mondani szokták azok, akik „védik” az önkielégítést, hogy „kinek ártok vele?” Nos igazából, én ebből a szempontból nem mentettem föl magam, mindig úgy éreztem, hogy magával a képmutatásommal is ártok, olyan, mintha „ellopnám” az emberek bizalmát, belém vetett hitét, mert kívülről kereszténynek mutatom magam, titokban meg kőkemény bűnökben élek folyamatosan. Másrészt, bár a szó klasszikus értelmében még „szűz” vagyok, de hívő emberként mégis úgy érzem, hogy noha nem is tudom még, hogy ki lesz a leendő feleségem, de máris elárultam őt. Mert én hiszek abban, hogy e szerepben csakis egy meghatározott nő jöhet szóba, akit Isten már előre tud (1Kor. 11:11-12). Ilyen értelemben tehát úgy is meg lehet őt csalni, hogy még el sem vettem feleségül. Teljesen igaza van Jézusnak abban, hogy aki a szemével vágyakozva tekint egy idegen nőre, és a kísértésnek nem ellenáll, hanem hagyja, hogy megfoganjon benne a kívánság, az a szívében már el is követte a házasságtörést – és ez nem csak a már házas emberekre vonatkozik! Sőt ez még majdnem rosszabb, mert én már így kell kezdjem az egészet, ha Isten megengedi, hogy találkozzak a „másik felemmel”. Mert nem a feleségem lesz az első, aki olyan módon feltárulkozik előttem, ahogy csak a házas feleknek szabadna egymás előtt feltárulkozniuk. Nem ő lesz az első, aki kielégüléshez juttat, hanem több száz másik nő (képe) megelőzte. És ez a tudat elszomorító, mert határozottan úgy érzem, hogy elvettem tőle valamit, kárt okoztam neki, amit nem tehetek jóvá sehogy. Néha mentegettem magam, hogy „de legalább a szó klasszikus értelmében szűz maradtam” (bár őszintén megmondom, hogy néha voltak olyan gondolataim, hogy el kéne menni egy prostituálthoz), de igazából végig éreztem, hogy ez már nem ugyanaz, mint a teljes tisztaság. Ez azért bántott, mert ha elveszek egy valóban szűz nőt feleségül, akkor ő kevesebbet fog kapni tőlem, mint én tőle. Tehát nagyon is bűn az önkielégítés, mert nem csak magamnak ártok vele.
Ez elég változó volt. Eleinte imádkoztam Istenhez, hogy nem akarom többet csinálni, de mindig újra visszaestem, rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Aztán voltak olyan időszakok, amikor semmit sem tettem ellene lényegében. Nagyon ritkán sikerült annyi akaraterőt összegyűjtenem, hogy ha pl. tudtam, hogy egyedül maradnék otthon, akkor inkább elmentem valahova, vagy sportolással kifárasztottam magam stb., de ezek a technikák nem működtek hosszú távon. Leginkább az imában bíztam, és hogy egyszer majd „történik valami”, ami kiránt ebből a gödörből.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A környezetem, úgy gondolom, hogy nem vett észre semmit. Ha esetleg mégis, sosem szóltak erről, de majdnem kizártnak tartom, mert több mint 12 év alatt még csak igazán „lebukásközeli” helyzeteim se voltak. Ami most következik, azt nagyon röstellem bevallani, de muszáj. Néha úgy éreztem, hogy azért nem bukok le soha, mert az a tisztátalan szellem, amelyik a függőségemet okozza, „elintézi”, hogy minden titokban maradhasson. Voltak arra utaló jelek, hogy tényleg ez történik, például olyan, hogy mikor már épp készültem újra elkövetni, egyszer csak elhalt a vágy, nem értettem, miért – mígnem pár perc múlva váratlanul bejött valaki a szobába. Máskor meg egyfajta „perverz büszkeség” volt bennem a nyomok eltüntetése után, mintha örültem volna, hogy milyen jól sikerült, senki nem fog rájönni soha. Ilyenkor mindig hevesebben dobogott a szívem egész addig, amíg végeztem a „takarítással” – egy kicsit olyan érzés volt, mintha titokban követnék valakit az utcán, vagy mintha észrevétlenül kéne beosonnom egy őrzött épületbe, tisztára mint a krimikben. Ezt a dolgot Isten előtt is nagyon szégyelltem, mert bár utáltam magam a bűnért, ez mégis olyan volt, mintha „kooperálnék” a gonosz szellemmel, ami még a paráznaságnál is nagyobb bűn. Visszagondolva is beleborzongok, hogy a vágy felgerjedésétől a bűnjelek eltüntetéséig mennyire más emberként viselkedtem, és mennyire nem volt semmi önkontrollom, mintha lefuttattak volna egy programot, aminek az időtartama alatt mintha nem is én lettem volna énmagam. Rendkívül jól jellemezte a helyzetemet az az ige, amely úgy szól, hogy „Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek.” (Ján. 3:20) Rossz bevallani, de tulajdonképpen a lebukástól és a szégyentől sokkal, de sokkal jobban féltem, mint Isten haragjától vagy ítéletétől, vagy egyszerűen csak rosszallásától.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Tiszta időszakok csak ritkán fordultak elő, 1-2 hetesek. Amikor istentiszteleten voltam, utána mindig jobb lett, de a bűn miatt hamar ugyanolyan lett minden, mint előtte. Kétszer is becsaptam magam azzal, hogy most már szabad vagyok, amúgy legbelül tudtam akkor is, hogy még nem. Az Úrral való kapcsolatomban inkább voltak hullámvölgyek, abban tényleg voltak egészen távoli és jóval intenzívebb időszakok is, amikor nem sok híja volt, hogy „igaziból” megtérjek, a másik végleten meg néha annak sem volt sok híja, hogy egyáltalán ne törődjek Vele.
