Hogyan győzhetünk a kísértések felett?

A minap egy könyvet olvastam, melynek címe Keresztyén életvitel. Nagyon jó könyv, ha valakinek esetleg megvan, csak ajánlani tudom. G. Robinson és S. Winward írták, és az Evangéliumi Misszió adta ki. A könyvben kilenc témát vesznek végig a szerzők, én most a címben megjelölt fejezet főbb gondolatait szeretném átadni. Azért is tartom nagyon jónak a könyvet, mert rendkívül gyakorlatias.

"Azt nem kerülhetjük el, hogy madarak repüljenek el a fejünk felett, de azt már megakadályozhatjuk, hogy fészket rakjanak a hajunkban." Luthernek ez a szemléletes mondása két tényt fejez ki a kísértéssel kapcsolatban: mindenkit érhet kísértés, de ellenállhatunk és győzhetünk felette. Mivel ebben a fejezetben szinte kizárólag az utóbbi igazsággal foglalkozunk, először szóljunk néhány szót az elsőről. A kísértés általános tapasztalat, egyetlen ember sem mentes tőle. A "mindnyájan vétkeztek" (Róma 3:23) szükségszerűen magába foglalja azt is, hogy mindenki került kísértésbe - és mindenki meg fog kísértetni, mivel "lehetetlen, hogy botránkoztatások ne történjenek" (Lukács 17:1).

Senki nem választhatja meg tehát, hogy kerüljön-e kísértésbe, vagy sem. Ebből következik, hogy maga a kísértés nem lehet bűn, mert azért valóban nem lehetünk felelősek, ami elkerülhetetlen. A bűn tehát nem az, hogy kísértésbe kerülünk, hanem az ha engedünk neki. Urrá lehetünk a kísértések felett Őáltala, "aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt" és "mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésbe esnek" (Zsidók 4:15 és 2:18) Hogyan győzhetünk tehát?

a) Vigyázás és imádkozás

"Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek." Ebben és több hasonló kijelentésben a Mester folytonos szellemi éberségre és lelki készenlétre szólít fel bennünket, hogy győzni tudjunk a kísértés felett.

Igen nagy hibát követünk el, ha lebecsüljük az ellenség erejét és ravaszságát még a földi, katonai harcokban is, amikor csupán "test és vér ellen" hadakozunk. Mennyivel nagyobb esztelenség az, ha lazítunk éberségünkön "a sötétség világának uraival" szemben! Sokan éppen ezért esnek áldozatul a kísértésnek, mert nagyon magabiztosak és elbizakodottak lettek, s nem ismerik fel, hogy ez már önmagában is körmönfont kísértés. "Azért aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korintus 10:12)

Az imádság által kaphatjuk meg Isten erejét és kegyelmét, hogy legyőzhessük a kísértést. Valahányszor tiszta kezeket felemelve imádkozunk, legyőzzük szellemünk ellenségét, mint ahogy Mózes a hegytetőn közbenjáró imára emelt kezekkel győzött Amálek felett (2Mózes 17:11) Nagyon fontos azonban, hogy az imádságban ne a bűnre összpontosítsuk figyelmünket, hanem szívünk támaszkodjék Istenre, figyelmünk pedig irányuljon imádság közben határozottan azokra a kegyelmi ajándékokra és lelki erényekre, amelyekre szükség van. Mindig helytelen az ha a bűnre összpontosítunk. Hogy egy példát említsünk: ne imádkozzunk úgy, hogy Uram szabadíts meg az indulatosságtól, hanem inkább így: Uram, add nekem Szent Lelkedet, hogy megteremje életemben az Ő gyümölcsét, különösen a türelem, az önuralom és békesség gyümölcsét" A szabály tehát az, hogy az imádságban azokra a kegyelmi ajándékokra irányítsuk figyelmünket, amelyekre szükségünk van, és ne a vétkek vagy hibák felé, amelyek felett úrrá szeretnénk lenni.