Most hogy érzed, van kiút?
Most határozottan úgy érzem, hogy van, és igazából a kiút létezésében soha nem kételkedtem, de most úgy érzem, hogy meg is találtam. A legfőbb ígéret, amire támaszkodom, az olyan Igékből áll, mint a Róma levél 6. és 8. része, vagy ez: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. (…) Felele nekik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Ján 8:32-36.) Azért hiszek a „kiút”-ban, vagyis a teljes szabadságban, mert Isten Igéje a teljes szabadságot ígéri meg, nem azt, hogy egész életemben kínkeserves küzdelemmel és visszaesésekkel tarkított úton fogok járni. Hiszem, hogy ezért szigorította meg Jézus a törvényt pl. a válással kapcsolatban: mert az Ószövetségben Isten még méltányolta, hogy az újjá nem született ember nem képes megtartani a szigorú monogámiát, de az újjászületett ember képes rá!
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem? Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Két kivételtől eltekintve soha senki más segítségét nem kértem, csak Istenét, és azt rendszeresen, már kezdettől fogva. Viszont a két kivételt is elmesélem, mert tanulságos.
Az első alkalomra, amikor valakinek megvallottam, egészen 19 éves koromig kellett várni. Az volt a helyzet, hogy régóta jártam gyülekezetbe, de még nem voltam Szent Szellemmel megkeresztelve. Amikor megtudtam, hogy hamarosan lesz rá lehetőség, éreztem, hogy erősen hív az Úr, hogy ott kell lennem, de egyből tudtam, hogy ezzel a bűnömmel nem járulhatok elé Szent Szellemért. Erős vívódások közepette keresni kezdtem imában Istent, és Ő azt válaszolta, hogy meg kell vallanom a dolgot. Csak egy olyan barátom volt (történetesen egy nő), akinek meg mertem vallani, de így is napokig halogattam, mielőtt megtettem. Végül a keresztség előtti nap sírva mondtam el neki az igazságot, és imádkoztunk is, nagyon megkönnyebbültem. Két nap múlva Jézus megkeresztelt Szent Szellemmel, ami csodálatos volt, nagy szeretetet, örömöt és megújulást éreztem. Amikor ezután már vagy két héttel tartott a tiszta időszakom, egész elhittem, hogy egyúttal a szabadulást is megkaptam, de sajnos hamarosan visszaestem, és nem értettem, miért, összezavarodtam. Majd kb. fél évvel később egy alkalmon a lelkipásztoromnak is megvallottam, de sajnos csak félig, mert azt nem említettem neki, hogy függőségben vagyok az önkielégítéstől, csak annyit, hogy elkövettem ezt a bűnt, és imádkoztunk bűnbocsánatért, de szabadulásért nem. Ekkor már tudtam, hogy hibát követtem el, de valami nem engedte, hogy helyesbítsek, ezért „így maradt” a dolog, ami miatt eléggé elkeseredtem. Ez a hibám 6 év további fogságba került, ennyi ideig nem tudtam ismét megújulni a megtérésre, pedig sok üzenetet kaptam róla és tudtam, hogy szükségem van rá. Utólag úgy érzem, csak Isten hatalmas kegyelmének köszönhetem, hogy ennyi ideig mégis elviselt úgy, ahogy voltam, sőt bár ezen a területen semmit nem léptem előre (sőt inkább rosszabbodott a dolog), de más területeken tudott használni Isten és fejleszteni. Jézusnak az a példázata járt sokszor az eszemben, amely a Lukács 13:6-9-ben található. Ez a példázat vigasztalt és figyelmeztetett is egyszerre. Vigasztalt, mert éreztem, hogy „megkapálgat” az Úr, és mindennek ellenére jó hozzám. De figyelmeztetett is, hogy mielőbb meg kell változnom, különben egy nap a kapa helyett a STIHL-fűrésszel fog eljönni.
A helyzet érdemben nem változott egészen az utóbbi időkig. Igazából az, hogy egyáltalán most itt vagyok, és ezt leírom, ennek az utóbbi változásnak köszönhető, mert korábban nemcsak elmondani nem tudtam (a leírt 2 eseten kívül) soha senkinek, hanem még névtelenül sem írtam volna le azokat a dolgokat, amiket föntebb leírtam. Most viszont már nem érdekel, több alkalommal is el tudtam mesélni a történetet, és ebből tudom, hogy valami végérvényesen megváltozott. És kimondhatatlanul hálás vagyok ezért Istennek, de nem csupán azért önmagában, hogy visszaadta nekem a választás szabadságát, hanem mert igazából az egész „az Ő ötlete”, az Ő kezdeményezése volt, és ezt a jóságot egyszerűen nem lehet felfogni, hogy 12 év keménynyakúságom után nem azt mondja, hogy „na jó, most már elég volt belőled”, hanem azt, hogy „hagyj békét neki még ez esztendőben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom”. Ez olyan (vagy még olyanabb), mintha az évekig megcsalt férj tenne lépéseket a felesége felé, és nem azt várná, hogy ő jöjjön előbb megalázkodva és bocsánatkérően.
És nem azt akarom mondani, hogy nekem semmit nem kellett tennem, viszont úgy érzem, ebben a helyzetben az Úr lépett először, pont mint akkor, amikor megtértem: Ő kopogtatott, és én ajtót nyitottam, nem pedig fordítva.
Mert váratlanul egy istentiszteleten a prédikáció során Isten szava valósággal belehasított a belsőmbe, mint egy kard (merthogy tényleg az!), és minden mondat mintha direkt nekem szólt volna, és minden szót „ittam”. A végére Isten szinte teljesen összetörte a szívemet, és úgy éltem át az „Isten szerint való megszomorodást” (2Kor. 7.), mint még soha. A téma a II. Mózes 19-ben olvasható történet volt, amikor Isten felszólította Mózest, hogy a következő 3 napban tisztítsa meg Izrael népét, mert Ő látogatóba jön. Az üzenet pedig tömören annyi volt, hogy Isten végtelenül Szent. Bármennyire is szeret minket, de a bűnt annyira gyűlöli, hogy semmiféle bűnnel nem vállal közösséget. Az Ószövetségben az életével játszott az, aki Isten jelenlétébe valamilyen bűnnel szennyezve akart közeledni. Itt, most, az Egyházban, közöttünk van az Isten jelenléte, és mi mégis sokszor úgy gondoljuk, hogy megtehetjük, hogy csak úgy beesünk ide, ahogy vagyunk… Isten irgalmas és kegyelmes, de eljöhet az a nap az életünkben, amikor úgy látja, hogy másképp nem fogunk észhez térni, csak ha hagyja, hogy ránk szakadjanak a bűneink következményei, és akár egyetlen nap alatt mindent elveszíthetünk. Úgyhogy gyűlöljük meg inkább a bűnt, és tisztán menjünk az Úrhoz.
Ez ijesztő volt és lesújtó, mert hirtelen „világosságban” láttam magamat (nem grafikusan értendő) a bűneimmel együtt, és az ahogy „kinéztem”, nagyon nem passzolt össze Isten szentségével. Ekkor döntöttem el teljes szívemből, hogy megtérek az önkielégítésből. (Érdekes, hogy a Júdás levél 23. verse pont azt mondja, hogy akik testi, tisztátalan bűnökben vannak, azokat rettentéssel lehet megmenteni!)
Volt egy közös ima a titkos bűnökből való megtérésért és a megszentelődésért az istentisztelet végén, amit szívből elmondtam, és utána személyes imát is kértem a pásztortól. Nem tartottam bűnvallást, de mintha látta volna, úgy imádkozott értem (hiszem, hogy vezette a Szent Szellem), mert közben többször is úgy imádkozott, hogy „Uram rombold le benne a Sátán minden munkáját”, amire a szívem szinte „rácsatlakozott” és éreztem, hogy ezt én is nagyon akarom, és hogy az Úr meg is teszi!