b) Az üres ház

"Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál. Akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen, kiseperve és felékesítve találja azt. Akkor elmegy, maga mellé vesz másik hét lelket, még magánál is gonoszabbakat, és bemenve megtelepednek ott; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt." (Máté 12:43 - 45). Ebben a leírásban az emberi szívről van szó. Ha végbement a tavaszi nagytakarítás a szívben, tehát tiszta, de üresen maradt, veszélybe kerül. Ha az ember nem hív új lakókat a házába, akkor a régi, a gonosz szellem visszatér, mégpedig nyolcadmagával. Urunk kortársai közül többen bűnbánatot tartottak Keresztelő János prédikációinak hatására, és bizonyos bűnöket letettek. De gazdátlan szívükbe nem hívták be a Megváltót és nem igenelték szívvel-lélekkel az Ő küldetését. "Tisztaságuk" csupán negatív volt és ideiglenes, végső állapotuk pedig rosszabb az elsőnél.

Tény az, hogy az üres életbe elkerülhetetlenül betelepszik a bűn. A gonoszt sohasem lehet azáltal kiűzni, hogy határozott és tartós kísérleteket teszünk kizárására; csak úgy lehet kikergetni, ha befogadjuk magunkba a jót, tehát egy új érzület kiűző ereje által. Sokan folytonos, fárasztó kűzdelmet folytatnak a "démonok" ellen, és gyakran csodálkoznak, hogy miért érnek el olyan kevés sikert. Jók akarnak lenni - semmiért! Ugyanezt az erőt fordíthatnák arra, a pozitív feladatra is, hogy megtöltsék szívük hajlékát jó lakókkal, úgyhogy amikor a démonok belesnek az ablakon, lássák, hogy a ház foglalt és megtelt. Mit jelent az, hogy megtöltjük a házat? A következőket: hívjuk szívünkbe az Úr Jézus Krisztust, engedjük, hogy az iránta való szeretet "új érzülete" lángra lobbanjon életünkben, keressük az érintkezést az Ő tanítványaival, kössünk velük barátságot, és legyen valódi, kielégítő közösségünk egymással. Szánjuk oda magunkat szívvel és lélekkel és teljes erővel az Ő munkájába, és az Ő országa legyen a fő célunk. Legyen minden nap időnk imádságra, bibliaolvasásra és elmélkedésre - röviden: álljon minden erőnk Jézus szolgálatában és imádatában.

Sokan azért buknak el a kísértésekben, mert bár természetük pozitív alkotásra törekszik, de annak kifejezéséhez nem találják meg az Istentől adott keretet.

c) Játék a tűzzel

• A bűn lassan, fokozatosan furakodik be az ember életébe. 
• A bűn is, a kísértés is négy különálló, határozott mozzanatban kerít bennünket hatalmába:
• Először egy rossz gondolat jut eszünkbe
• A következő lépésben elfoglalja képzeletünket, vagyis elkezdjük kiszínezni magunkban, hogy hogy követjük el a bűnt.
• A gonosz kép aztán cselekvés vágyát ébreszti fel bennünk
• Ez pedig bűnös cselekedetre ösztönöz bennünket.
• Mi tehát a helyes módszer? Az ember nem kerülheti el azt, hogy rossz gondolatok támadjanak benne, azt azonban már megakadályozhatjuk, hogy a rossz gondolatok bűnös elképzelésekké és kívánságokká váljanak. A szabály tehát az, hogy akkor küzdjünk meg a kísértéssel, amikor először támadja meg a gondolatvilágunkat, mert később már sokkal nehezebb. Ne játsz a tűzzel!

d) Visszatérő bűn

Rá kell mutatnunk, hogy balgaság egy bizonyos bűnre összpontosítani a figyelmünket. Sokszor ez a nehézség fő oka. Nagyon szeretnénk, ha senki sem értene félre bennünket, amikor felvetjük azt a gondolatot, hogy ez a "megrögzött bűn" magát Istent sokkal kevésbé érdekli, mint bennünket. Az emberi természet gonosz, Isten szándéka azonban az, hogy bennünket teljesen tisztává tegyen az Ő Fia által. Istent éppen ezért egész lényünknek a Szent Szellem által történő átalakítása érdekli, nem pedig egyes hibák, vagy bűnök lenyesegetése. Még az is lehet, hogy azáltal állunk ellene a megváltó kegyelemnek - mely egész lényünket át akarja formálni - hogy egyes pontokon próbáljuk megjavítani jellemünket, de lényegében nem változunk meg. A hívő embernek tehát együttműködve a Szent Szellemmel, a mindent átfogó fegyelmezettséget kell gyakorolnia, nem pedig egyes, kiválasztott hibákat vagy bűnöket a középpontba állítania. Ha a fegyelmezést állhatatosan az egész élet egészére kiterjesztjük, akkor majd egyes pontok is "behódolnak". A szabály tehát az, hogy gyakoroljunk önuralmat minden területen, és ne irányítsuk figyelmünket csak egy valamire.