Ezután úgy éreztem, hogy egy furcsa, erős határozottság, elszántság van a szívemben. Amikor hazafelé mentem, egy kicsit hasonló érzésem volt, mint amit a megtérésem utáni este éreztem: hogy most valami nagyon megváltozott ott belül. Egyre inkább az az érzés volt bennem, hogy valójában mennyire mélyen gyűlölöm én is ezt a bűnt! És mennyire mélyen kívánom a változást, a szabadságot és az Isten iránti jó lelkiismeretet! Szinte kapaszkodtam ezekbe az érzésekbe, nem akartam elengedni, nehogy elmúljon. Mintha a két tenyerembe vizet engedtem volna, és vigyázva kellene járkálni vele, nehogy kilötyköljem, kicsurogjon a kezeim közül.
Utána éreztem egy határozott vezetést, hogy a következő héten böjtöljek és imádkozzak. Nagyon erősen azt éreztem, hogy meg kell mutatnom az Úrnak, hogy ezt most tényleg komolyan gondolom. Valamint azt is megértettem, hogy mivel ez egy testi bűn, ezért a bűn erejét az életemben úgy tudom meggyengíteni, ha a testem meggyengítem, és ennek a fő „bibliailag legális” formája a böjt. Igazság szerint nagyon kevésszer és nem valami lelkesen böjtöltem addigi életem során. Ekkor azonban nagy buzgósággal álltam neki, azon a héten nagyjából 2x36 órát böjtöltem. Tartottam ettől a héttől, mivel egyedül lakom egy lakásban, ezért ha én nem állok ellen a kísértésnek, akkor semmi nem akadályozza, hogy engedjek neki és elessem a bűnben – és ez rendre így is történt állandóan.
Első este Bibliát olvastam, és közben olyan volt, mintha Isten szabályosan „felfegyverzett” volna. Olyan Igék jöttek elő, mint az 1Pét. 4. rész, a Róma 8:1-2., a Galata 5:24, a Jakab 4:4-10. Először még azt sem tudtam, végig fogom-e tudni csinálni a böjtöt, viszont mikor lefeküdtem, akkor jöttem rá, hogy nagyon féltem ettől a magányos estétől (ilyenkor pár nap szünet után mindig „baj” szokott lenni), és mégsem történt semmi! Ez a korábbi gyakorlatból kiindulva elképzelhetetlen lett volna. Szerencsére másnap elég sok időm volt imádkozni. Életem eddigi leghosszabb imája volt. Mindent kiöntöttem a szívemből az Úr előtt, és bár tudtam, hogy mindent tud, mégis részletesen megvallottam neki a bűneimet. Ezután, amikor kb. 24 óra kezdett eltelni a böjtből, nagyon éhesnek éreztem magam, és ugyanekkor a nemi vágyam is felgerjedt. Viszont nem gondolkodtam sokat, hanem hirtelen rettentő dühös lettem, és egyfajta gyűlölet tört belőlem elő a bűnnel szemben. Az istentisztelet utáni lelkesedés után, és egy nap böjt után, és egy fél nap ima után, hogy jön a Sátán ahhoz, hogy megint ilyen undorító, megalázó bűnre csábítson?! Mit képzel a testem, hogy ellenkezik a szellememmel?! És elkezdtem az említett Igéket megvallani, és Jézus nevében megfeszítettem a testemet és az ótermészetemet, az indulataival és kívánságaival együtt, és megvallottam, hogy nem az én szellemem erejével, hanem Isten Szellemének erejével cselekszem, mert Ő lakik bennem, ugyanaz, aki Jézust feltámasztotta a halálból! És ekkor a kísértés abbamaradt. Ez olyan szokatlan volt, hogy alig akartam elhinni. Dicsérni kezdtem az Urat, és hangosan olvasni az Igéből részeket, pl. a Példabeszédek 4-5-6. fejezetét, ami a paráznaság veszélyeire hívja fel a figyelmet; valamint imádkoztam. Korgó hassal feküdtem le, de szinte úgy éreztem, hogy mégis „jóllaktam” Isten Igéjével, és egy nagy belső nyugalom volt bennem. Másnap féltem egy kicsit, hogy ha eszem, akkor visszaerősödhet a testem, de nem volt gond a kísértéssel. Aztán másnap még egy napot böjtöltem, imádkoztam, és sokkal inkább megnyugtatott az Úr, és kezdtem végre elhinni, hogy tényleg visszakaptam a választás szabadságát. Csak úgy!
És azóta minden nap sokkal könnyebben imádkozom, és a kísértések szinte teljesen eltűntek, vagy ha előjönnek, csak olyan formában, mint bármely más kísértés, amivel nap mint nap találkozik az ember (pl. amikor nagyon ízlik valami, és úgy ennél még, de érzed, hogy még enni már mértéktelen és káros lenne). Vagyis lényegében normális lettem, vagy úgy is mondhatnám, hogy meggyógyultam.
De Isten hamar figyelmeztetett, hogy ettől függetlenül a szellemi harcot minden nap meg kell vívni és venni Jézus vérét és Isten erejét, mert ez ugyanolyan gyógyulási folyamat, mintha drogos vagy alkoholista lettem volna, és ugyanúgy kerülnöm kell minden dolgot, ami „veszélyes” lehet a kísértés illetve a visszaesés szempontjából.
És a legszebb az egészben, hogy más dolgokban is megváltozott az életem. A számítógépes játékokat szinte teljesen abbahagytam, tudatos döntés nélkül, egyszerűen az igényem szűnt meg. Mert a felszabadult időben Bibliát olvashatok vagy imádkozhatok is vagy dicsérhetem az Urat, és ez már túl értékesnek tűnik ahhoz, hogy helyette játsszak. Továbbá azokban az időszakokban, amikor mélyebben benne voltam a bűneimben, tudom, hogy indulatosabb voltam, többet káromkodtam, akár ha kicsúszott valami a kezemből, akár ha leesett valami, stb. Most nem jönnek a számra a csúnya szavak ilyenkor, pedig azóta is törtem már dolgokat véletlenül, vagy bevertem a fejem. Korábban elég zavaros volt a fejemben a jövőképem. Azóta egyre világosabban kezdtem látni Isten szándékait a jövőmre vonatkozóan, és ebben egy fontos elemet, ami eddig (a bűn miatt) egy lezárt téma volt bennem: a házasságot és a családot.
Egyszóval valami olyan új kezdetet látok, ami nagy örömmel és várakozással és hálával tölt el, mert úgy érzem, Isten csodálatos módon elkezdett egy nagy munkát, helyreállítást bennem, immáron 81 napja. Intett viszont arra, hogy emberek előtt is valljam meg és mondjam el bizonyságként.
Hálás vagyok ezért a honlapért (bár csak utólag találtam rá), mert sok érdekes dolgot olvashattam arról, milyen dolgokra érdemes figyelni és milyen jótanácsokat érdemes követni a szabadulás utáni időszakban. Nagyon örülök neki, hogy élő tanú vagyok rá: ha Jézus megszabadít minket, akkor valósággal szabadok vagyunk!
Alex beszámolója (26)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
Nem nagyon emlékszem már. Jó ideje. Nem kifejezetten az interneten kezdődött, hanem már korábban, fantáziák, filmek egyes jelenetei, képek. 14-15 éves lehettem.
Még mindig függő vagy? - Igen
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - nő
Hogyan kezdődött a függőség?
Erre sem nagyon emlékszem. Nagyon szerettem a filmeket és sok korhatáros filmet is megnéztem, amikor egyedül voltam otthon (pl. 13 voltam, amikor egy durva 18+-os filmet megnéztem és elég nagy hatással volt rám főleg a szexjelenetek). Elég korán elkezdtem kísérletezni, gyakran maszturbáltam már 14-15 éves koromtól. Talán 16 voltam, amikor lett otthon internetünk és néha ott is rákerestem dolgokra. De lányként sokszor hagyatkoztam csak a saját fantáziáimra, szexi fehérneműt vettem fel vagy csak meztelenül álltam a tükör előtt és magamhoz nyúltam. Miután 18 évesen elköltöztem otthonról, már semmi nem akadályozott meg abban, hogy kielégítsem a „vágyaimat”. Ráadásul egyre durvább, sötétebb dolgok vonzottak.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
Nem. Legalábbis nem egészen. Egyszer elmondtam az első barátomnak, hogy vannak problémáim, de elég ködösen fogalmaztam és szerintem nem esett le neki teljesen, én pedig nem feszegettem a témát. Egyszer pedig húgom rám nyitott miközben olyan oldalt néztem, de én hamar bezártam a böngészőt és mivel mindkettőnknek kellemetlen volt a szituáció, utána nem beszéltünk róla.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked:
Nehezen koncentrálok. A gondolataim mindig ezer fele röpködnek és általában mindig pornónál lyukadok ki. Nem vagyok biztos benne, de az utóbbi időben jöttem rá, hogy a dekoncentráltságom ennek a következménye lehet, mivel a függőségem kihat az önkontrolomra. Ez akkor jelentkezik, amikor fizikailag nem mozgok, tehát agymunkát végzek, pl. tanulok és elég sok hátránnyal jár, főleg mert egyetemista vagyok.