Pál harcias természettel született, de ezt nem arra használta fel, hogy a szomszédját fejbe vágja, hanem arra, hogy a "jó harcot" megharcolja. Mi is használhatjuk helyes módon mindazt, ami bennünk van, és akkor az nem fog vulkánként kitörni, ártani és rombolni.

Végezetül pedig be kell látnunk, hogy a fegyelmet nem valósíthatjuk meg úgy, hogy meglengetjük a ragyogó elhatározás varázspálcáját. Arra van szükség, hogy nap mint nap a gyakorlatban megvalósítsunk egy - egy elhatározást, és így haladjunk előre az önfegyelmezés útján. Úgy kapjuk meg és érjük el az önfegyelmet a Mester vezetésével, mint ahogyan a versenyző az állandó edzés által lesz erős és ügyes.

e) Nézzünk Jézusra!
A kísértés legyőzésének nem az a módja, hogy felvesszük a harcot, a gonosz ellen, mert akkor figyelmünk arra összpontosul, és minél többet foglalkozunk a gonosszal, annál inkább rabjává leszünk. Sokan kudarcot vallanak a kísértés legyőzésében, nem mintha nem próbálnának meg Úrrá lenni rajta, hanem mert túlságosan is sokat próbálkoznak, de helytelen módon. A helyes eljárás az, ha elfordítjuk figyelmünket, máshová tekintünk és a hívő ember számára ez azt jelenti, hogy "nézzünk Jézusra". Az akarat igazi feladata a figyelem irányítása, és ha a lélek Jézus felé fordul, akkor a gonosz elveszti vonzóerejét, mi pedig megerősödünk az Ő kegyelme és ereje által. Végzetesen hátráltatja az igazi szellemi fejlődést, ha az ember mindig csak önmagával, különösen a saját kísértéseivel foglalkozik. Ez az út nem vezet életre és győzelemre, hanem beteges megszállottságra és hitéletünk elsorvadására. Inkább neveljük rá magunkat arra, hogy a kísértés idején, ne önmagunkra tekintsünk, hanem Megváltónkat szemléljük teljes szentségében és hatalmában. A keresztény versenyző félreteszi az akadályokat és a megkörnyékező bűnt, mégpedig azáltal, hogy Jézusra néz.
De miért éppen Őrá, és nem máshová? Ez a kérdés az evangélium lényegéhez vezet bennünket: "Krisztus meghalt a mi bűneinkért." Ez az öt szó határozza meg azt a módot, ahogyan a hívő embernek a bűnnel és a kísértéssel szembe kell néznie. A Golgota csatatér volt, ahol Urunk a kereszten megküzdött a sötétség minden hatalmasságával, és őket nyilvánosan megszégyenítette, mert diadalmaskodott a keresztfa által (Kolossé 2:15). A kereszt teljes győzelem és döntő diadal, a gonoszság erői teljes vereséget szenvedtek. Ez megtörtént és ez a legfontosabb. A hívő embernek tehát nem kell küzdenie azért, hogy győzelmet arasson a gonosz felett, hiszen akkor Krisztus hiába halt volna meg (Galata 2:11). A hívő embernek az az igazi feladata, hogy magáévá tegye a már kivívott győzelmet. A keresztény élet fegyelmezésének éppen az a célja, hogy magunkévá tegyük ezt a győzelmet. Vereségeinknek az az oka, hogy nem hiszünk, nem fogadunk el és nem bízunk. Ha az ember elfogadja a megtartót és hisz bűnei bocsánatában az Ő véréért, ha fegyelmezetten megmarad mindenkor Őbenne, és a kísértés idején Reá tekint - akkor a bűnnek már nincs hatalma felette. Mert "az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1János 5:4)