Másik mellékhatása a dolognak, hogy mivel tudom, hogy rossz, amit teszek, ezért folyamatosan bűntudatom van, és nagyon alacsony az önértékelésem. Nem tudom magamat pozitív fényben látni még akkor sem, ha valami jót csinálok vagy valamit elérek. Ez azt eredményezi, hogy egy kudarcként tekintek saját magamra az életem minden terén.
Környezetednek:
Mivel senki nem tud róla és a családom nincs a közvetlen környezetemben ezért közvetve csak a páromat érinti. Sokszor nem tudom értékelni őt, főleg szex terén. Nagyon szeret és mindig a kedvemben jár az ágyban, de sokszor még a napi több alkalom sem elégít ki. Van, hogy miután egyedül vagyok, még rákattanok az internetre. Ráadásul sokszor nem tudok ellenállni és egyre vadabb dolgokat kérek tőle (pl. nézzünk közösen pornót vagy bdsm játékok). Eléggé nyitott, de nem tudom, meddig vihetem a dolgot anélkül, hogy már a kapcsolatunk kárára menjen. Szerencsére még nem tartunk ott, de ha így folytatom, tudom, hogy ebből gondok lesznek.
Ráadásul mivel nem tud a dologról ezért mindig egy nyomás hogy most elmondjam-e neki. Meg egyáltalán hogyan szerethetne tovább, ha tudna róla. Hiszen én sem tudom így elfogadni saját magam.
Olvasok keresztény könyveket a témában, imádkozom és kérem Isten segítségét. Most azon vagyok, hogy valahogy megváltoztassam a napi rutinomat, hogy kevésbé kerüljek kísértésbe (pl. könyvtárban tanulás és nem a gépemen a szobámban, nyitott szobaajtó, gyakori kimozdulás a szobámból/lakásból). Az agyam viszont tele van a képekkel szóval gyakran utazás közben vagy este az ágyban jönnek elő. Ezt úgy próbálom megakadályozni, hogy pl. utazás közben keresztény zenét hallgatok és arra koncentrálok.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
Mivel nem tudnak róla, ezért nem. De úgy érzem jól jönne, ha valakivel tudnék ilyesmiről beszélni, ha valakinek el tudnám mondani a küzdelmeimet és esetleg még számon is kérné a fejlődésemet.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Az egész hullámzó. Vannak jobb hetek, amikor épp elfoglalt vagyok munkában és egyéb dolgokkal és akkor keveset vagyok egyedül a gépem előtt. A gondolatok mondjuk általában olyankor is jelen vannak, de ha valamit csinálok (fizikailag) akkor általában sikerül arra koncentrálni.
Most hogy érzed, van kiút?
Igen. Kell, hogy legyen. Még nem értem célba, de úgy érzem, jó úton haladok.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Igen, kértem. És tudom, hogy erőt ad nekem. Viszont a saját részemet is hozzá kell tennem. Nem hiszek abban, hogy Isten majd egy csoda útján elveszi a függőségemet (bár hiszek abban, hogy van erre is példa). Tudom, hogy ezt a harcon nekem kell megküzdenem az életemben, és ettől erősebb leszek. Ő pedig végig itt lesz mellettem.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Még nem. Gondoltam arra, hogy lehetne ilyen anonim csoporthoz csatlakozni, de még nem mertem. Olyan ember pedig nincs a környezetemben, akivel úgy érzem, megoszthatom ezt a terhet.
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Egy napja volt egy mélyponton, amikor nagyon utálni kezdtem magam. Bár eddigi próbálkozásaimban eddig mindig elbuktam, volt hogy pár napig bírtam, volt hogy egy hétig is. De eldöntöttem, hogy nem adom fel. Ez így nem mehet tovább.
Hurricane beszámolója (18)
Mióta vagy pornófüggő, vagy meddig voltál az?
12 éves koromtól 16 éves koromig.
Még mindig függő vagy? - Nem
Keresztény vagy? - Igen
Mi a nemed? - férfi
Hogyan kezdődött a függőség?
Nagyon fiatalon, 9 évesen tértem meg. A tinédzser évekbe érkezve, a hitem erre a gyermeki hitre volt alapozva, és nem voltam felkészülve az ördögi támadásra. 12 éves koromban a testem elkezdett változni és a másik nem iránt is elkezdtem érdeklődni, kíváncsi voltam. Így kicsiben kezdtem, csak meztelen képeket nézegettem. Először nem tudtam, hogy ez rossz dolog lesz. Persze később kemény és tudatos függőséggé fejlődött a dolog, nincs olyan fajta pornó amit nem láttam. A pornó mellet természetesen ugyanígy a maszturbáció rabjává is váltam.
Volt, akinek elmondtad a problémádat, vagy rájöttek a dologra? Hogyan derült ki? Mi volt a reakciójuk?
A függőség ideje alatt nem mertem bevallani senkinek. Hogy kiderült-e, nem tudom. Olyan volt, hogy a szüleim elkaptak képnézegetés közben, de csak annyit mondtak ejnye-bejnye, nem igazán tudták mi történt. Nagyon igyekeztem eltitkolni. A függőség után elmondtam néhány embernek, de nem igen vagyok rá büszke ezért csak bizalmasan szoktam. Viszont minél többet növekszek a hitben, egyre szükségesebbnek látom, hogy erről nyíltan és őszintén beszéljenek az emberek, mert majdnem mindenki küzd vele. Az ilyen vallomások pedig rendkívüli hatással vannak a testvéri kapcsolatokra, mert így már együtt tudunk küzdeni, egymásért. Csak pozitív, építő reakciókat kaptam ilyen vallomások után.
Milyen problémákat jelent/jelentett ez a függőség?
Neked: Elsősorban az Úrral való kapcsolatomat rombolta porrá a függőség, mert miután rászoktam, a pornó hamar kiszorította Istent az életemből. Teljesen leépült vele a kapcsolatom, és ez kihatott az életemre is: emberi kapcsolataim megromlottak, különösen a családtagjaimmal, nagyon önző lettem, elzárkózott és később magányos. Mivel nem akartam, hogy keresztény szüleim megtudják mit műveltem, állandó titkolózásban és félelemben éltem: mi lesz ha ezért megvetnek majd, vagy mit fognak szólni ha kiderül? Nagyon ideges emberré váltam. Mivel a pornó mellett más jelentéktelen dolgokkal is tömtem a fejem és szívem, nagyon hamar eljutottam oda, hogy meg kellett kérdeznem magamtól, mi az értelme az életemnek? Kielégültséget és örömöt kutattam, de minden csak lerombolt. Elegem lett ebből a jelentéktelen életből.
Környezetednek: Mint már korábban említettem, a családtagjaimmal jelentősen romlott a kapcsolatm, mivel állandóan titkolóztam. Nagyon elzártam magamat tőlük ebben az időszakban, és nem tudták mi volt a bajom. Goromba voltam akárkivel aki szóba állt velem. Aztán a környezetemben élő nőkre is ártalmas volt a dolog, mert tárgyként néztem rájuk, akiknek az a dolguk, hogy engem kielégítsenek. Így elég sok nőt megsértettem, mivel megbámultam, tapogattam őket és direkt hozzájuk dörzsöltem magam ha sikerült.
Életem legmélyebb pontján voltam, amikor 2011 tavaszán megtaláltam rég nem látott Bibliámat. Csak úgy elkezdtem olvasni, és ekkor Isten erőteljesen megszólított: “Hol a csudában voltál egész idáig? Kellesz nekem, szeretlek, gyere és légy az enyém végre!” jött az üzenet. Attól a naptól fogva újra elkezdtem olvasni a Bibliámat, és újra elköteleztem magam az Úrhoz és újra elkezdtem növekedni a hitben. Így nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy sok mindennek, köztük a pornónak is menniük kell az életemből. Úgyhogy elkezdtem imádkozni és könyörögni az Úrhoz, hogy szabadítson meg. Két évig kitartóan könyörögtem, miden követ megmozgattam, mert tudtam, hogy meg kell ettől szabadulnom. És végül sikerült, az Úr megmentett.
A környezeted segített, egyáltalán akart-e tenni valamit a helyzet ellen?
A környezetemnek nem mertem bevallani ezt a küzdelmet, így nem nagyon volt direkt beleszólásuk. Az viszont biztos, hogy szüleim rengeteget imádkoztak és imádkoznak most is értem sokakkal együtt, ami óriási hatással van az életemre.
Voltak hullámvölgyek? Hogyan élted meg ezeket?
Voltak, mert az ördög nagy zsivány. Sokszor elkeseredtem gyengeségem miatt, de soha fel nem adtam, mert eldöntöttem: a szívem teljesen az Úré lesz, pornónak helye nincs. Még ma is, majdnem két évvel a szabadulás után előfordul, hogy megkísért a gonosz, és néha sajnos előfordul, hogy elbukok. Ezt rendkívül szégyellem, de meg kell vele küzdeni. Naponta könyörgök oltalomért.
Most hogy érzed, van kiút?
Van. Isten megszabadít. De először is el kell ismerni, hogy amit művelünk az bűn. Másodszor a harcot hűségesen meg kell harcolni elejétől a végéig, és el kell ismerni, hogy nem mi fogjuk ezt legyőzni, hanem Ő.
Kérted Isten segítségét? Ha igen, hogyan, ha nem, akkor miért nem?
Igen, mert csak Ő volt az egyetlen reményem aki ebből ki tudott volna húzni. Ez úgy történt, hogy megvallottam, hogy nagy a vétkem, eldöntöttem, hogy Isten lesz az Úr a szívemben és hogy ezért a pornónak nincs helye az életemben. Imádkoztam veszettül, évekig míg teljesen megszabadított. Utána pedig hálám jeléül felajánlottam az egész életemet a Neki való szolgálatra.
Kértél más jellegű külső segítséget? Milyet? Milyen eredménye/következménye volt?
Főleg internetes oldalakon kutakodtam, olyan cikkeket olvastam amik rámutattak a pornó káros hatásaira, amik ijesztő hatásúak voltak. Az egyik ilyen dolog a szexipar megismerése volt, ami tudatosította bennem, hogy pornó nézéssel sok ember életét vágom tönkre. Ezt a blogot is megtaláltam, és nagyon sokat segítettek azok a történetek, gondolatok amiket itt megosztottak. .
Hogy áll most a helyzet, hol tartasz?
Két éve szabadultam a függőségtől. De ez nem jelenti azt, hogy a kísértés megszűnt és azt sem, hogy soha nem többé bukok el. Ma is imádkozom védelemért és bocsánatért ha elbukok. Isten nagyon kegyelmes és nagyon utálok szégyent hozni a nevére ilyen gyalázatos dolgokkal. Ahogy tudom, támogatom a pornóellenes kampányokat és sokat imádkozok azokért akik a szexipar rabjaivá lettek.
Köszönet Dr.Kumolanak, hogy segített nekem visszahozni a feleségemet, a feleségem nagyon furcsa módon kezdett viselkedni, minden apró dolog, amitől mérges lesz, és azt mondta, hogy el akarja költözni. Végül költözött, és a dolgok nehezek voltak nekem, nem tudok hazudni. Nem tudom, mit tegyek, amíg nem láttam Dr.Kumola hirdetését és azt, hogy miként segített az embereknek. Felvettem a kapcsolatot e-mailjével (Dr.Kumola_lovespell@outlook.com), és mindent elmondtam neki. Biztosította, hogy a varázslat után visszakapom. Megtettem mindent, amit a próféta mondott. A feleségem 2 nappal később hazaért, azt mondta, hogy nem tudja, mi történt rajta, együtt vagyunk együtt. Köszönet Dr.Kumola-nak, hogy visszahozta a feleségemet. Lépjen kapcsolatba e-mailjével (Dr.Kumola_lovespell@outlook.com), ő egy nagyszerű helyesíró.
VálaszTörlés(ÜDVÖZÖLJÜK A TENGERI SZEMÉLYES TEMPLE-REN). Ha átél az élet nehézségein, szükség van a hátadra, a pénzbűbájra, a szépségvarázsra, a visszatérési varázslatra vagy a varázslat bármilyen típusára, gazdagságot vagy boldogságot akar, vagy haverját? Elveszett szerető szakember vagyok, és segítettem oly sok embernek a varázslatát világszerte: 1. hozza vissza az elveszett szeretőt 2. nyerje meg kedvesének szívét; Házas problémák és válás 7. Szerelmi adag 8. Veseprobléma mindenféle betegség esetén kapcsolatba léphet velem a WhatsApp-on (+2348158911896), vagy küldhet e-mailt a következő címre: seawaydr22@gmail.com
VálaszTörlésMik ezek a varázslatok itt a kommentben? Ne foglalkozzatok okkultizmussal!
VálaszTörlésViszont borzalmas olvasni ezeket a leíràsokat.
Ha a kereszténység egy élőlényhez hasonlítanám, egy undorító, gonosz szörny az, ez az ocsmány, nem a kéj.
Az a szellem ami ràvett a bibliaolvasásra és arra hogy bűntodatot érezzek ez miatt, átkozott. A kereszténység nevű betegség ellopott 10 évet legalább.